A fideszes egészségügyi érdekcsoportok háborúskodása újabb szakaszhoz érkezett, ismét napirendre került a fővárosi kórházak államosítása. Mindez csak arra szolgál, hogy az előző kormány által kiürített, eladósorba került kórházak mellett újabb épületeket lehessen privatizálni. Az LMP szerint nem a kórházfenntartó kilétén múlik az egészségügy jövője.
A Fideszt és az MSZP-t csak a kórházi ingatlanvagyon sorsa hozza lázba, ezért folytatnak álvitát arról, hogy ki az „ideális” kórházfenntartó. Szócska Miklós egészségügyi államtitkár az eladott épületekből tervezi finanszírozni a reformot. Üdvös volna, ha a jövőben nem az ingatlanspekuláció határozná meg az egészségpolitikát, és nem csak ilyen áron juthatna forrásokhoz az ágazat.
Az igazi kulcskérdés a finanszírozás, a betegút-szervezés és a betegségmegelőzés. Nem az a lényeg, hogy ki lesz a fővárosi kórházak fenntartója, hanem az, hogy mindenkit a megfelelő szinten, költséghatékonyan lássanak el. Azon múlik az ellátórendszer jövője, hogy miként erősítik meg az alapellátást, és mikor lesz végre forrás a népegészségügyi programokra. Az LMP azt várja, hogy célzott bérpolitikával állítsák meg végre az orvosok, a rezidensek, a szakápolók elvándorlását. Ehhez egységesen szabályozott, átlátható és jobban finanszírozott egészségügyre van szükség, amely a gyógyítás mellett a megelőzésre és a betegjogokra is figyel. Ne a fideszes belharcok határozzák meg, hogy hol ki a fenntartó, a szaktárca pedig inkább koncentráljon az ellátásszervezésre.
Magyarországon világviszonylatban is kirívóan kevés forrás jut az egészségügyre. Ezért az LMP szerint minden megtakarítást, akár a gyógyszerkasszát, akár a fekvőbeteg-ellátást érinti, vissza kell forgatni a gyógyító-megelőző ellátásba.
Szilágyi László
országgyűlési képviselő,
az Egészségügyi bizottság tagja