„Ez már a tavaszi nagytakarítás része” – Bírósági véleményezésen a kormány igazságügyitörvény-tervezete

Nem mind a 211 paragrafusát, mert azok nagy része nem a bíróságok rendszerével, a bírák jogállásával foglalkozik. Most az utóbbiakat értékeljük – bírákat és szakértőket megkérdezve –, mivel ezek érintik az igazságszolgáltatás mint hatalmi ág függetlenségét.

Nő a Kúria mozgástere

Magyarországon a legfelső ítélkező bírósági szint a Kúria. Vezetője a személyére szabott jogalkotás nyomán 2020-ban a parlament által megválasztott Varga Zs. András. Ő – bírói körökben is, nem csak európai és hazai jogvédő szervezetek által kritizálva – sokszor a másik hatalmi ágnak, a kormányzatnak a bíróságok (így végeredményben az állam pereinek) kontrollálását célzó törekvései transzmissziós szíjaként vezeti az intézményt. Ennek több példáját mutattuk már be mi is.

A kormány és Varga Zs. András látható akarategysége miatt sok kormányzati jogalkotási aktus a Kúria szerepét növeli a bíróságok rendszerében, és elnöke igazgatási jogosítványait bővíti. Észlelhető ez a mostani igazságügyi csomag esetében is.

Alapesetben az első és a felülvizsgálatot nyújtó másodfokú bírósági rendszer biztosítja a jogszolgáltatást az állampolgároknak. De ha egy – polgári vagy közigazgatási perben – a két szint egymásnak ellentmondó ítéletet hoz, az, akinek kárára ítélt a másodfokú bíróság, már nem jut jogorvoslathoz, esetükben így indokolt lehet egy második jogorvoslati fórum is – ez a Kúria. (A büntetőbíráskodásban nagyon szűk körben lehetséges csak a kúriai harmadfok igénybevétele, de rendkívüli jogorvoslatokkal ott is biztosított a kúriai út.)

A Kúria másik feladata az egységes ítélkezés biztosítása, amit alapvetően jogegységi döntésekkel végez. A Varga Zs. regnálása alatt hozott törvénymódosítások a korábbinál sokkal erősebb jogi erővel ruházták fel a „jogegységiket”, szinte a törvény erejével bírnak: az alsóbb fokú bíróságok nem térhetnek el a jogegységi döntések jogértelmezésétől, ha mégis, akkor meg kell indokolniuk. (Persze minden ügy más, emiatt ilyen ügyekben is van azért mozgástere az alsóbb fokon ítélkező bírónak.) Varga Zs. András 2024. decemberi parlamenti meghallgatásán hangsúlyozta, hogy ezt a jogegységesítő funkciót tartja a Kúria fő feladatának, ezért csökkentené a konkrét ügyekben hozott kúriai felülvizsgálat lehetőségét.

A mostani módosítás nem csökkenti, inkább egyfajta szabad válogatási lehetőséget biztosít a Kúriának abban, hogy mely ügyeket engedjen maga elé felülvizsgálatra. Emellett bizonyos ügytípusokban elengedné a Kúria tanácsának előzetes szűrését is, amikor az eldönti az egyik perbeli fél kérelme nyomán, hogy a konkrét ügy jogosult-e a kúriai felülvizsgálatra. Az alapbeállítás ugyanis az, hogy csak egy befogadási előszűrés után ítélkezik a kúriai tanács. (Ugyanaz a tanács, amelyik a befogadásról szóló előszűrést is végzi.)

Egy ügy kúriai befogadásának oka lehet, amikor nagyon eltérő az ítélkezési gyakorlat, és a jogegységesítés miatt indokolt a kúriai felülvizsgálat/harmadfok. Tehát ennek nemcsak az egyéni jogvédelem lehet az indoka (hiszen ez egy újabb jogorvoslati lehetőség), hanem a jogegységesítés is.

A felülvizsgálat engedélyezésének rendszere tehát megmarad, de vannak jelentős kivételek, amikor a Kúria mérlegelés nélkül köteles befogadni az adott ügyet. Ilyen például, ha az ítélőtábla megváltoztatja a törvényszék mint általános elsőfokú hatáskörrel rendelkező bíróság ítéletét, vagy ha a törvényszék személyi állapotot érintő perben megváltoztatja a járásbíróság ítéletét. Ilyenkor tehát a feleknek alanyi jogon jár a jogerős ítélet felülvizsgálatának lehetősége. (Egybehangzó ítéletek esetében erre nincs mód.)

