A Magyar Szocialista Párt országgyűlési képviselőcsoportjának vezetője
Tisztelt Frakcióvezető Asszony!
Miközben az MSZP a politikai párbeszéd újrakezdését szorgalmazza, miközben Ön azt javasolja, hogy Fussunk neki újra az értelmes parlamenti vitának, higgyék el, megéri — aközben az Ön képviselőtársa napirend előtti felszólalásban sérti meg a véle egyenlő jogokkal bíró, ám ellenzéki képviselőtársát.
Podolák György így beszélt: Orbán Viktor, Kövér László, Áder János, Semjén Zsolt - belőlük össze lehet állítani a hazug politikai provokátorok tablóját.”
Az erőteljes megfogalmazás joga megilleti a képviselőket, azonban megillet mindenkit a személyes megtámadtatás elleni védekezés joga is.
Ezt a Házszabály adta jogomat vitatta el tőlem az Országgyűlés többsége, mégpedig az MSZP képviselőcsoportjának ténykedésével. A szocialista frakció tagjainak egyik csoportja jelenléte ellenére sem szavazott, másik csoportja pedig nemmel voksolt arra a kérdésre, hogy megillet-e engem a szó 2 perc erejéig a személyes érintettségem okán.
Tisztelt Frakcióvezető Asszony!
Sajnos megint, sokadszorra tudomásul kellett vennünk, hogy az Ön vezette képviselőcsoporttal szinte lehetetlen az európai stílusú együttműködés.
Budapest, 2006. november 6.
Tisztelettel:
Dr. Semjén Zsolt
a KDNP frakcióvezetője
Lendvai Ildikó nyílt levele
DR. SEMJÉN ZSOLT úr
a KDNP frakcióvezetője részére
B u d a p e s t
Tisztelt Frakcióvezető Úr !
Engedje meg, hogy levelére, melyben a november 6-i parlamenti üléseken történteket sérelmezi, ezúton válaszoljak.
Egyetértek abban, hogy - mint írja - az erőteljes megfogalmazás joga megilleti a képviselőket, azonban megillet mindenkit a személyes megtámadtatás elleni védekezés joga is.”
A személyes megtámadtatás esetén teendőkről a Házszabály rendelkezik, az erőteljes megfogalmazás” határairól pedig a jóérzés és a józan ész.
Az Elnök asszony a Házszabálynak megfelelően módot adott volna az Ön soron kívüli felszólalására, ha az országgyűlés többsége ezt megszavazza. A szavazást háromszor kíséreltük meg. Az Ön frakciójában először négyen, másodszorra hatan, és harmadszorra is csak tízen vettek részt a szavazásban. Az országgyűlés határozatképtelennek bizonyult.
Nem örültem neki. De kérem, ne haragudjon meg, ha úgy látom: Ön ezúttal abba a verembe esett bele, amit a FIDESZ és a KDNP frakciója a miniszterelnöknek szánt.
Ha Önök kivonulnak az ülésteremből, amikor a Magyar Köztársaság törvényes miniszterelnöke megszólal, és nem tudnak utána időben visszaszaladni, akkor nincs módjuk megszavazni saját indítványaikat sem. Most sajnálatos módon ez történt. Önt saját képviselőtársai hagyták cserben. Mint ellenőrizheti, én például háromszor is megszavaztam, hogy Ön szót kaphasson, mert meggyőződésem, hogy a nézeteltérések tisztázásának (és a képviselőknek is) a Parlamentben van a helye.
Ami az un. erőteljes megfogalmazásokat” illeti, egyre nehezebb megítélni, hol a határ, és ezt a folyamatot egyáltalán nem tartom kedvezőnek. Mint bizonyára emlékszik, ugyanebben a napirend előtti felszólalási körben az egyik ellenzéki szónok többek között a forradalom vérbefojtóinak”, becstelennek”, esküszegőnek”, szeretett magyar hazánk meggyalázóinak” nevezte valamennyi szocialista és szabad demokrata képviselőt, a miniszterelnököt pedig (az Önök frakciószövetsége elnökének példáját követve) beteges hazudozónak”.
A KDNP frakciója részéről felszólaló képviselő úr a miniszterelnököt politikailag és erkölcsileg is együttműködésre alkalmatlannak” titulálta, akivel - mint mondta - alkati probléma is van”.
Úgy látszik, a mi képviselőink olyannyira kénytelenek voltak hozzászokni a hasonló sértegetésekhez, hogy közülünk már senki sem kér ilyenkor szót személyes megtámadtatásra hivatkozva.
De nem kívánom sem Önt, sem magamat abba a megalázó helyzetbe hozni, hogy egymásra mutogatva méricskéljük a negatív jelzőket.
Ami ennél fontosabb: Ön azt írja, sokadszorra tudomásul kellett vennünk, hogy az Ön vezette képviselőcsoporttal szinte lehetetlen az európai stílusú együttműködés”. Nos, Önnel ellentétben, nekem meggyőződésem: frakcióink között igenis lehetséges, kívánatos és szükséges az európai stílusú együttműködés. Erre törekszem, és nem adom fel. Elsőként például örömmel együttműködnék Önnel, Önökkel a nyugdíjreform frakciójuk által is fontosnak ítélt kérdéseiben, de bármely más javaslat kidolgozásában is, amelyben elkötelezettségünk és érdeklődésünk hasonló mértékű.
Jó volna, ha a legközelebbi levélváltásunk arról szólhatna, miben, hogyan, kikkel tárgyalhatnánk erről.
Budapest, 2006. november 7.
Tisztelettel:
Lendvai Ildikó