,,Én nem véleményt akarok mondani, nem lelkizni akarok, hanem egy pár tényt akarok közölni. Ezért mindjárt az elején említem, hogy nem dialógusra jöttem ide... Akinek nem adok szót jelentkezés után, addig az nem beszél!... Aki nem tud csendben lenni és közbe akar szólni, azt - megkérem akár az igazgatót, akár az igazgató-helyettest - fogja kézen és vezesse ki!"
Téved, aki azt gondolná, hogy az imént idézett stílusbravúrt valamikor az ötvenes évek elején visszhangozták a gyári műhelyfalak a vállalati csúcstitkár előadása nyomán. Nem. Egy mai iskolafenntartó beszélt így a saját pedagógusaihoz. Ráadásul egyházi ember, Mayer Mihály pécsi megyés püspök. Felindulásának oka pedig nem egyéb, mint hogy a pécsi Szent Mór Iskolaközpont tanári karának egy része a szülőkkel összefogva éppen gyertyás felvonulásra és közös imára készült kivonulni a püspöki palota elé. Mindez még karácsony előtt történt, de a helyzet azóta sem enyhült, sőt: az elbocsátással megfenyegetett iskolaigazgató távollétében megtartott tanévzáró mise után ismét tüntető szülők gyertyái lobogtak a rezidencia kapujánál.
Nyomós oka kell legyen annak, ha egy katolikus iskolában tanító pedagógusok és hasonló világnézetet valló szülők - bármilyen szelíd formában is - az intézmény fenntartója ellen lázadnak. Pécsett nem kevesebb történt, mint hogy a püspökség a tanév felénél egyetlen tollvonással megvonta iskolájának önálló gazdálkodási jogát, felelőtlen költekezéssel vádolva meg az intézmény szakmai és gazdasági vezetését.
- Ez teljesen jogtalan lépés volt - állítja Harsányi Imre, az iskolaszék elnöke. - Az önálló gazdálkodás jogát teljesen megvonni a fenntartónak még akkor sem lett volna joga, ha történetesen a vádak igaznak bizonyulnak, s az iskola a felelőtlen irányítás miatt anyagi csődbe jut, de hát erről szó sincs. Az államháztartási törvény legfeljebb a részben önálló gazdálkodás fogalmát ismeri. A püspök úr intézkedése törvénytelen.
Ám ezen a szülők már nem is csodálkoznak, hiszen nem ez az egyetlen törvénysértés a püspöki intézkedéssorban: a fenntartó évek óta nem írja alá az iskola éves költségvetését, így tavaly decemberig, az önállóság teljes megvonásáig lényegében "vakrepülésben" folyt az iskola gazdálkodása; az intézmény vezetőjének határozatlan időre szóló munkaszerződését egyoldalú lépéssel határozott idejűvé alakították, hogy az idei tanév végén kirúghassák; a számlavezető banknál az igazgató aláírási jogát önhatalmúan megvonták, majd amikor a bank ezt kifogásolta, a püspökség az egész bankszámláról elvitte a pénzt, és még sorolhatnánk.
- Mit sem számít, hogy azóta több független könyvvizsgálói jelentés is megállapította: a pécsi Szent Mór Iskolaközpont vezetői jól gazdálkodtak, s ha voltak is anyagi nehézségeik, azt éppen a fenntartó késedelmes utalásai okozták. Ne felejtsük el ugyanis, hogy mi nem a püspökség, hanem a magyar adófizetők pénzéből gazdálkodtunk. A kötelező állami normatíván felül a fenntartónak rendszeresen át kellett volna utalnia a kiegészítő állami juttatásokat is, hiszen évekkel ezelőtt így állapodtunk meg. De ez utóbbi rendszeresen csúszott, volt úgy, hogy fél évvel később kaptuk meg a bennünket megillető pénzt - mondja Uzsalyné dr. Pécsi Rita igazgató, akit a több hónapos herce-hurca annyira megviselt, hogy táppénzre kényszerült. Így - az intézmény életében először - a tanévzáró is nélküle zajlott le.