A polgári perrendtartás eddig szűkebb ügycsoportra engedélyezte az engedélyezéshez kötött kúriai felülvizsgálatot, a közigazgatási perrendtartásban ennek nagyobb tere volt.

A módosítás nyomán viszont alanyi jogon illetné meg a felülvizsgálati eljárás a feleket a sajtó-helyreigazítás iránt indított és a közérdekű adat megismerésére irányuló igénnyel összefüggésben indítható perekben: nem kell előszűrőn átesniük. E tárgykörök esetében – így a javaslat – „a rendkívüli jogorvoslat igénybevételéhez kiemelt közérdek fűződik a társadalmi nyilvánosság egységes jogi kereteinek biztosítása érdekében”.

Érdemes felfigyelni arra – mondja Kádár András Kristóf, a Magyar Helsinki Bizottság társelnöke –, hogy pont az a két ügytípus, a közadatper és a sajtó-helyreigazítás van a kötelezően befogadandó kategóriában, amelyben két látványos esetben a Kúria a közelmúltban a felülvizsgálattal megfordította az alsófokú ítéletet az állam/Orbán Viktor javára. Az egyik az egészségügy átalakításáról szóló tanulmány kiadása, ahol a K-Monitor perelt, a másik Orbán Viktor helyreigazítási kérelme a SPAR-ügyben (amikor a SPAR vezérigazgatója egy interjúban azt mondta, hogy Orbán egy rokona cégét akarta belobbizni a kiskereskedelmi multiba).

Gulyás Gergely bízik a Kúriában

Kádár András Kristóf nem önmagában tartja problémásnak a módosítás egészét, és arra hívja fel a figyelmet, hogy közigazgatási perekben eddig is volt előszűrés. A 2017. évi I. tv. a közigazgatási perrendtartásról 118. §-a szerint a Kúria akkor fogadja be a felülvizsgálati kérelmet, ha

„a) az ügy érdemére kiható jogszabálysértés vizsgálata

aa) a joggyakorlat egységének vagy továbbfejlesztésének biztosítása,

ab) a felvetett jogkérdés különleges súlya, illetve társadalmi jelentősége

miatt indokolt”.

(Más befogadási okok is vannak.)

Tehát ez a fajta válogatási lehetőség régóta benne van a rendszerben, csak most kiterjesztik a polgári eljárásokra is. A mostani módosításcsomag 134. §-a ugyanezeket a befogadási okokat említi.

Matusik Tamás, az OBT korábbi elnöke szerint viszont ezek szubjektív okok, a kiterjesztésükkel végeredményben a Kúria olyan ügyekkel foglalkozhat, amilyenekkel szeretne. „Mi az a társadalmi jelentőség? A büntetőjogban például a társadalomra veszélyesség régi fogalom, de a Btk. pontosan meghatározza, hogy mit jelent. Itt nincs ilyen definíció, ez így gumiszabály: a Kúria azzal foglalkozhat, amivel kedve van. Önmagában társadalmi elvárások mentén ítélkezni egy jogállamban elfogadhatatlan, hogy a politikai elvárásokat már ne is említsem” – mondja a büntetőbíró (akinek egyébként nemrég a Fidesz és sajtója az úgynevezett csepeli droglabor ügyében ugrott neki, mert nem rendelte el a gyanúsítottak előzetes letartóztatását; nemrég a másodfokú bíróság jogerősen is megerősítette a döntését).

Más megkérdezett bírók is azt mondták lapunknak, hogy indokolatlan méretűvé nő a felülvizsgálat lehetősége és a Kúria mozgástere az engedélyezésben. Egy névtelenséget kérő bíró szerint a mostani politikai környezetben aggályos, hogy pont az államnak fontos két ügytípus, a sajtó-helyreigazítás és az adatigénylés egyből mehet a Kúriához. „Ezt a Kúria-elnöknek arra a mondatára fűzöm föl, hogy meg kell dolgozzunk a pénzért” – utal Varga Zs. év végi, a Kúria munkavállalóinak írt levelére, amelyben az elnök a szervezet munkatársainak más bírókéval összehasonlítva kiemelten magas fizetésemeléséről ír.

