Szomorúsággal és meglepetten olvastuk a levelet, amelyet az Ifjúsági Kereszténydemokrata Szövetség az IDF március 15-i közös koszorúzára való felívására adott válaszként. Szeretnénk végre, ha a többi ellenzéki párt ifjúsági szervezete is megértené, hogy március 15-e nem választásról, nem politikai oldalakról, sőt nem is a szeretetről szól.
. Az 1848/49-es forradalom ünneplésekor nem a 2007-es helyzetről kell beszélni, arra ott van az év összes többi napja, hiszen a családi vitákat sem az ünnepi asztalnál szokás előhozni. Márpedig azt soha nem szabad felednünk, hogy minden magyar ember egy nagy család része. Ez a család pedig a NEMZET. Magyarországon minden politikusnak tudnia kellene, hogy az egyik legnagyobb nemzeti ünnepünkön való közös koszorúzás nem jelent azonos politikai véleményt. Nemzetünk jövőjének megóvása a legfontosabb feladatunk kell, hogy legyen, II. János Pál pápa szavai szerint: „Bátorság kell a békességhez!” Kérem a Fidelitas és az IKSZ vezetését, fontolják meg ezeket a szavakat. Sajnáljuk az Ifjúsági Kereszténydemokrata Szövetséget, mert nem lehet önálló véleményük. Nincs, hiszen egészen addig, amíg a Fidelitas nem utasította el a kezdeményezést, lelkesen támogatták az ötletet. Csak az ő elutasító válaszuk után jutott eszükbe, hogy: „Az Ifjúsági Kereszténydemokrata Szövetség ennek a józan megítélésnek a jegyében tartja magát távol a március 15-i, véleményünk szerint színpadias és öncélú közös koszorúzástól.”? Az Ifjúsági Demokrata Fórum továbbra is elkötelezett a párbeszéd és konstruktív együttgondolkodás mellett, de mivel a kezdeményezésünk eredeti üzenete az lett volna, hogy a fiatal politikusok nem oldalak, hanem nemzeti ügyek mentén gondolkodva képesek együtt cselekedni, sajnálattal kell lemondanunk az egyik legnagyobb nemzeti ünnepünkön közös, a nemzet egészét jelképező tiszteletadásról.
Lasztovicza Gábor, elnök
Kiadó: Magyar Demokrata Fórum
OS