Kosáry Domokos személyében a magyar történelem talán legellentmondásosabb századának egyik utolsó, nagy alakjától kényszerülünk most búcsút venni.
Olyan embertől búcsúzunk, aki tanúja, krónikása és alakítója is volt a történelmünknek – jóllehet ez utóbbi talán akaratán kívül, hiszen ismerői egyöntetűen olyan tudósembernek írták le őt, aki csak a történelem drámai pillanatait megélve fogadta el a politikai szerep kényszerét. És e drámai pillanatokból bizony bő kézzel méretett ki Kosáry Domokos életében. Az ő történelemkönyvekbe illő – és azokba már életében bekerült – pályája során látta azokat, akik elárulták Magyarországot és látta azokat is, akiket a hazájuk árult el. Sőt, ez utóbbiak közé tartozott ő maga is: gyanakodva, ellenségesen viszonyult hozzá minden antidemokratikus hatalom, a fasiszta-nyilas, majd a sztálinista is. Kosáry Domokos pedig minden kataklizma, minden történelmi fordulópont ellenére maradt az, aki a lényegét, a személyisége alapvonásait tekintve haláláig volt: európai magyar, aki mindvégig hű maradt a hazájához, hű a tudományhoz és hű azokhoz, akiket a barátainak, mestereinek mondott, vagy akik a barátjuknak, a mesterüknek mondhatták őt.
Kosáry Domokos szellemi és közéletünk, sőt, ma már kimondhatjuk: történelmünk azon ritka nagyságai közé tartozott, akinek tekintélyét józan, becsületes ember soha el nem vitatta, mert az páratlan tudásából és személyes tartásából, megkérdőjelezhetetlen becsületességéből egyszerre fakadt.
Kosáry Domokos nagy történész volt és nagy ember, rendületlen híve Magyarországnak, a demokráciának és a tudománynak.
Büszke vagyok arra, hogy személyesen is ismerhettem őt. Osztozom a család fájdalmában, és sok millió tisztelőjével együtt mélyen meghajtom fejemet Kosáry Domokos emléke előtt!
Gyurcsány Ferenc,
a Magyar Köztársaság miniszterelnöke
Kiadó: Kormányszóvivői Iroda
OS