A felülvizsgálati kérelem fogalomkörébe tehát még inkább bevonnák a jogegységi indokoltságot, így nemcsak a jogegységipanasz-eljárás nyomán születhet a Kúrián a többi bíróság ítélkezését megkötő jogegységi döntés, hanem akkor is, ha felülvizsgálati kérelem van – bizonyos ügytípusokban ráadásul az előszűrés mérlegelési lehetősége nélkül.

Ennek fényében jobban érthető Gulyás Gergely kormányinfós megjegyzése arról, hogy bízik a Kúriában, hogy megoldja, hogy ne lehessen a hidakat elfoglalva tüntetni. A friss jogi mankó segítségével (már ha úgy fogadják el a törvénymódosításokat, ahogy a tervezetben szerepel) ugyanis egy tüntetés engedélyezésével kapcsolatos kúriai felülvizsgálat segítségével a kormány outsource-olhatja a gyülekezési jog kényelmetlen, jogállami „sivítozást” eredményező esetleges további szűkítését. Egy jogegységi indokoltságú kúriai felülvizsgálat nyomán születő ítélet megoldja ezt a parlamenti kétharmad nélkül, a kormány moshatja kezeit, és mutogathat a független bíróság döntésére.

A befogadás megtagadását azért lehet érdemes kiiktatni az állam számára fontos ügytípusokban – mondja kérdésünkre egy szakértő –, mert a rendszerben a megtagadás a fő szabály, így az könnyebben indokolható. Emiatt a Kúria vezetésének nehezebb kontrollálni és kiküszöbölni egy megtagadást, mint ha az ügy már bent van a rendszerben, és valamelyik tanács tárgyalja. Hiszen például ha a SPAR-ügyben az eljáró tanács gyorsan megtagadja Orbán Viktor felülvizsgálati kérelmének befogadását, ott vége az ügynek. Ha viszont muszáj befogadni, és elkezdődik az eljárás, a Kúria vezetésének nagyobb mozgástere marad.

Rendeltetésszerű használat

Az egyes jogágakban különbözőképpen működött a felülvizsgálat – mondja Kádár András Kristóf. Ahogy a közigazgatási perekben működött, azt most kiterjesztenék a polgárira is: egy előzetes döntés függvénye, hogy beengedi-e a Kúria az ügyet, vagy sem. Polgári perekben eddig bizonyos típusoknál nem lehetett felülvizsgálattal élni, de az ide nem tartozó ügytípusok esetében nagyon széles körben lehetett menni a Kúriára; ennek vetnének véget.

„Nem alapelvi szinten van probléma azzal a rendszerrel, hogy a legfőbb bírói fórum szűr, hanem magyar kontextusban, a Kúria elmúlt időszakban látott ítélkezési tevékenysége alapján aggályos, hogy mennyire kap szabad kezet a abban, hogy mi az, amivel foglalkozni akar” – mondja a Helsinki társelnöke, aki szerint ebből a szempontból valóban különösen problémás az ügy társadalmi jelentőségére hivatkozó befogadási ok, hiszen megfoghatatlansága miatt ez melegágya lehet az önkényes jogalkalmazásnak.

Azzal viszont nincs elvi probléma, hogy ha jogegységi szempontból van relevanciája az ügynek, akkor lehessen felülvizsgálat. „Van egy jogi kérdés, amiben láthatóan eltérnek egymástól az egyes bíróságok jogértelmezései, tehát nincs biztosítva a joggyakorlat egységessége az országon belül. A Kúria elé kerül egy ilyen ügy, ami nem kötelezően befogadandó, mire a Kúria azt mondja, hogy azért fogadja be, mert így az ügyben lehetősége van arra, hogy a döntésen keresztül irányt mutasson az alsófokú bíróságoknak. Ezzel a jogegységi szempont alapján történő szűréssel sem elvi alapon van gond. Az a kérdés, hogy a Kúria ezt rendeltetésszerűen vagy nem rendeltetésszerűen fogja gyakorolni” – mondja, és hangsúlyozza, hogy a jogegységi megfontolásokon alapuló befogadás kérdése eltér a kvázijogszabályként működő jogegységi határozatokétól, amelyekkel viszont fundamentális problémák vannak.

