Az MSZP Tudományos, Felsőoktatási és Innovációs Tagozata felháborítónak tartja azt az álságos kettősséget, hogy amíg a Széll Kálmán Terv magyar változata 285 milliárd forintnyi forrást ígér az oktatással kapcsolatos beruházásokra, fejlesztésekre és felújításokra, addig a külföldnek szánt angol változat szerint 88 milliárd forint elvonás sújtja a következő években a felsőoktatást.
A felsőoktatási intézményrendszer átstrukturálásának – alapos előkészítő munka után – lehet előnye, hiszen valóban túl sok az egyetemünk, átlagos színvonaluk pedig nemzetközi összehasonlításban alacsony. Most azonban egy ötletszerű, szakemberekkel nem egyeztetett, minden objektív koncepciót nélkülöző, elhamarkodott átalakítás zilálná szét feleslegesen meglévő intézményeinket, a felsőoktatás jelentős teljesítménycsökkenést okozva.
A kormány semmilyen elgondolást nem hozott nyilvánosságra arról, mi az átalakítás kritériumrendszere, melyek a változtatáshoz szükséges erőforrások, hogy mennyi idő alatt, mit kell elérni a változtatással, kik nyernek, kik vesztenek általa, utóbbiak milyen kompenzációra számíthatnak, és így tovább. Ehelyett egy lista jelenik meg, ami azt sejteti, hogy a döntés alapja nem szakpolitikai, hanem ideológiai, hatalomtechnikai és pártpolitikai, egy szóval diktatórikus jellegű.
Különösen hibásnak tartjuk az államilag támogatott hallgatólétszám jelenlegi évi 56 ezer főről 40 ezerre, majd 30 ezerre történő csökkentését és ezért ez ellen is határozottan tiltakozunk. Rendkívül kétszínű, hogy jóllehet a Fidesz három évvel ezelőtt – hatalomszerző szándékainak megfelelően – népszavazással akadályozta meg a teljesítményt támogató és szociális igazságot biztosító tandíjrendszert, most egy romboló, az ország jövőjét aláásó, a tudás, a megismerés ügyét semmibe vevő intézkedéssel igyekszik elfedni korábbi magatartását, miközben nagyságrenddel több pénzt szándékozik kivonni a rendszerből.
A nyitott európai munkaerőpiac és az államilag finanszírozott felsőoktatás között kétségkívül ellentét feszül, mivel az állam ilyen irányú befektetéseinek megtérülésére az agyelszívás és az általános munkaerő-elvándorlás miatt ma semmilyen garancia nincs. A garanciát az adná, ha a kormány a felsőoktatás és a kutatás-fejlesztés feltételeit javítaná, európai szintű alkotási lehetőséget és a versenyképes gazdaság humán feltételeit teremtené meg oktatási prioritásainak szakszerű megválasztásával. Ez esetben nem elmennének tőlünk a kiváló kutatók, hanem hozzánk jönnének.
A Nature című folyóirat 2000. évi első száma olyan címlappal jelent meg, hogy A XX. századot Budapesten csinálták . Ennek alapja az Eötvös–Kármán-reform volt, amely az elemi iskola általánossá tételével a XX. század elején Európában az elsők közé emelte oktatási rendszerünket. Ezen alapult az a középiskolai rendszer is, amelyet, olyan világhírességek fémjeleznek, mint Szent-Györgyi Albert, Neumann János, Szilárd Leó, Kármán Tódor, Wigner Jenő, Teller Ede, Selye János, az utóbbi évtizedekből pedig Oláh György, Harsányi János, vagy a Szentágothai-iskola az agykutatás terén. A XXI. században már a felsőoktatás kiterjesztése, színvonalának állandó (és differenciált) emelése felel meg a kor követelményeinek, európai vállalásainknak, az ország hagyományainak éppúgy, mint távlati érdekeinek
Az, amit az Orbán-kormány tervez, az ország érdekeinek elárulása, a tudás, a civilizált világ értékeinek semmibevétele. Tiltakozunk! A rombolás helyett nemzeti felsőoktatási stratégiát, annak széleskörű, demokratikus megvitatását, majd megvalósítását követeljük!
Az MSZP Tudományos, Felsőoktatási és Innovációs Tagozata
Kiadó: MSZP-Országos Központ