Nyílt levél a Babeş-Bolyai Tudományegyetem oktatóihoz és diákjaihoz

Lendületem egy kicsit megtorpant, amikor megtudtam, hogy mi­lyen területekért fogok felelni (kihelyezett tagozatok, laboratóriumi felszerelések, infor­matizálás, minőségbiztosítás), de végül is szívesen elvállaltam ezeket a feladatokat. Ami­kor pedig rám osztották a felvételi megszervezését is, úgy éreztem, hogy az egyete­mért való általános munkám mellett a magyar tagozat megerősítésén is tudok dolgozni.

            A felvételi népszerűsítését román és magyar nyelven végeztem Erdély legfonto­sabb középiskoláiban. Először nyomtattunk magyar nyelvű felvételi plakátot, és megtöl­töttük vele egyetemünket és az középiskolákat. Az egyetem honlapján meghirdettük a felvételit magyar nyelven is. Annyira természetes volt a kétnyelvűség, hogy fel sem me­rült bennem, hogy ez az elkezdett pozitív folyamat egyszer csak megakad.

            Ami a többi feladatomat illeti, csak röviden megemlítem, hogy átszerveztem az egyetem kihelyezett tagozatait a bolognai rendszerbe, számos diáklabor és számítógépte­rem felszerelését sikerült elérnem, az előadótermeket állandó módon számítógéppel és vetítővel szereltük fel, bevezettük az internetet a bentlakásokba, minőségbiztosítási prog­ramot dolgoztunk ki stb.

            Ugyanakkor közös munkával sikerült elérni, hogy a 2004-2006 periódusban szá­mos új szakot indítottunk be magyarul, mint a vegyészmérnöki, fizikus mérnöki, orvosi fizika, turisztikai földrajz, kommunikáció és közkapcsolatok, európai tanulmányok és nemzetközi kapcsolatok, geológia, kereskedelem, turizmus és szolgáltatások gazdasága, agrárgazdaság, menedzsment és mások. Eljutottunk oda, hogy gyakorlatilag minden sza­kon, ahol van rá igény, lehet magyarul tanulni. Ugyanebben az időszakban 19 új magisz­teri programot indítottunk be magyarul.

            Azon is dolgoztunk, hogy hivatalos dokumentumokkal erősítsük meg a magyar tagozat autonómiáját, ami a tanterv összeállítására, a személyzeti kérdésekre és a pénz­ügyi kérdésekre vonatkozik. Két új magyar tanszék alakult. Természetesen, fontosnak tartottuk a szimbolisztikát is, Farkas Gyula szobrával a Ferenc József Tudományegyetem egyik rektorának állítottunk emléket. Termeket neveztünk el magyar személységekről, és egyik utolsó eredményként sikerült bevinni az Igazgatótanács 2005. októberi határozatába (amit a Szenátus is tudomásul vett) a ma sokat emlegetett, többnyelvű feliratok kitételére vonatkozó bekezdéseket.

            Ezek után (2005 novemberétől) az egyetem román vezetése fokozatosan kezdett egyre elutasítóbb lenni a magyar tagozat igényeivel szemben. Először csak halogatás tör­tént, később az érdemi vita előli kitérés, 2006 novemberében eljutva egészen odáig, hogy a rektori hivatal nevében meghozott döntésekről még csak nem is informálták a magyar rektorhelyetteseket.

            Mi lehet a román egyetemvezetés ezen bezárkózásának, merevségének oka? Több körülmény is kiválthatta, de ezen magatartást kétségkívül jelentős mértékben befolyásolta a Bolyai Kezdeményező Bizottság (BKB) aktivitása. 2005. októberétől kezdve folyama­tosan provokálták, sértegették az egyetemvezetést, gyakran valós vagy hamis vádakat fogalmaztak meg. Sajnos, ezekre a vádaskodásokra (a magyar tagozatvezetés ismételt figyelmeztetései ellenére) az egyetemvezetés nem toleranciával, bölcsességgel, észérvek­kel válaszolt. Sértődött magatartást tanúsított, ami avval járt, hogy a magyar tagozat több projektjét halogatták, vagy leállították. Az utóbbi hónapban annyira megmerevedett a vezetés álláspontja, hogy érdemi vitára már egyáltalán nem volt lehetőség.

            Lemondásom oka tehát az egyetemvezetés merev viselkedése, az a mód ahogyan az utóbbi időben a rektori hivatal döntéseit meghozta, és nem a BKB (általam nem helye­selt) akciói.

            Az egyetemvezetés és a BKB viszonya olyan, mint egy tanár és egy szemtelen, provokatív viselkedésű gyerek közötti viszony. Egy bölcs tanár tudja, hogyan kezelje az ilyen helyzeteket. Más esetleg felmérgesedik, és hirtelen haragjában egy kiadós pofont ad a gyereknek. És tudjuk jól, ha egy tanár fizikailag bántalmaz egy gyereket, akkor nem mentség az, hogy az szemtelen volt, vagy sértegette. Ezért döntöttem úgy, hogy egy ilyen, „pofozkodó” egyetemvezetéssel nem tudok tovább együttműködni.

            Ezen okokból kifolyólag természetesen kezdeti optimizmusom erősen megcsap­pant. Ugyanakkor természetesen nincs vége a világnak a BBTE magyar tagozata számára, az oktatók továbbra is magyarul oktatnak, a diákok magyarul vizsgáznak a magyar tagozatra 2007-ben is lesz felvételi, és a tudományos kutatás is tovább folyik. Remélem, lemondásunk hozzá fog járulni ahhoz, hogy az egyetemvezetés párbeszédre való készsé­ge megváltozzon. Bízom benne, hogy a magyar tagozat jövendő képviselői megerősítik egyetemünk magyar tagozatát, növelni fogják önállóságát.

            Adjon Isten ehhez erőt mindannyiunknak.

Nagy László

egyetemi tanár