Említettük, hogy a tervezet a közigazgatási perrendtartás mintájára alakítaná a polgári ügyszakot is. Kádár András Kristóf szerint a Kúria közigazgatási ügyekben látott befogadási gyakorlata a Helsinki fő területein (menekültügy, idegenrendészet, rendőrségi panaszok) „vegyes, de egyfajta egyensúlytalanság kimutatható: közigazgatási ügyekben jellemzően valamilyen állami szerv áll szemben valamilyen magánszereplővel (legyen szó akár építési ügyről, adóügyről vagy menekültügyről). Az a tapasztalat, hogy az állami szervek felülvizsgálati kérelmeit szinte mindig befogadják, a velük pereskedő magánszereplők kérelmeit viszont sokkal ritkábban.”

Polgári ügyekben ez kevésbé jöhet elő – mondja –, hiszen ott jellemzően magánszereplők közötti jogvitákról van szó. „Persze ezekben is lehet peres fél valamilyen állami vagy az államnak kedves entitás.” Például egy jogellenes rendőri intézkedéssel vagy egy kormányközeli sajtóorgánumban megjelent lejárató cikkel kapcsolatos személyiségi jogi, kártérítési perben eddig nem volt mérlegelési jogköre a Kúriának, hogy befogadja-e a felülvizsgálati kérelmet, mostantól viszont – szűk eljárásjogi kivételekkel – lesz.

Kádár András Kristóf szerint ilyen szűrési lehetősége a legfőbb bírói fórumnak van máshol is, normális demokráciában nem baj, ha a jogegység szempontjából fontos ügyben vagy egyéb lényeges jogi vagy eljárási okból belép a Kúria. „Vagyis nem alapelvi szinten van probléma a módosítással, hanem amiatt, hogy milyen gyakorlatot folytat a Kúria: önkényes-e, hogy mit engednek be, és mit nem.”

A nyugdíjkorhatárt elérő bírák továbbfoglalkoztatása

„Fontos jogpolitikai cél, hogy az általános öregségi nyugdíjkorhatár betöltését követő továbbfoglalkoztatás lehetőségével a felhalmozódott speciális szaktudás ne vesszen el, hanem továbbra is gazdagíthassa a jogalkalmazói gyakorlatot” – indokolja a tervezet azt a már Alaptörvénybe is foglalt lehetőségét a bíráknak, hogy kérhetnék, hogy hetvenéves korukig ítélkezhessenek. A kérelmet az öregségi nyugdíjkorhatár betöltése előtti egy és fél év közti időszakban kell benyújtaniuk.

Feltétel, hogy a bírót

a) rendkívüli pályaalkalmassági vizsgálaton alkalmasnak minősítsék (ez egy külső egészségügyi/pszichológiai vizsgálat), valamint

b) soron kívüli bírói értékelés eredményeként legalább kiválóan alkalmas értékelést kapjon.

Ha munkáltatója (az OBH elnöke vagy kúriai bíró esetén a Kúria elnöke) visszautasítja a kérelmet, akkor a bíró ezt az elsőfokú szolgálati bíróság előtt kifogásolhatja.

De a kérelem elbírálója nem csak azt vizsgálja, hogy a kérelem engedélyezésének előfeltételei teljesülnek-e; azt is mérlegelheti, hogy „munkaszervezést, munkaterhelést vagy költségvetést érintő igazgatási szempontok figyelembevétele mellett indokolt-e a továbbfoglalkoztatás”.

Ha teljesülnek a kérelem engedélyezésének előfeltételei a bíró vonatkozásában, de a továbbfoglalkoztatás igazgatási szempontok alapján nem indokolt, akkor a kérelem elbírálója elutasítja a bíró továbbfoglalkoztatását, és határozatát egyetértés beszerzése céljából megküldi az OBT-nek.

