A Szabadság és Reform Intézet levele Szabó Máté alapjogi biztosnak

A végzés megállapítja továbbá, hogy  Az Alkotmánybíróság nem vizsgálhatja felül és nem semmisítheti meg az Alkotmány egyetlen rendelkezését sem . (Az AB végzését, valamint a döntéséről kiadott közleményét tájékoztatásul mellékeljük.)  Az SZRI alkotmányjogi panaszában - amit tájékoztatásul szintén mellékelünk - konkrét tényekkel és több jogi rendelkezés összevetésével azt állította, hogy hazánkban olyan közjogi rendszer épül ki, amelynek célja, hogy a jelenleg hatalmon lévő politikai erők kizárólagos hatalomgyakorlását biztosítsa, és ellehetetlenítse a politikai rendszer megújulását, a jelenlegi kormány leválthatóságát.

Ez viszont alaptörvény-ellenes, mivel az Alaptörvény C) cikkének (2) bekezdése szerint:  Senkinek a tevékenysége nem irányulhat a hatalom ( ) kizárólagos birtoklására. Az ilyen törekvésekkel szemben törvényes úton mindenki jogosult és köteles fellépni.   Tájékoztatásul közöljük, hogy az Alkotmánybíróság - a határozott indítványozói kérelmünk ellenére, önkényesen, a panasz tartalmát megcsonkítva, véleményünk szerint eljárásjogi visszaéléssel - a panaszunknak az Alaptörvény átmeneti rendelkezéseire vonatkozó részét elkülönítette, azt külön eljárás keretében bírálja majd el.  

Az Alkotmánybíróság végzésével nem állít kevesebbet, mint azt, hogy a hatalom kizárólagos birtoklására irányuló törekvésnek nem lehetnek személyes, közvetlen és tényleges érintettjei az indítványozók, vagyis az SZRI, illetőleg az SZRI nevében aláíró magyar állampolgárok.

Ez azonban nem értelmezhető másképp, mint hogy az Alkotmánybíróság szerint egyetlen (más) magyar állampolgár vagy jogi személy sem élhet alkotmányjogi panasszal azon törvényekkel szemben, amelyek együttes célja és hatása a jogállam sietős lebontásával a hatalom kizárólagos birtoklása. Ebből viszont az is következik - amit egyébként közvetetten maga a végzés is kijelent -, hogy a hatalom kizárólagos birtoklására irányuló, alaptörvény-ellenes törekvéssel szemben csak utólagos normakontroll vizsgálat kezdeményezhető, amire az alapvető jogok biztosán kívül csak a Kormánynak és az országgyűlési képviselők legalább egynegyedének van joga, vagyis az ombudsmant leszámítva éppen azoknak, akiknek az érdekében történik az alkotmányos jogsérelem.

    Tisztelt Alapjogi Biztos Úr!  Dr. Kiss László alkotmánybíró az AB végzéséhez fűzött párhuzamos indokolásában - figyelemre méltóan - a következőket fejtette ki:   A legfőbb probléma azonban az: alig van remény arra, hogy az indítvány tartalma szerinti, a magyar alkotmányos demokrácia egyik alapintézményét (a hatalommegosztás rendjében vizsgálandó fékek és egyensúlyok rendszerét) komplexen érintő jogszabályok alkotmányosságát az Alkotmánybíróság valaha is érdemben elbírálhassa.  

