Gazdasági döntések az Európai Bíróság évkönyvében

- Ha lekési a légiutas a csatlakozást, mikor jár számára kártérítés, illetve hozhat-e olyan törvényt egy ország, hogy csak a saját nyelvén köthető munkaszerződés - egyebek között ezekben az ügyekben is döntött tavaly az Európai Bíróság.

A bíróság honlapján nemrégiben jelent meg a múlt évről szóló jelentés, amely bemutatja az érdekesebb gazdasági döntéseket is.

Vitatott volt eddig, hogy ha egy légijárat késik és az utas nem éri el a csatlakozást, akkor mikortól jár neki a kártalanítás. A bíróság döntése szerint, amennyiben az első, vagy a közbenső légijáratok késése nem éri el a 3 órát, de a végső célállomásra 3 óránál több késéssel érkezik meg az utas, akkor kártalanítás jár neki az uniós szabályok szerint.

    A bíróság állást foglalt abban is, hogy sérti-e a tőke szabad áramlásának elvét az, ha egy ország kizárólagos állami tulajdonban tartja a villamosenergia- és a gáz csatlakozó vezetékeket. A megállapítás így hangzott: "a versenytorzulás elkerülésére irányuló, a nemzeti jogalkotó által meghatározott tulajdoni rendre vonatkozó választást vezérlő célokat – mint nyomós közérdeken alapuló célokat – a szabad tőkemozgás korlátozásának igazolása érdekében figyelembe lehet venni".

    Vagyis a nyomós közérdek indokolhatja a kizárólagos állami tulajdont. A bíróság azonban hozzátette még a következőt: mindazonáltal szükséges, hogy a szóban forgó korlátozások alkalmasak legyenek a kitűzött célok elérésére, és nem haladhatják meg az elérni kívánt célok megvalósításához szükséges mértéket. Tehát itt is a jól ismert arányosság elve jött elő az ítéletben.

    Egy érdekes munkaügyi perben is döntött tavaly a bíróság. Egy holland állampolgárt Belgiumban alkalmazott, egy ott letelepedett társaság úgy, hogy a munkaszerződést angol nyelven készítette. Ezt elfogadta a munkavállaló, de amikor - szintén angol nyelven - felmondott a belga cég neki, akkor elszaladt a bíróságra. Arra hivatkozott, törvény szól arról, hogy a flamand régióban található cégeknek holland nyelvű munkaszerződést kell kötniük az alkalmazottaikkal.

    Az Európai Bíróság kimondta, hogy az ilyen szabályozás – mivel visszatartó hatást kelthet a holland nyelvet nem beszélő munkavállalók és munkáltatók körében – a munkavállalók szabad mozgása korlátozásának minősül