Problémák, megoldandó feladatok
I. Hiányzó pro-aktivitás a törvény-előkészítési folyamatoknál. Ezen a területen a magyar érdekérvényesítés (szervezettségét, aktualitását, átütő erejét tekintve) sok tagállamhoz képest gyengébb teljesítményt nyújt. Magyarország az uniós törvény-előkészítés folyamatában legtöbbször követő magatartást tanúsít, – ahelyett, hogy maga is kezdeményező szerepet vállalna fel. A magyar kormányzat legtöbbször csupán reagál a már kialakított jogszabályi környezetre. Továbbra is hiányoznak a hatáselemzések.
II. Az uniós irányelvek átültetése a magyar joganyagba több esetben késik, holott évek állnak rendelkezésére az Országgyűlésnek egy-egy jogszabály megtárgyalására. A magyar érdekek sérülnek, mert későn alkalmazkodunk az uniós normákhoz, és emiatt kínos bírósági és kikényszerítési (infringement) eljárások kezdeményeznek a Magyar Állam ellen. Uniós tagságunk óta eltelt 2,5 évben 119 alkalommal került sor erre.
III. Stratégiák hiánya. A magyar érdekek képviselete során komoly problémát jelent az átfogó stratégiák hiánya. Ennek gyakorlati következménye, hogy a konkrét ügyekhez fűződő aktuális magyar álláspontot, érdekeket nem – vagy nem kellő mélységben - ismerik a magyar kormányt, az országot képviselő brüsszeli magyar dolgozók és alkalmazottak. A konszenzussal megszületett, szakmailag támogatott közös célok ismerete ugyanakkor alapvető igény lenne az uniós érdekérvényesítés esetében.
IV. Érdekképviseleti hiányosságok. Az Unióban nem létezik sikeres ország hatékony érdekképviselet nélkül. A Magyar Köztársaság Állandó Képviselete ugyanakkor nem tudja, igaz nem is feladata, egyedül megjeleníteni a bonyolult hazai érdekviszonyokat. Ezért szorgalmazni és támogatni kell a civil, illetve szakmai szervezetek brüsszeli jelenlétét anyagi és egyéb ösztönzőkkel. A magyar kamarai rendszer kötelező tagsága, az MDF tiltakozása ellenére, 1999-ben megszűnt. Ez a hiány a mai napig komoly gondot okoz a sikeres uniós érdekképviselet és jogszabály-alkalmazás szempontjából.
V. A brüsszeli érdekérvényesítés koordinációs elégtelensége. A nemzeti érdekérvényesítés gyakorlata négy szint együttműködése útján valósul meg Brüsszelben: a kormány és a kormányzati adminisztráció; az EP képviselők és szakértői hátterük; a brüsszeli uniós intézményeknél dolgozó nemzeti alkalmazottak; a gazdasági élet és a civil szervezetek brüsszeli képviselői. E négy szint különböző legitimáció alapján, más és más érdekeket képviselve végzi tevékenységét az uniós intézményeknél. A jelenlegi magyar gyakorlat továbbra is elégtelen, hiányzik a szintek közötti koordináció, lényegében megrekedt a csatlakozást megelőző színvonalon. Ezért az "együttműködés" fejlesztésére a magyar kormánynak további erőfeszítéseket kell tennie, mindenekelőtt, ha hatékony és sikeres információáramlást kíván kialakítani.
VI. Az uniós pályázatok késedelmes kiírása. A magyar diplomácia kiharcolta annak jogosultságát, hogy a 2007-2013-as költségvetési időszak uniós programjait már 2006 második félévében benyújthassuk. Felkészületlenségünk miatt azonban ezt az előnyt nem tudtuk kihasználni. A késedelmes és szórványos januári pályázatkiírások még komoly problémákat okozhatnak az uniós támogatások időarányos felhasználásában.
Megoldási javaslatok
1. Másféléves Uniós Programtervek megalkotását javasolom, annak érdekében, hogy – a tagállamok gyakorlatának megfelelően - a magyar kormány uniós ügyekben nyújtott teljesítményét pontosan követni és mérni lehessen. A munkatervek a soros elnökség prioritásaihoz kapcsolódva, valamint a köznyilvánosság számára érthető és hozzáférhető formában tartalmaznák a konkrét magyar feladatokat és vállalásokat. Ezzel nemcsak a magyar kül- és Európa-politika célkitűzései aktualizálódhatnak, hanem egy olyan gyakorlati eszközrendszer is megalkotásra kerülne, amely segítségével az adott periódusokban végzett magyar uniós teljesítmény is konkrétan mérhető lenne – a mennyiségi és minőségi mutatókat tekintve egyaránt.
