Ez, a kétezerhatos, olyan nagyon igazán a liberálisok éve volt. Fontos dolgok történtek velünk, és éppen ezért az országgal is.
Először is: már 2005-ben is sejtettük, hogy nemcsak annyian vagyunk, ahányan madaras tagkártyát hordunk magunkkal, vagy szabadelvűként tartjuk számon magunkat. Többször is felmértük, elemeztük, értékeltük, s azt láttuk: sokkal többen vallanak Magyarországon liberális elveket, mint ahányan ránk szavaznak. Hogy ennek látszata lesz a választásokon, őszintén reméltük.
És így is lett! Mert a 6,5 százalék ugyan nem tömegpártként vitt bennünket az Országgyűlésbe, gyarapodott a támogatók száma, s képviselőt is majd ugyanannyit küldtünk, mint négy éve.
Az elveink iránti szimpátia mellett azért volt ennek más oka is: állítom, az SZDSZ-é volt a leginkább kreatív, emberi és józan országgyűlési kampány. Higgadt volt és eszes, elegáns és következetes Pistivel és Liberálisok Házával, Liberális Arcképcsarnokkal és ígérethengerekkel, jó filmekkel és szép nyomdai anyagokkal - nyomot hagytunk a magyar kampánykultúrán.
És nyomot hagytunk a politikatörténetben: koalíciós partnerünkkel kormányon maradtunk, s elértük, hogy végre nekifoghattunk az egészségügy reformjának, folytathattuk a versenyképesség kiteljesítését szolgáló programot és a XXI. századi környezetvédelem felépítését. Három minisztert adtunk ehhez, akik - a mai napig - határozottan és korszerűen folytatják a korszakváltás programját.
Ők is, mi is megittuk a levét az egész ország érdekében hozott intézkedéseknek: ráment sok nagyszerű, "négyciklusos" polgármesterünk, önkormányzati képviselőnk arra, hogy - voltak bár élharcosai az önkormányzatiságnak, a regionalizmusnak, a helyi érdekek érvényesítésének - tőlük vitte el szavazatát, akit megrémítettek a konzervatívok rémmeséi.
Két olyan kampány van mögöttünk, amire mindannyian büszkék lehetünk. Olyan év van mögöttünk, amely dicsősége a liberalizmusnak, bizonyítéka annak, hogy igenis van olyan út, amely az emberek szabadságát és döntésképességét többre tartja, mint a hol bal-, hol jobboldali mezben hencegő állami gyámkodást.
S hogy közben hűek voltunk sok éves hagyományainkhoz: a Vígh Monika-díjhoz, a méltóságteljes október 23-i megemlékezéshez, a karácsonyi ajándékakcióhoz - nos ez csak azt bizonyítja, hogy erős, bátor és megfontolt részei vagyunk a magyar politikai rendszernek. S főleg: nincs mitől félnünk!
Micsoda év! Ilyet még, sokat!
(Forrás:szdsz.hu)