Nem egy év, inkább 15-20 esztendő, mire kiforrnak a dolgok az újra befolyási övezetekre szakadó világban. Mely trendek élik túl ezt az időszakot, mi lesz Európával ebben a viharban, és mi Magyarország nemzeti érdeke? – ezekről kérdeztük Bajnai Gordon volt miniszterelnököt, a világ egyik legbefolyásosabb beruházásitőke-közvetítő cégének vezérigazgatóját.
Hosszú távú befektetési tőkével foglalkozik. Léteznek még stabil pontok, amikre vagyonokat lehet feltenni?
Ezt a korszakot most nem csak a megszokott rövid távú ciklusok határozzák meg. Jó eséllyel egy nagy fordulóhoz, inflexiós ponthoz érkezett a gazdaság, a technológia és a társadalom, és ebből következően a politika is. Van olyan történésziskola, amely szerint az emberi közösségek történetében különböző hosszúságú ciklusok figyelhetők meg: az alapvető társadalmi átalakulások több száz éves távlatban következnek be, a gazdasági-intézményi ciklusok 60–80 éves intervallumban, míg a politikaiak 10–20 évente. A legnagyobb megrázkódtatást az jelenti, ha ez a három ciklus egyszerre fordul. Több jel is arra mutat, hogy most épp egy ilyen szakaszban élünk.
Milyen időtávról beszélünk ebben az esetben?
Hát nem a 2026-os évről, hanem minimum a következő 15-20-ról. Van azonban öt olyan trend, amely ezt az időszakot meg fogja határozni – és a befektetők hosszú távon ezeket figyelik. Az első a demográfia, amely a világ különböző régióit eltérően érinti, és ennek megfelelően más-más lehetőséget kínál – akár felszálló ágban van egy ország népessége, akár fogyásban. A második a digitalizáció, aminek a legutóbbi hulláma az AI. Ennek vannak buborékjelenségei, ha az ezzel foglalkozó cégek tőzsdei értékét nézzük, de még a mi életünkben kétségtelenül meg fogja változtatni a gazdaságot, a munkaerőpiacot, a hadviselést, az oktatást és persze a politikát is.
Vannak, akik a felesleges ember korát jósolják, ha végbemegy a digitális forradalom.
Évszázados távlatban én nem ettől tartok. Mint az ipari forradalmat követően is történt, idővel lesznek új feladatok, munkakörök, és a gazdaságnak is lesznek új igényei. De az átmenet legalább egy generáció számára előre láthatóan megugró munkanélküliséget, elvesztegetett életeket hozhat. Benne van a pakliban, hogy sokan sodródnak a középosztályból a társadalom peremére, ami súlyos politikai válságokat okoz majd. Ezt a nyomást már érzik is azok, akik most kerülnek ki az oktatásból. A pillanatnyi fejlesztési szinten ugyanis az AI a kezdő fehérgalléros állásokat váltja ki. Vagyis épp a pályakezdők elől szűnnek meg a tapasztalat megszerzéséhez fontos, de repetitív munkakörök. Call centerben, könyvelésben, adminisztratív területeken már most dörömböl az AI az ajtón…
Ez sok szülő számára is ijesztő. Milyen tudás megszerzésére motiválja valaki a gyerekét, ha a most piacra került fülhallgatók már szinkrontolmácsolást is kínálnak?
Én azért próbálom rávenni a gyerekeimet, hogy több nyelvet is megtanuljanak. Amit az iskolában tanulunk, annak jelentős része készségként lesz hasznos az életünkben. De a nyelvek közötti átjárás jó példa arra, hogy az AI milyen területeken váltja ki az eddig jelentős erőforrásokat felemésztő emberi megoldásokat. Igaz, erőforrásokat a gépi fordítás is leköt, az AI ugyanis rengeteg energiát használ fel. Ez pedig már a harmadik nagy globális trend. Az energetikai átállás a klímaváltozás veszélyeinek felismerésével kezdődött, de most már sokkal többről szól, így a politikusok lényegesen sürgetőbben élik meg a kérdést. A két új szempont az energiabiztonság és az áram ára. Ukrajna orosz lerohanása ennek csak egyik szelete, a másik a mesterséges intelligencia áramfogyasztása, ami Amerika egyes részein már a lakossági árakat is durván felfelé nyomja. Közben a közlekedéstől az ipari termelésig minden áll át a fosszilis energiáról az elektromosra. A következő években minden energiára minden létező forrásból szükség lesz.