2. Az érdekérvényesítési szintek együttműködésének koordinálása. A kormányfő felvetette a Magyar Klub ötletét, amely mindeddig nem került részletes kidolgozásra, ezért csak továbbgondolni tudjuk. A mi felfogásunkban a Magyar Klub az uniós érdekérvényesítési szintek (lásd Problémák V. pont) egyesítésének szervezeti keretét, infrastrukturális bázisát láthatná el. A megszüntetett MÁÉRT kapcsán ugyanakkor felvetődik, hogy klub rendezvényeit a tagállami hovatartozástól függetlenül minden magyar ajkú brüsszeli kiküldött látogathassa, ezzel is javítva a határokon átívelő magyar-magyar együttműködés eredményességét.
3. Közös miniszterelnöki sajtótájékoztató. Az Európai Unióban elért nemzeti eredmények hazai terjesztése, az országot érintő aktuális kérdések értelmezése és a választópolgárok jobb tájékoztatása, valamint az uniós parlamenti képviselők jelentőségének és hazai elfogadottságának erősítése céljából a következő javaslattal fordulok a Miniszterelnök Úrhoz:
A félévente kétszer megrendezett európai csúcson a magyar kormányfő - szokásos sajtótájékoztatója mellett - tartson a magyar EP delegáció-vezetőkkel is közös sajtófellépést. A közös nemzeti - miniszterelnök és a delegációvezetők - sajtótájékoztató gyakorlata mindeddig ismeretlen az Unióban, amely ráadásul jelentős nemzeti összefogást is demonstrálna, hiszen a jelenlévő tudósítók többsége mindig a nemzeti médiát (és így a nemzeti sajtótábort) képviseli. A miniszterelnök és mellette a négy EP parlamenti frakcióvezető tehát rendhagyó és formabontó – de mindenképpen hagyományteremtő - módon, a politikai szakadékokon felülemelkedve, fejezhetné ki véleményét az uniós csúcs aktuális (szakmai) kérdéseiről – értelemszerűen a magyar nézőpontok szerinti megközelítésben. Az eltérő politikai felfogást valló képviselők és a miniszterelnök véleménye nyilván nem egyezik meg majd minden kérdésben, ám az uniós helyszín, a szakmai interpretáció eleve megakadályozza, hogy a hazai „sárdobálás” a brüsszeli kulisszák előtt is folytatódjon.
4. A német munkaprogram egyik legfontosabb célja, hogy az egyesült Németország gazdasági erejéhez mért politikai súllyal lépjen fel az Európai Unión és a G-8-on belül. Ezzel párhuzamban a magyar kormánynak is lehetősége nyílik, hogy a jelenlegi kettős - politikai és gazdasági - súlytalanság helyzetéből kitörjön, és legalább az ország uniós szintű politikai kezdeményező készségét igazolja. Vagyis: tegyen saját javaslatokat, indítson kezdeményezéseket a német, majd a portugál és szlovén elnökség célkitűzéseivel egyező, az adott kormányokkal egyeztetett területeken.
5. A magyar hivatalnoki kar bővítése Brüsszelben. Az uniós intézményekbe való bejutás feltétele a sikeres versenyvizsgák teljesítése. A legnagyobb tagországokban, így Németországban és Franciaországban az egyes minisztériumok kínosan ügyelnek arra, hogy a hivatalnoki gárda folyamatosan és szervezett formában vegyen részt a felvételei vizsgákon, ezáltal kapva lehetőséget az uniós hivatalnoki státusz elnyerésére is. E rendszer meghonosítása a magyar érdekek közvetett képviseletét erősítené, miközben az ismeretbővítés szempontjai sem elhanyagolhatóak, lévén a hazai köztisztviselői jogviszony megszűnése vagy felfüggesztését követően az informális kapcsolatok továbbra sem szakadnak meg.
6. A soros német EU elnökség programjának fő prioritása a klímapolitika. Az éghajlatváltozás katasztrofális következményekkel járhat a világ és benne Európa, valamint a hazánk számára is. Mivel Németország kettős elnökséget lát el - az EU soros elnöki tisztje mellett egy évig vezeti a világ legfejlettebb országait tömörítő G8-t is -, ráadásul a német kormány feje, Angela Merkel volt környezetvédelmi miniszterként, maga is pontosan tudja milyen veszélyekkel kell szembe néznünk, komoly lehetőség kínálkozik a szemléletbeli áttörésre. A magyar kormánynak ezért minden erejével támogatnia kell a német elnökséget az új klímapolitikai célok elfogadtatásában.
