Baló György szerint az elmúlt 20 év egyik legrosszabb törvényének címéért van versenyben a legújabb médiatörvény-tervezet, és a magyar média egyébként is szinte minden téren hatalmas bajban van: a televíziós személyiség az „Újraosztódik-e a médiapiac?” címmel Budapesten rendezett konferencia egyik váratlanul beugró előadójaként vezette elő komor válságdiagnózisát.
„Nem a tévét, csak saját magamat képviselem” – kezdte mondandóját Baló György, a Magyar Televízió szerkesztője, többek között „A szólás szabadsága” című műsor volt vezetője, aki eredetileg nem szerepelt a konferencia aznap kiosztott programjában sem, így meglepetésszerűen lépett a délutánra kissé megfogyatkozott közönség elé.
Sajtószabadság helyett sajtófelelősség
Baló egy rövid, szubjektív médiatörténeti áttekintéssel indította a hazai médiarendszer problémáinak sorolását: elsőként, hogy 89-től egészen máig nincsen elegendő jelentős nemzeti tőke a médiában, valamint hogy igen szerény brit és amerikai pénzeket fektettek csak be a magyar piacra.
Baló ugyanakkor hangsúlyozta, hogy elsősorban nem pénzről – azaz a média üzleti vonatkozásairól – hanem tartalomról kíván beszélni. Ennek kapcsán „az elmúlt 20 év egyik legrosszabb törvényének címéért versenyben lévő törvénynek” nevezte a médiatörvény-tervezetet és annak a véleményének adott hangot, hogy jelenleg a sajtószabadság kérdése kevésbé fontos, mint a sajtófelelősség problémája.
Ami nem azt jelenti, hogy azt mond az újságíró, amit akar – emelte ki Baló, hanem azt, hogy a szerkesztésnek kéne az elsődleges tartalmi és minőségi szűrőként funkcionálnia. „Igazi gondolatszabadság csak az interneten létezik” – fogalmazott. (Bár arra nem tért ki, hogy vajon a szólásszabadság pozitív, avagy a sajtófelelősség hiányának negatív tendenciájára vonatkozott-e a megjegyzése). A szakember szerint ugyanakkor a „média bizalmi indexe jelenleg a politikáénál is alacsonyabb”, ami azt mutatja, hogy a médiának elsősorban magával kéne kezdenie valamit, hogy kilábaljon a bajból.
Átírt interjúk, alá- és túlbecsült közönség
A „magyar média bajban van, a társadalom pedig nincs abban a helyzetben, hogy ezt szóvátegye” – diagnosztizált Baló, folytatva a hazai média alapvető hiányossságainak és problémáinak sorolását. A szerkesztő szerint „tragikusan hiányoznak az érdemi szakmai viták” a médiából, és a számos egymással rivalizáló, konkurens szakmai szövetségek párhuzamosságának köszönhetően nincsenek szakmai standardok sem.
Baló a magyar újságíróknak talán legtöbb szenvedést okozó, és a társadalmi közbeszédet is lebénító interjú-visszaigazolás problémáját emelte ki. Nyugaton „körberöhögik” azt az újságírót – mondta Baló –, aki visszaküldi az elkészült interjút visszaigazolásra; itthon mégis nemcsak ez a gyakorlat, hanem az alanyok gyakorlatilag minden következmény nélkül utólag, kényükre-kedvükre átírhatják a már elhangzott nyilatkozataikat.
Emellett a médiának az olvasókkal kapcsolatos attitűdjével is baj van: a többség például (mint azt több felmérés is megmutatta) egyszerűen nem érti az újságírásban használt legtöbb (például gazdasági) fogalmat, mégsem történik semmi változás ezen a téren sem. Ez azért történhet meg Baló szerint, mert a média egyrészt folyamatosan alábecsüli a közönség intellektusát, másrészt túlbecsüli annak tájékozottságát.
A felsorolásból természetesen nem maradhatott ki, hogy a napi pártpolitika szinte „megszállja a médiát”, felületet biztosítva a politikusok üzeneteinek célbajuttatásához, és kiszorítva számos más, relevánsabb témát.
Köztévé: vissza az előfizetési díjjal és a reklámokkal
Baló az utolsó öt percben pénzről, azaz a közszolgálati televízió lehetséges finanszírozási formáiról is beszélt. „A médiatörvény a közmédiát lehetetlen helyzetbe hozta, ami így egy gyenge közmédia lett” – mondta Baló, hangsúlyozva, hogy – például – a köztévének egyébként sem politikai, hanem kulturális intézményként kéne funkcionálnia.
Mint ahogy nyugaton is alapvetően három kulturális pillére van a köztévék sikerének: a nemzeti irodalomra alapuló tévéfilmek, a dokumentumfilmek és a gyerekműsor, melyek azonban itthon már teljesen eltűntek, és ebből kiút sem látszik a jelenlegi finanszírozási rendszerben.
A szakember szerint ennek orvoslására a közmédia jelenlegi, nagyjából 50 milliárdos támogatása mellett újra be kéne vezetni a korábban eltörölt, háztartásonként mintegy 1500 forintos tévé-előfizetési díjat, ami így 65 milliárdos pluszbevételt jelentene; továbbá – a jelenlegi tendenciákkal szemben – szükség volna a reklámok által biztosított pénzekre is.
Forrás: www.emasa.hu