Ha a kérelem elbírálója és az OBT harminc napon belül nem jut egyetértésre a továbbfoglalkoztatás kérdésében, a bíró jogosulttá válik a továbbfoglalkoztatásra.

Bíró megkérdezettjeink felhívják a figyelmet arra, hogy most is fel lehet menteni egy bírót, ha egészségügyi okból tartósan alkalmatlanná vált, vagy alkalmatlansági vizsgálat nyomán annak nyilvánították. Önmagában tehát a kor nem lehetne elég ok a kötelező vizsgálatra. Kiemelik azt is, hogy az ügyészeknél pusztán kérelemre történik a továbbfoglalkoztatás.

Matusik Tamás szerint mind a rendkívüli pályaalkalmassági vizsgálat, mind a kiválóan alkalmas értékelés indokolhatatlan különbséget tesz egy 65. évét betöltött és egy azt be nem töltött bíró között, a gazdasági-igazgatási szempont pedig egy önkényes igazgatási döntéstől teszi függővé a bíró továbbfoglalkoztatását. „A hatvanéves bíró munkájának értékelése lehet alkalmas, és még öt évig ítélkezhet vele, a 66 éves bíró értékelése viszont már csak kiválóan alkalmas lehet. Az ügyfelek számára így az is nyilvánvaló lesz, ha ismeri az életkorát, hogy egy 65. évét betöltött bíró kiválóan alkalmas, míg más bírókról ezt továbbra sem tudhatja majd” – mondja.

A kiválóan alkalmas értékelés az alkalmashoz képest nem objektív kritériumokon nyugszik, hanem valamennyire egy érzületen, amit a vizsgáló és az értékelő személye, jóindulata is erősen befolyásolhat, hiszen minden bíró munkájában lehet hibát találni – mondja az OBT korábbi elnöke. „Ez a jelen állapotokra is igaz, de az alkalmas és a kiválóan alkalmas minősítés közti különbség egyelőre még nem a bírói státusz fennmaradását érinti, csak egyéb munkahelyi előnyökkel jár. Ez tehát most sem ideális, viszont egy bírói státusz fennmaradásánál már végképp aggályos lesz ezt alapul venni.”

Matusik teljességgel szubjektív faktornak tartja a munkaszervezést, munkaterhelést vagy költségvetést érintő igazgatási szempontokat. Emiatt nem is hiszi, hogy a végleges törvényben is megjelenik, mert „olyan szinten önkényes döntéssel jár, amin az OBT »együtt döntése« sem változtat”. Szerinte ezt csak provokációnak szánták; amikor kiveszik a konkrét törvényjavaslatból, mondhatják majd, hogy meghallgatták a bírók hangját.

„Nem véletlen, hogy a bírói karrier legfontosabb elemeit, így a kinevezést és az elmozdítást is nemzetközi jogi sztenderdek védik, amelyek szerint objektív kritériumokon kell alapulniuk. Jelen esetben az objektivitás mindkét lényegi feltételnél (kiválóan alkalmas értékelés és a költségvetési igazgatási szempontok) teljes mértékben hiányzik, alkalmas azonban a szabályozás a független bíró megfelelési kényszerének kialakítására” – összegez.

Bár a Helsinki társelnöke szerint tisztázatlan, és kétségtelenül lehet önkényes döntés alapja a szervezeti-gazdálkodási okok tartalma, de legalább valamennyire megítélhető egy konkrét helyzetben (például az ügyteher tekintetében). A legnagyobb probléma szerinte a kiválóan alkalmas és az alkalmas közti különbségtétel a soron kívüli értékelésben. „Az alkalmas és a kiválóan alkalmas közötti különbség messze nem egyértelmű, tulajdonképpen a vizsgálatot végző személy szubjektív értékítéletén múlik, hogy mikor és milyen szempontok alapján billen át valaki alkalmasból kiválóan alkalmasba. Így objektívnek nem nevezhető szempontok alapján dől el, hogy egy bíró öt évig tovább ítélkezhet, vagy sem. – Kádár András Kristóf egy lengyel ügyet említ az európai bírósági gyakorlatból, ahol kimondták, hogy csak objektív szempontok alapján lehet hasonló döntéseket meghozni. – Ez még a szolgálati bíróságnál lehetséges jogorvoslattal együtt sem tekinthető ilyennek. Mivel nem lehet előre látni, hogy milyen alapon fognak úgy dönteni, hogy valaki alkalmas vagy kiválóan alkalmas, ezért ez az intézmény nyomásgyakorlásra ad lehetőséget.”

