Nem értünk egyet városüzemelési filozófiájukkal.
Az Igazgatóság évek óta sorozatosan terjeszt elő olyan áremelési javaslatokat a városi Közgyűlés felé, ami a tagvállalatok közszolgáltatási díjainak megállapításánál kirívóan magas és indokolatlan eredménytartalmat biztosít saját maguknak.
Így alakulhatott ki az a helyzet, hogy különösen a víz- és csatornaszolgáltatásnál, de a táv-hőszolgáltatás terén is évek óta évente milliárdos nagyságrendben vonnak el a befizetett közüzemi díjakból osztalékot, s ezeket az elvont pénzeket saját kényük és kedvük szerint osztogatják.
Így alakulhatott ki az az abszurditás, hogy egész országos összehasonlításban is kirívóan magas a Debreceni Vízmű Rt. nettó árbevételre vetített fedezete, mely mértéket még a sokak által vitatott létű és gazdálkodású multik sem engednek meg maguknak.
A közüzemi díjakon keresztül megfizetett extraprofit egy milliárdos nagyságrendű sarc, melyet igen vitatható módon és célokra használnak fel, többek között arra, hogy a mindenek fölött álló Holding munkaszervezetének személyi jellegű ráfordításai már meghaladják évente a kétszázmillió forintot.
Nem értünk egyet a közpénzeket és a közvagyont elherdáló döntéseikkel.
A közszolgálati díjakat befizetők pénzéből támogatják a közszolgálatinak finoman sem nevezhető médiabirodalmat, beleértve a Debreceni Városi Televízió Kft-t, a Debreceni Önkormányzat Lapkiadó Kft-t, a Friss Rádió Kft-t.
Az Igazgatóság döntései között súlyosan hibás és eleve felesleges kiadásokat okozott az elhibázott reptéri stratégia. A menetrendszerinti járatok indításának erőltetése és kockázatának felvállalása közpénzből „virágéletűnek” bizonyult.
Megítélésünk szerint városérdekek ellen született meg az a döntés, hogy a befektetői tőkéből és befektetői kockázatra megépített Lycium Hotelt eleve veszteséges konstrukcióban bérelik vissza az építési vállalkozótól. Gyomorforgató az a konstrukció, melyben bérleti díj jogcímen kifizetik az egész hotel árát, a befektető hitelköltségét, valamint saját belső tagi hiteleit is, s utána „természetesen” visszaadják a hotelt az ügyes befektetőnek.
Nem értünk egyet a mutyi-gyanús ügyletekkel.
Úgy hírlik, a Cívis Ház Rt. egyik legnagyobb vagyonát képező Skála Áruház (volt Centrum Áruház) bérbeadási ügye is kezd bennfentesnek látszani. Lényege az, hogy a bérleti jog értékét egy álságos versenyben alulértékelve határozták meg, ennek alapján kötöttek, illetve kötnének új bérleti szerződést. Az új bérlő határidőre nem teljesített, a hírek szerint azért, mert a Vagyonkezelő Zrt. Igazgatóságának egyik tagja érdekeltségébe tartozó ingatlanba kell átköltöztetni a jelenlegi bérlőket, de ez az ingatlan még nincs beköltözhető állapotban. Ezért aztán inkább módosítgatni kell a szerződést. Ez kinek az érdeke?
Úgy hírlik, a Debreceni Vízmű Zrt. egyik legnagyobb ingatlan értéket képviselő Balmazújvárosi út melletti területét értékesítik a nyilvánosság teljes kizárásával és versenyeztetés nélkül.
Úgy hírlik, hogy az eladónak (azaz a Vízmű Zrt-nek) kell a telekalakítás és a közművesítés költségeit kifizetni. Igazak ezek? Kinek érdeke a mutyizás?
Tudni kell azt, hogy minden döntés, ami a Vagyonkezelő Zrt-n belül a tagvállalatokat érinti (ide értendő a Vízmű, a Hőszolgáltató, a Cívis Ház Rt., a Gyógyfürdő Kft. stb. is) húszmillió forint értékhatár fölött az ominózus Igazgatóság hatáskörébe tartozik, így ezek a döntések mind ott születtek, születnek meg.
Mindezekből mit érzékel a debreceni lakos? Fizess többet a víz- és csatornaszolgáltatásért, a távhőért és majd mi eldöntjük, hogy a Te pénzedből kinek adok, és mennyit, kivel szerződök, s kivel nem, mert ugyebár ehhez nektek semmi közötök, Én a Holding vagyok.
Dr. Bákonyi László és Dr. Zsiros Zsolt önkormányzati képviselők sajtótájékoztatójának anyaga.