Oszkó Péter blogja a magyar gazdaság kamatterhéről

A környező régiós országok meg a nálunk valamivel alacsonyabb adósságállományra az általunk fizetett kamatok töredékét kell, hogy fizessék. Nos ezt eredményezi, ha a gazdaságpolitika, a háborús riogatás, a kiszámíthatatlanság folyamatosan rombolja a bizalmi környezetet. Nagyjából a GDP 3 százalékát veszítjük el ezen évente, illetve ellentétes megfogalmazásban ennyit lehetne csak ezen a tételen spórolni megfelelő irányba fordított gazdaságpolitikával. És a potenciális értetlen kommentelőknek előre jelzem, hogy nem, ez nem a háború következménye (és nem is az évekkel ezelőtti covid járványé), mert az ugyanúgy érinti az összes más régiós országot és mi hozzájuk képest állunk borzalmasan rosszul. Ezt kizárólag magunknak köszönhetjük.

Egyébként érdekes volt megtapasztalni, hogy a meglepően széles körben felkapott legutóbbi posztjaimra sokszor milyen elvadult kommentek érkeztek, ami feltételezem, hogy a facebookra érkező szervezett kampányaktivitás közvetlen következménye. Meglepő elérést és nézettségi adatokat is produkáltak az egyes kisvideóim, van, aminek 300 ezer feletti lett a megtekintése, ahogy a teljes évvégi gazdasági elemző beszélgetés nézettsége is meghaladta mostanra a YouTube-on a 300 ezret, márpedig régen voltak rám ennyien kíváncsiak. De ez azért finoman fogalmazva is vegyes minőségű kommentáradatot hozott ide, erre az oldalra is. Egyrészt persze örömmel látom a Digitális Polgári Körök, meg a Harcosok Klubja aktív tagjait, ahogy rövid és lényegre törő formában fejezik ki véleményüket, de fontos jeleznem, hogy ezt az oldalt civilizált beszélgetések céljára tartom fenn és aki a beszélgetésbe csak vállalhatatlan sértegetésekkel tud bekapcsolódni, azt ki kell tessékelnem a társaságból. Másrészt bár köszönettel vettem az elérések számának és a nézettségnek a felrobbantását, ebben a posztban szeretnék előre minden további ismétlődő típuskommentre válaszolni, hogy ne kelljen ugyanazokat a marhaságokat újra és újra visszaolvasni. Nincs persze illúzióm, hogy a felhergelt Harcosok Klubja tagok ettől még ismételgetni fogják a begyakorolt paneljeiket, de az egyszerűség kedvéért a típusrágalmakra innentől csak ezt a posztot fogom visszahivatkozni. Lássuk tehát a leggyakoribb témákat:

- Nem, nem tettük 2010-re tönkre a magyar gazdaságot, a Fidesz annak idején növekedési pályán vette tőlünk át a kormányzást. Amikor én hivatalba léptem, egyébként közel 7 százalékos recesszióban volt a gazdaság és egy évvel később, amikor átadtam a tárcát, másfél százalékos növekedésbe fordult az ország. Utána a Fidesz alatt újra sikerült egyébként recesszióba csúszni, majd pár évvel később volt egy rövid kedvező növekedési időszak. Az utóbbi években viszont igazából csak vergődik a hazai gazdaság és rég boldog lett volna mindenki már egy másfél százalékos növekedéssel, amit nekünk sikerült a globális pénzügyi válság idején elérni. Magyarország 2025-ös vergődéséhez képest viszont a lengyelek tavaly három százalék felett növekedtek. Tehát nem, ez nem a háború miatt van és nem az évekkel ezelőtti covid járvány az oka, hanem a hazai gazdaságpolitikai hibák következménye. 2009-ben is kedvezőtlen volt a nemzetközi környezet – sőt, sokkal kedvezőtlenebb, mint most – de mi akkor valahogy mégis összehoztuk az egyik legmeredekebb visszapattanást. Most meg Magyarország az, aki képtelen kikecmeregni a gödörből, hiába sikerül az más velünk hasonló helyzetben lévő országoknak. Egész biztos nem tőlünk, nem tőlem kell ezért félteni a gazdaságpolitikát.

- Nem, 2010-re csődben sem volt az ország, stabil volt a költségvetés és az adósságpálya. Az akkori 3-4 százalék körüli költségvetési hiányoknak évek óta nagyon örülne a mostani pénzügyi kormányzás, mert a közelébe sem tudják leszorítani az éves hiányt. A hitelminősítőknél 2009 végén befektetési kategóriában voltunk, 2011-2012-re sikerült a Fidesz kormányzásnak bóvli kategóriába sodorni az országot. Az államadósság nominálisan alig több mint a harmada volt a mostaninak, GDP arányosan hasonló nagyságrend volt, de egy növekedést mutató gazdasági pályán, alacsonyabb költségvetési hiánnyal, ami lehetővé tette (volna) az adósság kinövését. Egy ideig, pár évig lehetővé is tette, a Fidesz kormány évekig vidáman élvezte a csökkenő adósságpálya előnyeit, de aztán szimpla politikai számításból feladta az államadósság ellen meghirdetett "háborúját" és elkeseredett, de gazdasági értelemben hatástalan, csak politikai célokat szolgáló pénzszórásba kezdett. Így 15 évvel később az államadósságunk nagyjából ugyanott van, nem azért vagyunk ugyanis az EU átlaga körül, mert olyan sikeres lett volna a költségvetési gazdálkodás, hanem azért, mert sokan mások hozzánk romlottak. Ami viszont a legfontosabb, hogy erre az adósságállományra – ahogy a mostani grafikonon bemutattam – kizárólag a hazai gazdasági kormányzásnak köszönhetően a többszörösét fizetjük kamatban, mint más hasonló, vagy akár nálunk rosszabb helyzetben lévő országok. Na ez az igazi tragédia. Még a globális pénzügyi válság idején, 2009-2010-ben is alacsonyabb volt a GDP arányos kamatköltségünk, mint most, amit egyébként akkor, egy év alatt mi a GDP fél százalékával tudtunk csökkenteni. Nagyjából ezért lenne most is bizalomépítő jellegű gazdaságpolitikára szükség, ami ilyen sebességgel lenne képes csökkenteni a kamatköltség többletet.