Ráadásul ezeket az alkalmassági vizsgálatokat a törvény szerint a kollégiumvezető vagy az általa kijelölt bíró végzi, a Kúrián viszont egy ideje az elnökhelyettesek látják el a kollégiumvezetői feladatokat – emlékeztet a szakértő. „Nem véletlenül telepíti a jogszabály a kollégiumvezetőre ezt a feladatot, hiszen elsődlegesen szakmai szempontú értékelésről van szó. Ezért is probléma, hogy a Kúrián összecsúsznak az igazgatási és a szakmai funkciók.”

Szerinte ha egy bíró tudja, hogy tovább akar bíráskodni, és végig akarja csinálni a folyamatot, akkor tudja, hogy el fog jönni az a pillanat, amikor értékelni fogják – objektív kritériumok nélkül. „Ez óhatatlanul befolyásolja a bírót. Ezért nem kellene ilyen jellegű eljárásoktól függővé tenni a további foglalkoztatást. Ilyen jellegű pozíciókban, ha a továbbfoglalkoztatás valaki diszkrecionális döntésének a függvénye, akkor sérülnek a függetlenség garanciái. Ezért van, hogy bizonyos jogvédelmi pozíciókban ideális esetben nincs újraválaszthatóság. Az ombudsman az utolsó egy évében ne azt mérlegelje, hogy ha most, ebben az ügyben így vagy úgy foglal állást, akkor vajon a parlament újraválasztja-e, vagy sem. Az amerikai legfelsőbb bíróságon is ezért tart élethosszig a bírók megbízása.”

Végül Kádár András Kristóf cinikusnak tartja a javaslat indoklását a felhalmozódott tapasztalatról. „Ha ez ilyen fontos, akkor miért vitték le a bírói korhatárt a korábban évtizedekig irányadó hetven évről? Az alapkoncepcióval van a baj, hogy valakinek a szubjektív döntésétől fog függeni, hogy tovább ítélkezhetek-e, vagy sem. Ennél sokkal tisztább, ha azt mondjuk, hogy a korhatár 65 év vagy 66 vagy 70, de ott vége.”

Vagyoni elégtétel: lépés a bírói közvetlen vagyoni felelősség felé

„A bíróság bármely, törvényben megállapított intézkedési határidő-túllépése esetén a határidő lejártát követő naptól kezdve a késedelemmel arányos vagyoni elégtételt nyújt a felek részére” – szerepel a tervezetben. Ez a passzus minden megkérdezett bírónál kiverte a biztosítékot.

Az összeg a minimálbér három százalékának megfelelő mértékű, vagyis naponta és ügyenként és felenként több mint nyolcezer forint. „Az egész felvetés abszurd, különösen a hivatalbóliság. Teljesen életszerűtlen, hogy a bírónak kellene feljelentenie önmagát, és az eljáráshoz semmilyen kérelemre nem lenne szükség. Mivel más állami szervnél semmi hasonló sincs, mint ez a vagyoni elégtétel, a bírák fölötti újabb nyomás és fenyegetettség kialakítása lehet a cél” – mondja Matusik Tamás.

A javaslat indoklása szerint a jogalkotói cél az eljárások gyorsítása, de a bíró szerint egy ilyen szankció lassulást eredményezne, mert további adminisztrációs terhekkel jár, ami az érdemi munkától veszi el az időt. A bírák nyilvánvalóan nem lustaságból mulasztanak határidőt, „hanem az ügyteher miatt, amire rá fog rakódni ez az újabb hivatalbóli feladat. Így az egész eljárás még lassabb lesz, és még többe fog kerülni a költségvetésnek.”

Egyébként a vagyoni elégtételről már létezik jogszabály, így az új duplikálna. A vagyoni elégtétel ráadásul minden félnek járna, miközben például egy csődeljárásban akár több százan is részt vesznek.

