A Fidesz-kormány összesen két döntést hozott az egészségbiztosítás átalakításáról, egy pozitívat és egy negatívat. Először is megszüntette a társadalombiztosítás önkormányzati felügyeletét, amely jó döntés volt, mert a korábbi működés veszteséges volt és pazarló. Aztán elállt a választási programjában megígért több biztosítós modell bevezetésétől, és a társadalombiztosítás felügyeletét minisztériumi hatáskörbe utalta. Ez rossz döntés volt, amit bizonyít az a tény, hogy az egyetlen állami biztosítóra épülő rendszer az egészségügy semmilyen problémáját nem oldotta meg: maradt a rossz minőség, az igazságtalanság és a hálapénz.
A Fidesz-kormány halogatásával ellentétben, a jelenlegi Kormány átfogó reformot indított el az egészségügyben, amely most az egészségbiztosítási rendszer átalakításával folytatódik. A Fidesz ezt a reformot minden elemében ellenezte és ellenzi, azt üzenve, hogy, szemben az emberek hétköznapi tapasztalatával, az egészségügyi rendszer idáig jól működött. A valóság azonban az, hogy az egészségügyi rendszer nem működik jól, mert meghatározó eleme a hálapénz, ebben a formájában nem finanszírozható és nem is nyújt egyformán magas minőséget mindenkinek. A nemzetközi összehasonlítások azt mutatják, hogy a betegek elégedettsége alapján az a rendszer, amit a Fidesz véd, az utolsó helyek egyikén szerepel.
A Fidesznek minderre semmilyen válasza nincs. Először azt mondták van alternatív programjuk, csak titkos. Utána azt mondták, van alternatív programjuk, de később hozzák nyilvánosságra. Majd, amikor eljött a nyilvánosságra hozatal pillanata, az erre a célra meghirdetett sajtótájékoztatón bejelentették, hogy program helyett határozati javaslatot készítenek, de azt is csak később. Végül, egy civil kezdeményezéssel létrejött törvényjavaslatra mutattak, hogy az egyben az ő javaslatuk is.
Ezzel kiderült, hogy a Fidesznek annyira nincsen önálló programja, hogy még a büszkeség sem akadályozta meg a párt politikusait abban, hogy egy olyan javaslatot támogasson, amely még azt az egyetlen pozitív döntést is megkérdőjelezi, amelyet 1998-ban a társadalombiztosítási önkormányzat felszámolásával hoztak. Pedig arról a modellről egy dolgot biztosan lehet tudni: kipróbáltuk és megbukott. A 90-es évek sajtója tele volt az önkormányzat által felügyelt "biztosító" botrányaival: a valódi tulajdonos hiánya miatti felelőtlen gazdálkodással, a drágán vásárolt, nem működő szoftverekkel, a székházügyekkel, a tőzsdei veszteségekkel. Eközben az ellátás minősége és a hozzáférés igazságtalansága nem változott, ahogy a hálapénz szerepe sem csökkent.
A Fidesz kétségbeesésében most saját kormányzásának kritikáját helyesli. Eközben egy konzervatív jobboldali párttól merőben idegen módon csak a magánbefektetők ellen lázít, nem törődve azzal, hogy a társadalombiztosítás a jövőben is egységes lesz, és európai testvérpártjai a szomszédos országokban a magyar reformnál radikálisabb átalakításokba kezdtek.
Kiadó: Egészségügyi Minisztérium
OS