Az árpádsávos zászló 1944-óta már nem csupán történelmi zászló, hanem szélsőjobboldali, zsidógyűlölő jelkép, ennek politikai célú használatát semmilyen indokkal sem mentegetheti a magyar jobboldal – vélekedett Gerő András történész az „Antiszemita közbeszéd Magyarországon 2004-2005-ben” című könyv bemutatóján.
Az 1999 óta immáron negyedik alkalommal megjelentetett könyvben többek között szerepel a könyvesbolti forgalomban kapható antiszemita könyvek listája – Prohászka Ottokár „Az én antiszemitizmusomtól” kezdve Adolf Hitler összes beszédét összegyűjtő kötetéig. Emellett tanulmányok olvashatóak az elmúlt évek olyan eseményeiről és jelenségeiről, melyet a szerkesztők az antiszemita közbeszéd egy-egy "csomópontjának" értékeltek.
A Magyar Nemzet és Izrael
„A holokauszt után nincs ártatlan antiszemitizmus” – szögezte le Gerő András történész, aki fontosnak tartotta kiemelni, hogy nem az antiszemitákat kívánták bemutatni, hanem a zsidóellenes tartalmakat. Ennek az az oka, hogy sok antiszemita nem tartja magát annak, de ha bemutatják, hogy miként értékelhetőek a nézetei, akkor az esélyt teremthet a változásra.
A történész arra hívta fel a figyelmet, hogy sem túl-, sem alábecsülni nem kell az antiszemita közbeszéd erejét, amellyel kapcsolatban újdonság, hogy mára – egyfajta intellektuális „fejlődést” követően – komplett, összefüggő narratívává vált.
Gadó János az „Antiszemita közbeszéd Magyarországon 2004-2005-ben” című könyvben a magyar jobboldal első számú orgánuma, a Magyar Nemzet Izrael képét mutatta be, melyből többek között az derül ki, hogy a lap címsoraiban a hatmilliós közel-keleti ország nagyobb hangsúllyal van jelen, mint Amerika, Németország, Franciaország, Kína vagy Oroszország. A címekben pedig a palesztin fegyveresekkel való összecsapás mindig úgy jelenik meg, mint Izrael támadása a palesztinok ellen, és sok közülük súlyosan elítélő jellegű.
A szerző kitér Lovas István, a lap brüsszeli tudósítójának tevékenységére is. „Az antiszemitizmusból anticionizmusba való átváltásban komoly szerepe van az ismert szélsőjobboldali újságírónak, aki kiválóan megtanulta – korábban gátlástalanul előadott – zsidóellenes indulatait baloldali hangszerelésű, politikailag korrekt nyelvezetre lefordítani” – szól az értékelés. Összegzésként Gadó megállapította: a Magyar Nemzet nemigen közöl hagyományos értelemben vett antiszemita cikket, viszont első számú importőre azoknak a technikáknak, amelyek segítségével baloldali, „progresszív” stílusban lehet Izrael létezését megkérdőjelezni.
Monori Áron az internetes fórumokon megjelenő antiszemita megnyilvánulásokat elemezte. A médiaszociológus a könyv bemutatóján elmondta: „nem marginalizált emberek tevékenységéről van szó, hanem politikában jártas szerzők paranoiás és irracionális összefüggő eszmerendszeréről, miszerint minden probléma mögött ott a zsidó, és az igazi megoldás a zsidók teljes hiánya. A fórumok bepillantást engednek az antiszemiták valódi érzelmi állapotába.”
A Teleki Pál szobrának fölállítása körüli vita kapcsán Dési János tanulmányában azt vizsgálta, lehet-e nemzeti hős egy antiszemita. Dési elmondta: szerinte az antiszemita közbeszéd "bizonyos zárványokban létezik, ilyen például a Magyar Fórum nevű orgánum". A Teleki szobor kapcsán a fővárosi önkormányzatban meglepő nyilatkozatokra ragadtatták magukat egyes – azóta már kiesett – MIÉP-es képviselők.
"Sej, az árpádsávos lobogó”
Mihancsik Zsófia a Tilos Rádió körüli botrány antiszemita felhangjait gyűjtötte össze, míg Varga László történész azt a nagy vihart kavart kutatást ismertette, mely az egyetemisták kisebbségekhez való viszonyát vizsgálta. Mint ismeretes: egy felmérés szerint, amíg az ELTE-n történészhallgatóknak „mindössze” bő harmadát, közel a felét lehet összefüggésbe hozni rasszista nézetekkel, addig ez az arány a Pázmány Péter Katolikus Egyetemen megközelíti a háromnegyedet, míg a Károli Gáspár Református Egyetem a maga közel 50 százalékával a kettő között helyezkedik el.
Gerő András a könyvbemutatón kifejtette, azt várja el a jobboldali médiumoktól és a jobboldali politikai erőktől, hogy határolódjanak el a kormányellenes tüntetések antiszemita megnyilvánulásaitól. „Elfogadhatatlan, hogy a Kossuth téren ötven zsidónak tartott személyiség nevét olvasták fel, és október 23-án a Dohány utcai zsinagóga előtt nyílt zsidózás tört ki. A jobboldalnak elutasítóan kellene erre reagálnia. Ezt nem lehet békés tüntetésnek nevezni” – mondta a történész.
Gerő hasonlóan vélekedett az árpádsávos zászló „használatáról”. Mint mondta: „ez a lobogó a XX. században a nyilasok gaztettei miatt leterhelődött, ráadásul a tüntetések során nem is történelmi zászlóként, hanem a nyilas, antiszemita hagyománnyal való tartalmi azonosulás céljából lobogtatják”.
"Ilyen helyzetben még a sajtónak sem szabad tárgyilagosnak lennie, a tudósítás során el kell mondani, hogy ez bizony elfogadhatatlan" - folytatta a történész.
Varga László történész szintén tarthatatlannak nevezte Orbán Viktornak egy német lapban megjelent védekezését a tüntetők árpádsávos lobogós „üzenetével” kapcsolatban. Orbán ebben a cikkben ugyancsak amellett érvel, hogy ez a zászló történelmi, melyre a világháború előtt miniszterelnökök esküdtek. Varga szerint sántít a példa, hisz 1946-ig – a Károlyi korszakot leszámítva – Magyarországon királyság volt.
Varga fontosnak tartotta azt is kiemelni, hogy Németországban a magyarnál jelentéktelenebbnek tartott antiszemita jellegű megnyilvánulásokat az egész német sajtó, politikai irányultságától függetlenül együttesen és egyöntetűen ítéli el.
Hazafi Zsolt/ Hírszerző