A Katolikus Püspöki Kar pedagógiai intézete az első félévben részletes szakmai vizsgálatot tartott, és apróbb hiányosságokat leszámítva igen elismerő pedagógiai szakvéleményt készített az intézményben folyó munkáról. Az iskola eredményei önmagukért beszélnek: 1995-ben, amikor Pécsi Rita kidolgozta a szakmai programot és elfoglalta az igazgatói széket, a folyosókon 75 tanuló lézengett. A most lezárult tanévben már 660 diák koptatta az általános iskola és nyolcosztályos gimnázium padjait. A továbbtanulási arány 90 százalék fölött van, érettségit adó művészeti és szakképzés folyik az öt épületben szétszórt intézmény falai között. Vajon melyik iskola mondhatja el ma magáról, hogy nem a gyerekhiánnyal, hanem a túljelentkezéssel kell megküzdenie? Ősszel a Szent Mórban - dacára az iskola körül keltett botránynak - a tervezett kettő helyett három osztályt kell indítani.
Végül is akkor mi baja van édesgyermekével a pécsi püspökségnek? Bármennyire szerettük volna megtudni, a Szent István téri palota kapui konokul zárva tartanak a kérdésekkel zörgető újságírók előtt. Csak hűvös sajtófőnöki elutasító közlemények érkeznek, mintha a Pécsi Püspökségen hírből sem hallottak volna a sajtótörvényről és a közpénzből (is) gazdálkodó szervezetek kommunikációs kötelezettségeiről. "Ez belső, pécsi ügy!" - mondják a Katolikus Püspöki Karnál és annak pedagógiai intézeténél is. Mit sem számít, hogy először a püspök úr vitte nyilvánosság elé az igazgatónő elleni vádakat, s azóta is ragaszkodik az egyoldalú kinyilatkoztatásokhoz. Néhány, az itteni úzust jól ismerő idős pap csak a fejét ingatja: ne is reménykedjenek...
Pedig kérdés akadna bőven. Már csak azért is, mert a legutóbbi, elfogultsággal végképp nem vádolható könyvvizsgálói szakvélemény is az iskolavezetés igazát támasztotta alá, nem kevesebbet állítva, mint hogy a fenntartó egyik fontosnak szánt jegyzőkönyve fölveti a magánokirat-hamisítás gyanúját. Kitől kérdezzük meg hát: valóban semmi köze ahhoz a közvéleménynek, hogy az adófizetők pénzét maradéktalanul és időben átutalja-e iskolájának a fenntartó? Hogy az állami pénzek felhasználásába az iskolavezetésnek miért nincs semmi beleszólása? Valóban létezhet olyan egyházi fenntartású, de állami feladatot (is) ellátó intézmény, amelyre nem érvényesek a magyar törvények? Vajon nem azokhoz a kezdeményezésekhez teremtenek további érveket a Pécsett tapasztalható dölyfös püspökségi intézkedések és hallgatások, amelyek az állami támogatások teljes megvonását, a vatikáni szerződés radikális módosítását szorgalmazzák?
- Lehet, hogy sokak számára egy vállrándítással letudható az ügy: a fenntartó közvetlenül intéz mindent, miért olyan nagy baj ez? - tűnődik el az iskolaszék elnöke. - Ám mindenekelőtt azért baj, mert törvénytelen. Aztán pedig logikátlan: a fizetési kötelezettségek az iskolánál keletkeznek, itt lehet a legegyszerűbben követni a pénz útját. S ha már az állam a pénzt oktatásra, konkrétan ezeknek a tanulóknak adja, miért kell nekünk állandóan könyörögni érte a püspöki vagyonkezelőnél?
A tanévzáró mise után - amelyet nem a főpásztor celebrált - még sokáig lobogtak a mécsesek a püspöki palota kapujában. A szertartásról kijövő szülők gyújtották meg őket, s több tábla felirata is az elbocsátásra ítélt igazgatónő védelmére kelt.
Nem szégyen, hogy nekünk kell figyelmeztetnünk a püspök urat a tízparancsolatra? - kérdezte könnyes szemmel egy fiatalasszony: "Ne tégy felebarátod ellen hamis tanúbizonyságot..." Ez nem állami törvény. Legalább ezt miért nem tartja be?
Népszabadság • Havasi János • 2007. július 25.