Magyarország az immár elhúzódó politikai válság állapotában van. A harmadik köztársaság eddig mentes volt a politikai erőszaktól. Az elmúlt időszakban viszont a pesti utcát hosszabb-rövidebb ideig civil és egyenruhás utcai harcosok uralták. Arra sem volt eddig példa, hogy az egyik politikai oldalhoz legközelibb országos napilapban - következmények nélkül - október 17-én olyan hibbant mondatok jelenhettek meg, amelyek, nézzük a szöveg bármely rétegét is, faji alapú erőszakra, gyilkosságra buzdítanak.
Ez - politikai meggyőződéstől függetlenül - jogos aggodalommal tölt el csaknem minden magyar állampolgárt. Az aggodalmat csak erősíti, ha a rendőrség az erőszakra törvénysértéssel felel. Függetlenül attól, hogy a politikai válság megoldását ki miben látja, a demokráciát féltő valamennyi embernek egyet kell értenie abban, hogy a megoldást békés, parlamenti keretek között kell megtalálni. A kormány és a parlamenti ellenzék közös felelőssége, hogy ez így történjék.
- Az ellenzéknek félreérthetetlenül ki kell nyilvánítania, hogy elutasítja a kormány leváltásának parlamenten kívüli eszközeit.
- Az ellenzéknek egyértelművé kell tennie, hogy a bizalmi szavazás eredményét tudomásul veszi, és a kormányt törvényesnek tekinti. Bármi ezzel ellentétes lépés a feszültség további fokozódásához vezet és a kormány elleni erőszak burkolt támogatásaként értelmezhető.
- Az ellenzéknek vissza kell vonnia a parlamenti demokrácia szellemével összeegyeztethetetlen, és az országot megbénító népszavazási kezdeményezéseit.
- A kormánynak maradéktalanul együtt kell működnie a rendőri jogsértések kivizsgálására tett ellenzéki parlamenti kezdeményezésekben, minisztereinek és más tisztségviselőinek kötelességük megjelenni a parlamenti bizottsági meghallgatásokon. A parlamentben az ellenzék is a népet képviseli, ezért aki nem felel az ellenzék kérdéseire, az a néppel szembeni beszámolási kötelezettségét sérti meg, és maga is aláássa a parlamentarizmust.
- A kormányoldalhoz tartozó politikusoknak a látszatát is kerülniük kell annak, hogy elfogadhatónak tartják a rendőri brutalitást. A társadalomnak a rend iránti jogos igényét ne használják ki rendpárti, szabadságkorlátozó intézkedések érdekében.
- A kormány hagyjon fel a gyülekezési törvény szigorítását célzó kísérletekkel. Nincs súlyos érv amellett, hogy a törvény a hatályos szöveggel alkalmatlan volna a feladata betöltésére. De még ha felvethetők is bizonyos aggályok, a módosítás ideje nem most van, amikor minden ilyen lépés a kormány politikáját bírálók elhallgattatására tett kísérletként értelmezhető.
A józan többség nem cselekedhet a cselekvésre felhatalmazottak helyett. A mostani helyzetben a politikusoknak, túllépve korlátaikon, vállalniuk kell a párbeszédet. Mindannyiunk kötelessége, hogy olyan utakat találjunk, amelyek segítenek elkerülni a válság további elmélyülését.
Az Eötvös Károly Közpolitikai Intézet álláspontja szerint ebben a helyzetben a kormányon lévő politikai erők felelőssége különösen nagy. Kinyilváníthatják demokratikus elkötelezettségüket, megtalálhatják hűségüket a jogállami forradalomhoz, de - ha nem erre törekednek vagy erre nem képesek - tovább mélyítik a mára kialakult válságot.
A mintát mindig a hatalmon levőknek kell a legpontosabban követniük. Minél veszélyeztetettebb a jogállam, annál szigorúbban, aggályos pedantériával kell betartani követelményeit. A rendzavarások nem adnak semmilyen hatalmi kilengésre okot vagy magyarázatot. A békés gyülekezés jogát meg kell őrizni. A rendőrségnek az alkotmány védelmezőjeként, a törvény határain belül kell működnie.
Budapest, 2006. november 2.
Majtényi László
elnök
Eötvös Károly Közpolitikai Intézet