A pénz akkor is járna, ha a mulasztás nincs is hatással az eljárás időtartamára, így nem okoz sérelmet, vagy ha igen, nem a feleknek. Ilyen például a szakértői díj megállapítására vonatkozó határidő túllépése. Objektív okok, de akár a felek is okozhatják a határidő-túllépést – mondja egy megkérdezett bíró.

Szerinte a félnek ahhoz van joga, hogy tisztességes eljárásban, észszerű határidőn belül megtárgyalják az ügyét. „Erre megvannak az objektív keretek: másfél év, két év, amit külön szabályoz a törvény, működik is a polgáriban, és van vagyoni elégtétel is – mondja. – Az EJEB már vissza is dobja az elhúzódó üggyel kapcsolatos pereket, mondván, hogy ezt már a nemzeti jog szabályozza.”

Ő is azt mondja, hogy ez a szabály akár a bírót is el tudja érni, mert neki is van kártérítési felelőssége. „Ez egy lépés a bírói közvetlen vagyoni felelősség felé. Végül akár valamelyik törvényszéki elnök fegyelmit adhat, és végül át is tudnák terhelni a bíróra. Sok bírótársam úgy éli meg, hogy ez már a tavaszi nagytakarítás része.”

Online nyilvános tárgyalás

Az online nyilvánosság megteremtése a társadalmi kontroll kiteljesedését szolgálja – indokolja a javaslat készítője, hogy a törvény elfogadása után százfős online hallgatóság biztosítására lennének kötelesek a bíróságok. Ehhez előzetesen egy elektronikus felületen, a DÁP-pal történő azonosítás utáni regisztráció lenne szükség.

Bár az online hallgatóság tagjait előzetesen figyelmeztetni kell, hogy a tárgyalásról történő felvételkészítés, illetve a felvétel vagy a tárgyalás anyagának nyilvánosságra hozatala, valamint más személy részére a tárgyalás nyomon követésének lehetővé tétele büntetőjogi, illetve polgári jogi felelősség megállapítását vonhatja maga után, ettől még nem ellenőrizhető, hogy valakit odaengedek-e laptopom elé, hogy velem együtt nézze a tárgyalást.

Az eljáró bírónak az online hallgatóság tagjai közül ki kell zárnia azt, akinek korábban büntetőjogi, illetve polgári jogi felelősségét jogerős határozat megállapította. A bírót terheli az is, hogy a felek kérhetik a tárgyalás megkezdése előtt az online hallgatóságként regisztrált személyek viselt és születési nevének, valamint arcképmásának megismerését. Megfelelő ok esetén kérhetik a bíróságtól egy online hallgató kizárását is. Mindezt a bírónak kellene lemenedzselnie.

„Az online részvétel hallgatóságként teljesen indokolatlan, semmi olyan cél elérésére nem alkalmas, amit az indokolás tartalmaz, ellenben jelentős többletadminisztrációval, időráfordítással és kockázatokkal jár. Aki ezt támogatni tudja, az valószínűleg soha nem dolgozott bíróként” – mondja Matusik Tamás.

A tárgyalás nyilvánossága a jogállami garancia – hangsúlyozza ő és más megkérdezett bírók is –, nem pedig a bárhonnan való online elérhetősége. „Egyes notórius panaszosok ki fognak maguknak választani bírókat, akiknek minden tárgyalására igyekeznek bejelentkezni, hibákat keresni, emiatt – nem ügyfélként is – beadványokat írni, a bíró ellen felhasználni. Azt, hogy milyen védett adatok fognak a tárgyaláson felmerülni, előre nem lehet tudni, előzetesen nem lehet megjósolni. Széles nyilvánosság elé kerülhetnek konkrét személyek egészségi állapotával, vagyonával, szexuális szokásaival, családi életük részleteivel kapcsolatos közlések. A felvételkészítés tilalma gyakorlatilag betarthatatlan. Manipulált, összevágott felvételek megosztása várható, ami minden tárgyalási résztvevő lejáratására alkalmas lehet, és ez az igazságszolgáltatásba vetett közbizalom rombolásával járhat. A forrás száz résztvevő esetén ellenőrizhetetlen” – sorolja.

Egy másik bíró is hangsúlyozza, hogy az online nyilvánosság magában hordozza a visszaélés lehetőségét, büntetőügyben veszélyezteti a bizonyítás sikerét, és óriási terhet ró a bíróra.