Akkor ez végre egy érzelemmentes terület, amelyen a befektetés hosszú távon is megtérül.
Azért ha egy zöldaktivistát összeenged egy most még gázba vagy szénbe fektető hedge fund menedzserrel, akkor lesz ott érzelmi kisülés. A negyedik nagy trend a világ befolyási övezetekre való felbomlása. Szoktuk ezt geopolitikai recessziónak is hívni: bomlik a négy évtizedes hegemónia, Washington kilépett a „washingtoni konszenzusból”.
Orbán Viktor világrendszerváltásnak nevezné, Joschka Fischer új birodalmi logikának.
A többpólusú világ befolyási övezeteket jelöl ki, ez pedig közvetlenül érinti a gazdaságot és az infrastruktúrát. A kereskedelemben, a termelésben, illetve a tőkekihelyezéseknél a profitszempontot felülírja az államérdek. Amerika megpróbálja hazavinni az ipari termelést, másutt arra figyelnek, hogy a befektetéseknél közeli vagy baráti országokra szorítkozzanak, akár a hatékonyság kárára is. Ami persze tartósan inflációt is gerjeszt. Ennél is fontosabb a geopolitikai befolyási övezetek technológiai szétválása. Ez már most nagyon látványos, holott csak az elején tartunk. Az egyik oldal bizonyos chipek exportját tiltja meg, viszonzásul a másik ritkaföldfémek kivitelét tagadja meg. Ennek logikus következménye, hogy a technológiai fejlődés is külön utakra terelődik. Márpedig az az ország lesz a XXI. század vezető hatalma, amelyik a meghatározó technológiákat uralja, igazából ezért megy a küzdelem.
Az amerikai IT-óriások látványosan megérkeztek a Fehér Házba.
Az IT csak egy terület a sok közül. Egy friss ausztrál kutatás szerint a jövőt meghatározó 64 technológiai csapásirányból 57-ben Kína előrébb tart Amerikánál. De a befolyási övezetek kialakulása kapcsán a legnagyobb gazdasági törést a tőkeáramlás szétválása jelenti. Kínába már alig folyik amerikai tőke, és Európa is óvatosabb lett. Ha a geopolitikai versengés ezen a területen élesedik, az – évtizedes távlatban – megrengetheti a dollár globális dominanciáját, és megnehezítheti az Egyesült Államok államadósságának finanszírozását.
Nemcsak a befektetések számára keresnek baráti országokat a vámháború hadurai, de egymás gazdasági „fojtópontjait” is kutatják, hogy a másikat engedményekre kényszeríthessék.
Amikor egy olyan durva irányváltás jön a politikában, mint amilyenek Donald Trump védővámjai, akkor egy idő után a megtámadott szereplők elkezdenek alkalmazkodni a helyzethez. Newton harmadik törvénye itt is működik: minden akció reakciót vált ki. Kína időben felkészült Trump második elnökségére, és átgondolta, hogyan tud majd visszaütni. A kritikus alapanyagok exporttilalmával elérte, hogy a 100 százalékot meghaladó amerikai vámból vissza kelljen venni.
Erről szól még a cikk:
A NER politikai értelemben sikeres, hiszen négy választást nyert zsinórban, de azon az áron, hogy az országot tartós lemaradásba kormányozta.
Ezen az irányon változtatni kell és bárki, aki ezt a változást el tudja hozni, jobb a jelenleginél.
Milyen Bajnai Gordon viszonya a Tiszához?
A NER elitje számára sokkal nagyobb a tét, mint egy normális demokrácia választásán.
Donald Trump elnöksége nem ok, hanem következmény.
Európában illúziókra építettük a biztonságérzetünket. A mostani sokk lökést adhat, hogy növényevőből végre húsevővé váljunk egy ragadózók által uralt világban.
Miért olyan kiábrándító a brüsszeli „virslitöltés” folyamata, hogy a végén már sokan nem akarnak enni belőle?
Újra nyitott a kérdéssé vált, hogy melyik államberendezkedés alkalmasabb arra, hogy egy nép jólétét gyarapítsa, perspektívát mutasson, biztonságot nyújtson.
A kínai modellnek is megvannak a maga problémái, ahogy a liberális demokráciáknak is.Forrás:HVG