 Mindezt az Alkotmánybíróság egyes eljárás-kezdeményezési szabályait megállapító alaptörvényi és Abtv.-beli rendelkezések teszik csaknem illuzórikussá:  a) Az Alaptörvény 24. cikk (2) bekezdése c) pontjában és az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 24. § (1) bekezdésében biztosított absztrakt utólagos normakontroll kérelmezése valójában csak az alapvető jogok biztosától várható. (A Kormány és az országgyűlési képviselők egynegyedének kezdeményezési joga jelenleg csupán toll a kalapon.)   3. Álláspontom szerint, ahogyan erre az Abh.-ban is utaltam, az ellenállási jog alapjog. Mivel e normát az Alaptörvény alatti normák nem szabályozzák (önvégrehajtó jellegű), az Alkotmánybíróságnak tartalmi értelmezést kellett volna adnia abban a kérdésben, hogy milyen típusú tényleges, közvetlen és személyes érintettség szükséges az alkotmányjogi panasz befogadásához.    Ezen normák azonosítása és más alkotmányi normákkal való viszonyuk (hierarchiájuk) meghatározása olyan feladat, amely végső soron az erga omnes alkotmányértelmezési hatalommal rendelkező Alkotmánybíróság hatásköre, így nem tudom elfogadni, hogy a támadott alaptörvényi normákat hatáskör hiányában (az Abtv. 64. § a) pontjára hivatkozással) nem vizsgálta a testület.     Tisztelt Alapjogi Biztos Úr!  Bár nem tudjuk elfogadni azt, hogy a hatalom kizárólagos birtoklására irányuló alaptörvény-ellenes törekvésnek és az ezt elősegítő jogi normák összességének nem közvetlen érintettje bármely magyar állampolgár, így mi, az alkotmányjogi panasz indítványozói is, ami miatt az utólagos normakontrollt kezdeményezésére feljogosítottak szűk körén kívül ez ellen az alkotmányos jogsérelemmel szemben senki nem léphet fel.   Nem tudjuk elfogadni azt a szakmai álláspontot sem, hogy az Alkotmánybíróság nem vizsgálhatja felül és nem semmisítheti meg az Alkotmány egyetlen rendelkezését sem.  Ez utóbbit már csak azért sem állja meg a helyét, mert az Alkotmánybíróság az eddigi működésének közel 23 éve alatt már több korábbi állásfoglalásával ellentétes döntést is hozott, vagyis a korábbi álláspontját már többször is felülvizsgálta, megváltoztatta. Erre egyébként ma már az Alkotmánybíróságra vonatkozó jogi szabályozás kifejezetten lehetőséget is ad.

Meggyőződésünk, hogy még akár egy alaptörvényi rendelkezés is lehet alkotmányellenes, ugyanis az alkotmányosság nem pusztán a konkrét jogi norma, hanem olyan általános alkotmányos alapelvek összessége is, amelyekkel nem állhat szemben még egy alaptörvényi rendelkezés sem. Ha ez mégis bekövetkezik, akkor ez ellen, ennek megsemmisítésével az Alkotmánybíróságnak igen is fel kellene lépnie. Határozott véleményünk, hogy pl. a hatalom kizárólagos birtoklására irányuló törekvés tilalma is ilyen általános alkotmányos alapelv. Éppen ezért, ha a jelenlegi vagy bármely más, kétharmados parlamenti többséggel rendelkező politikai erő az Alaptörvénybe foglalva netán a totális diktatúra bevezetését mondaná ki, akkor véleményünk szerint ezzel szemben az Alkotmánybíróságnak - az Alaptörvénybe foglalás ellenére is, a hatalom kizárólagos birtoklására irányuló alkotmányos tilalom alapján - fel kellene lépnie.  Ugyanakkor a fentiekben kifejtett, az AB végzésében foglaltakkal ellentétes szakmai meggyőződésünk ellenére sem tudunk a végzéssel szemben fellépni, hiszen az ellen nincs jogorvoslati lehetőség.   Miután azonban a párhuzamos indokolás hivatkozott szövegével magunk is egyetértünk, ezért - mint az alkotmányos jogvédelem ezen a téren megmaradt egyetlen őrét - tisztelettel arra kérjük Önt, hogy saját jogon, egy indítvánnyal, a panaszunkban foglalt (sajnos a 2012. március eleje, a panasz beadása óta történt számos kormányzati döntéssel, valamint jó néhány meghozott jogalkotási aktussal még bővíthető) tények és érvek felhasználásával lépjen fel az Alkotmánybíróságnál a hatalom kizárólagos birtoklására irányuló törekvéssel és az ezt elősegítő jogi rendelkezésekkel szemben.  

   Tisztelt Alapjogi Biztos Úr! Tisztelt Professzor Úr!  Tisztelettel kérjük kérésünk megfelelő mérlegelését és teljesítését. Természetesen készséggel állunk további információk biztosításával az Ön és munkatársai rendelkezésére, egyben köszönettel vennénk, ha a közeljövőben módot adna arra, hogy a szakmai indokainkat szóban részletesebben is kifejthessük.  Szíves tájékoztatásul közöljük, hogy tekintettel arra, hogy az elutasított alkotmányjogi panaszunk a társadalom életét alapvetően befolyásoló kérdésekkel foglalkozik, ezért annak további sorsa a közvélemény érdeklődésére is joggal tarthat számot, emiatt jelen levelünket az Önnek történő kézbesítést követően nyilvánosságra hozzuk. Megértését előre is köszönjük.  

Tisztelettel:   Dr. Pusztai Erzsébet, az SZRI képviselője,

Dr. Bokros Lajos, az SZRI kuratóriumi elnöke,

Dr. Kajdi József, az SZRI kuratóriumi tagja,

Kerék-Bárczy Szabolcs, az SZRI ügyvezető igazgatója

    Kiadó: Szabadság és Reform Intézet Alapítvány SZRI

OS