Rövidített indoklás és egyszerűsített polgári per

„A felesleges adminisztrációs teher csökkentése és az érdemi munkavégzésre fordítható idő növelése érdekében” a tervezet bevezetné, hogy az eljáró bíróság elsőfokú polgári ügyekben rövidített indokolást tartalmazó ítéletet hozhat, a részletes indokolásra csak akkor lenne szükség, „ha a felek azt kérik, mert jogorvoslati jogukkal valószínűsíthetően élni kívánnak”.

A rövidített indoklás lehetősége most is megvan, de ritkán élnek vele. „A bírónak jó az energiaspórolás, de az indokláson alapul a fellebbezés, abból értik meg az ítéletet – mondja egy bíró. – Először rövidítetten kellene indokolni, de ha bejelenti a fellebbezést, akkor hosszút is kell írnom.” Ráadásul a rövid indoklás határidejét levitték tizenöt napra a mostani harmincról (igaz, régen is tizenöt nap volt).

Hallottunk viszont olyan véleményt is, hogy a lehetőség ezután is megvan a részletes indoklás kérésére, akkor is lehet újra dönteni arról, hogy fellebbez-e a fél, vagy sem.

Szintén a fenti célokból bevezetnék az egyszerűsített polgári pert. Ennek alkalmazásáról a felek dönthetnek előre az általuk kötött szerződésben – hasonlóan a választottbírósági út kikötéséhez. Itt minden írásban történne, az eljárást teljes mértékben a felperesnek kellene előkészítenie, és „már a keresetlevélhez csatolni kell valamennyi okirati bizonyítékot, valamint szakkérdés felmerülése esetén a szakvéleményt”.

Egy bíró szerint nehéz ezt a felkészültséget elképzelni egy átlagemberről, aki egy hitelintézettel vagy más nagy szolgáltatóval készül szerződni. „Nem ilyen előrelátó az állampolgár. Ezt előre ki kell kötni a szerződéses viszonyban mint szerződési feltételt; egy hitelintézet nem lesz ebben érdekelt.”

Szerinte az egyszerűsített polgári per bizonyításra vonatkozó szabályai a megalapozatlanság nagy veszélyét hordozzák.

Mi lesz a csornai bírósággal?

Bár úgy tudjuk, hogy január végén a minisztériumban találkozójukon az európai bírósági szervezet, az ENCJ delegációjának is említették a járási reform tervét, a tervezetbe mégsem került bele a mozgóbíróságoknak a járásbírókat egy ideje fenyegető bevezetése. Talán az ebben a témában már eddig is érzékelhető komoly ellenállás miatt, talán azért, mert választások előtt nem akarták azzal borzolni fideszes polgármesterek és a kisvárosok lakóinak az idegeit, hogy bezárnak néhány fős bíróságokat (megkérdezettjeink az ősfideszes város, Csorna bíróságát szokták említeni.) Persze az sem zárható ki, hogy egyéni képviselői vagy törvényalkotási bizottsági javaslatként kerül majd elő.

A törvényszéki elnökök nemrég Tuzson Bencénél jártak a miniszter meghívására, Senyei György OBH-elnök pedig kormányülésre volt hivatalos. (Közben a renitens OBT üléseitől a minisztérium állandó meghívott és korábban rendszeresen ott lévő képviselője január közepe óta távol marad.) „Ebben a csomagban vannak olyan elemek, melyek mellett egy igazgatási vezető nem mehet el, mert összeomlik a rendszer; például a vagyoni elégtétel nem elbírható – mondja egy bíró. – Annak idején Handó Tünde OBH-elnököt lekövették a törvényszéki elnökök. Kérdés, hogy most a miniszter fog-e diktálni, vagy Senyeinek marad a szerepe, és ő hangot mer-e adni neki.”

Több megkérdezettünk valószínűsíti, hogy a miniszter egy-két kérdésben engedni fog. „A bírósági vezetők úgy mennek majd vissza a bíróságukra, hogy kihúztunk két méregfogat, miközben marad nyolc” – mondja egyikük.

Forrás:szabadeuropa.hu