Vajda Zoltán, a parlament költségvetési bizottságának elnöke felhívta a figyelmet arra, hogy a kormány a jóléti kiadások GDP-arányos csökkentésében újabb történelmi lépést tesz.
Miközben Európa más országai igyekeznek az állampolgárok életminőségét javítani, nálunk a szlogen egyszerű: „Kevesebb is elég!” 2010-ben még a GDP 30,7 százalékát fordítottuk olyan „luxusra”, mint nyugdíjak, oktatás és egészségügy, ám 2025-re ez az arány mindössze 24,6 százalék lesz.
Persze ne legyünk telhetetlenek: ez a csökkenés nem az első, és talán nem is az utolsó. A nyugdíjak például „csak” az inflációt követik majd, hiszen miért is lenne fontos, hogy a gazdasági növekedésből részesedjenek az idősek? Így 2,7 százalékkal kevesebb jut nyugdíjkiadásokra.
A családi pótlék összege is példásan csökkent: 2010 óta sikerült megfelezni a ráfordított összeget. Ez természetesen a gazdasági fegyelem ékes bizonyítéka. Hiszen ki mondta, hogy a gyermekvállalást ösztönözni kellene, amikor az államnak más kiadások is vannak? Például a stadionok és az egyéb nemes célok.
És mi a helyzet az egészségüggyel és az oktatással? Természetesen itt is sikerült „hatékonyabbá” tenni a rendszert: kevesebb pénzből kell nagyobb teljesítményt elérni. Végül is, a kórházakban mindig van hely, csak néha várni kell. Az iskolák pedig remekül működnek, elvégre mindenki tanulni akar, nem tanítani.
A kormány szerint ezek az intézkedések a gazdasági stabilitást szolgálják, és biztosítják, hogy az államkassza „felkészültebb” legyen a jövő kihívásaira. Az állampolgároknak pedig nincs más dolguk, mint alkalmazkodni az új normákhoz. „Szép új világ” vár ránk, ahol mindenki magáért felel, és az állam csak annyit nyújt, amennyit feltétlenül muszáj.
A jövő tehát ígéretes. Csak éppen ne legyünk betegek, öregek vagy gyerekek.
Az MSZP szerint éppen azokra a dolgokra kellene több pénzt fordítani, amin a kormány spórolni akar. A jövőnk felélése és a múltunk magára hagyása nem vállalható irány Magyarországnak.
Vajda Zoltán, a Költségvetési Bizottság elnöke
Kiadó: MSZP Országos Központ
OS