7. A német miniszterelnök „újra akarja éleszteni" az alkotmányozási folyamatot. Javasoljuk, hogy a magyar kormány vállaljon aktív közvetítői szerepet a stratégiai szövetségesek megnyerése érdekében. A magyar állam történelmi, kulturális öröksége már önmagában indokolja, hogy a kormányfő elkötelezett módon támogassa a német miniszterelnököt ebben e törekvésében. Ezzel a magyar kormány olyan szimbolikus jószolgálatot vállalna, amely hosszú távon megtérülő befektetésnek bizonyul.
8. A magyar kormány számára – éppen a német elnökség ideje alatt – kiváló alkalom adódik arra, hogy az EU Bizottság felé kezdeményezze: a Bizottság által kidolgozott jogszabály tervezetek immár ne csak a gazdaságossági és ökológiai szempontok, hanem a várható szociális hatások alapján is kerüljenek előzetes vizsgálatra. Ezzel egyidőben a soros elnökség arra is törekszik, hogy a Világkereskedelmi Szervezetben (WTO) kerüljön bevezetésre az ökológiai és szociális döntési kritérium is. A magyar kormány legyen partnere a német kormánynak e törekvés megvalósításában.
9. Az elmúlt években az uniós – s benne a magyar – energiapolitika illetve a regionális és szomszédságpolitika közeledésének voltunk szemtanúi. Hasonló folyamatok érlelődnek Közép-Ázsiában is: e térség külkapcsolatait ma már nem választhatjuk szét az európai energiapolitika kérdéseitől. A Helsinki csúcstalálkozón ezért döntöttek az EU-Közép-Ázsia kapcsolatok stratégiai koncepciójának kidolgozásáról, hiszen a német elnökség egyik legfontosabb prioritása az európai energiapolitika újrafogalmazása. A magyar kormány jól felfogott érdeke, hogy az informális egyeztetések során segítse és támogassa e koncepció kialakítását, illetve e munka részeként maga is hozzákezdjen a hosszú távú nemzeti energiapolitikai stratégia kidolgozásához. Ezen túlmenően - különös tekintettel az energiapolitikai kihívásokra – a magyar kül- és gazdaságpolitika alapvető érdeke, hogy erősítse és bővítse munkakapcsolatait a közép-ázsiai országokkal, különös tekintettel arra, hogy ezek az államok jelentős kőolaj- és földgáz mennyiséget szállítanak Európába, és így hazánkba is.
10. A magyar kamarai rendszer 1999-ben megszűnt, komoly versenyhátrányt és jelentős többletköltségeket okozva az országnak. A hatékony érdekképviselet és a folyamatos érdekérvényesítés - természetes közvetítő szerepe mellett - továbbra is a modern kamarai rendszer egyik legfontosabb funkciója az uniós feladatokat tekintve. Ám az egységes érdekképviseleti rendszer csak a kötelező tagság alapján képes működni. A kötelező tagság megszüntetésével súlyosan sérült a gazdaság szervezete, az egyes szakmáknak nincs rálátása az üzleti szereplőkre, alapvető információk hiányoznak a döntés-előkészítéshez, az igények felméréséhez. Szembetűnő, hogy a magyar gazdaság fejlődése, a hazai munkaerőpiac működése szempontjából legfontosabb réteg, a hazai kis- és középvállalkozások milyen minimális érdekérvényesítő képességgel, és lobbi erővel rendelkeznek – az állam, az Európai Unió és a multinacionális piaci szereplők irányába.
11. A régiók brüsszeli munkájának erősítése. A közigazgatási rendszer – elsősorban az államigazgatás, illetve a (települési és területi) önkormányzatok – tekintetében erősíteni és koordinálni kell a magyarországi régiók brüsszeli információs munkáját. Az önkormányzatok nem csak a strukturális- és kohéziós alapok nyújtotta támogatások megszerzésében érdekeltek, hanem fejlesztési lehetőségeik öntevékeny alakításában is. Ezért számukra lehetőséget kell biztosítani, hogy a Régiók Bizottságában végzett munkájuk mellett részt vehessenek a magyar Európa-politika (adott szintre vonatkozó) megfogalmazásában és gyakorlati végrehajtásában.
12. A magyar EP képviselők jogállásáról szóló törvény módosítása a képviselői munka hatékonyságát növelné. E szimbolikus lépéssel a kormány tovább növelné az EP súlyát és jelentőségét. A törvény szerinti tájékoztatási kötelezettségen túl célszerű lenne bevezetni az EP képviselők által gyakorolt interpelláció lehetőségét is. Indoklás: a tájékoztatási kötelezettség be nem tartása lex imperfectaként mindvégig szankcionálhatatlan marad, míg az interpelláció esetében a kérdező erősebb jogosítványokkal rendelkezik. Hasonló hatása lehet, ha a tájékoztatási kötelezettség megszegése, elégtelen tájékoztatás esetén az EP képviselő az Ombudsmanhoz fordulhatna.
MDF sajtó/MTI