"Az ember ősidők óta táncol. Kezdetben a beavatás szertartása, a jó termés, a sikeres vadászat megidézője volt. Később ünnepek vigasságát biztosította, majd különválva a néző és táncos - olyan önálló, komplex műfajjá vált, melyben a táncos minden sejtjével részt vesz.
Egy táncmű létrejötténél rejtve marad az alkotó koreográfus és az előadó angyali küzdelme, a test ellenkezése, az elfogadás, gyakorlás édes, gyönyörű folyamata, végül a test és gondolat harmóniájaként, az alkotó és előadó közös munkája révén megszületik a mű.
A táncművészet folyamatosan változó - fejlődő művészeti ág, melyet az emberi tehetség és alkotószellem indukál.
A klasszikus balett szigorú kanonikus stílusa és megőrzése mellett új irányzatok, mozgásformák, technikák jönnek létre, melyek nagyobb szabadságot adnak az alkotók és előadók számára.
Ez az örökös megújulási folyamat a záloga a táncművészet állandó frissülésének, előrehaladásának.
Értékválságos világban élünk, de nekünk, táncművészeknek és a többi művészeti ág képviselőinek, együtt ebben a világban is értékes gondolatokat, eszméket kell közvetíteni, szórakoztatni és tükröt tartani a közönség elé.
Végül is mi a tánc? Nem más, mint a lélek, a gondolat szabad szárnyalása. Testköltészet, boldogság.
Ha táncolunk - szavak nélkül a test, a lélek, az érzékek nyelvén beszélünk, szabadon, együtt lélegezve és egymásban bízva.
Budapest, 2015. április 29.
Lovas Pál Liszt-díjas, Érdemes és Kiváló Művész, táncművész, balettmester"