- Nem, bárki bármit állít, nem én vagyok felelős a devizahitelezésért sem. Amikor én pénzügyminiszer lettem, a devizahitelezés lényegében már befagyott, de egyébként rögtön rendeletileg is korlátoztuk az új devizahitelek folyósítását. Ha pusztán a jogszabályi alapokat nézzük, a devizahitelezést valójában 2001-ben egy Fidesz által benyújtott és elfogadott jogszabálymódosítás tette lehetővé és először egy általunk 2009-ben elfogadott szabályozás korlátozta be. Persze ennél összetettebb a devizahitelesek által elszenvedett károk miatti felelősség és a felelősök köre, jogos kérdés, hogy annak idején milyen döntéshozatali folyamatok eredményeként kerültek ezek a termékek a piacra és hogyan sózták rá őket az ügyfelekre. De én abban az időszakban sem a politikában, sem a pénzügyi szektorban nem voltam jelen. És ugyanúgy jogos kérdés, hogy az árfolyamdeficit miatt a devizahiteleken keletkezett veszteségekkel egyidejűleg ugyanezen az árfolyamkülönbözeten keletkezett jegybanki nyereséget 2014-ben és azt követően miért nem lehetett a hitelkárosultak kompenzálására használni és miért kellett ehelyett MNB alapítványokon keresztül egy szűk üzleti és baráti körnek hagyni ellopni. De pont engem hibáztatni a devizahitelezésért kb. olyan, mint a tűzoltót hibáztatni a tűzért, amit épp oltani próbált, arra hivatkozva, hogy gyanúsan közel volt hozzá.

Ezeken a programozott típusrágalmakon kívül egyébként a Digitális Polgári Körök és a Harcosok Klubja aktivistái hagytak itt jó sok hazaárulózó, alpári stílusban gyalázkodó kommentet is, de azokkal nincs mit kezdeni azon kívül, hogy kitakarítja őket az ember, hogy maradjon hely a józan beszélgetésre.

Amire viszont röviden még reagálnék, azok az olyan jellegű megjegyzések, hogy miért kerültem én most elő, mit akarok ezekkel a véleménynyilvánításokkal, vajon valami direkt politikai ambícióm lenne visszatérni valahova (bár pontosan nem is értem, hova). Ezekre a megjegyzésekre annyit jeleznék, hogy én nem kerültem, vagy nem bújtam elő sehonnan, mindvégig itt voltam. Jó ideje minden év végén lefolytattam pont ugyanilyen gazdasági elemző beszélgetéseket és ugyanígy közzétettem őket. Ha a most gyalázkodó kommentelők ezt eddig nem látták, az nem azért volt, mert én most kerültem elő, hanem valószínűleg azért, mert eddig csak a köztévé propaganda műsorait nézték és csupán most kapták utasításba, hogy nézzenek szét a facebookon és kommenteljenek oda is, ahol nekik nem tetsző, az eddig hallgatott propagandával ellentétes vélemények jelennek meg. Tehát amit én csináltam, abban semmi újdonság nincs, ami új, az a központilag szervezett gyalázkodás, ami láthatóan nem csak pártokat, hanem minden önálló véleményt megfogalmazni szándékozó szereplőt elér.

Afelől egyébként megnyugtatnék mindenkit, hogy semmi szándékom nincs visszatérni a politikába, továbbra is az általam alapított és tőzsdére vitt cégcsoport vezetésével és fejlesztésével kívánok foglalkozni, bízva abban, hogy ezt az egyre növekvő számú részvényesünk megelégedésére tudom tenni. De közben határozott igényem, hogy olyan országban élhessek, ahol elmondhatom a véleményem bármely üzleti, gazdasági vagy közéleti kérdésről anélkül, hogy amiatt hátrányoktól kellene tartanom, vagy akár csak azzal kellene számolnom, hogy az adóbefizetésekből finanszírozott és központilag szervezett kommenthadsereg fog gyalázni érte. Épp ezért van az, hogy ha ilyen aktivitást észlelek az oldalamon, attól éppen nem elcsendesedek, hanem felveszem a kesztyűt. Mert ez épp annyira az én országom is, mint azoké, akik azt valamiért csak a sajátjukként akarják kezelni és kirekeszteni mindenkit, aki ezt az igényüket nem szolgálja ki feltétel nélkül. Biztos lehet számos kritikát megfogalmazni a 2010. előtti időszakkal kapcsolatban is, nem pont azokat, amikkel engem itt hitelteleníteni próbáltak, de sok mást nyilván, nincsenek hibátlan időszakok. De ilyesfajta közpénzből szervezett gyűlölködésre és a kritikus vélemények központilag szervezett elhallgattatására a rendszerváltás óta 2010-ig nem volt példa. És az elmúlt napok tapasztalta még jobban megerősítette bennem, hogy jó lenne, ha hamarosan megint nem lenne.