Mi, újonnan jött uniós államok, népek, magyarok, románok, lengyelek, szlovákok, csehek sem választhatunk más utat. Nem hozhatunk be az unióba kezelhetetlen konfliktusokat, más népek elleni gyűlöletbeszédeket. Nacionalizmusra nem nacionalizmus a válasz, hanem annak elítélése, elsőként és legfőképpen saját nacionalizmusunk elítélése.
A német nép II. világháború utáni vezeklése, önvizsgálata, Willy Brandt varsói, szimbolikus erejű térdre-ereszkedése vezethetett ahhoz, hogy a német nemzet emelt fővel lehessen újra nagy néppé és megbecsült nemzetté Európában. Más népek, nemzeti kisebbségek megkövetése, múltunk beismerése soha nem tehet, tesz egy népet, egy nemzetet kisebbé, ellenkezőleg: igazán naggyá csak ez tehet. A kollektív bűnösség eszméje világégéshez, népek kiirtásához és megnyomorításához vezetett. A XXI. századi európai erkölcs és értékrend ezt a fekélyt kiveti magából. Nemcsak a szlovákiai magyarokat sérti, nemcsak a magyar-szlovák, a német-szlovák kapcsolatokat mérgezi a szlovák parlament múlt heti döntése a Benes-dekrétumok megerősítéséről, hanem a legrosszabb magának Szlovákiának, a szlovák nemzetnek. Történelmi bocsánatkérés és megbékélés helyett szentesít egy vállalhatatlan eszmét. Mi magyarok nem fogunk erre az indokolatlan és az unió egész szellemiségétől idegen lépésre elhibázott, nacionalista választ adni: a magyar-szlovák történelmi megbékélésnek nincs alternatívája. Sem a szlovák többség és a szlovákiai magyar közösség, sem Magyarország és Szlovákia viszonyában.
Tabajdi Csaba napirend előtti felszólalása az EP ülésén
OS