Tisztelt Ünneplő Közösség!
Örömmel jöttem vissza Szatmárba. Legutóbb 2008 októberében voltam itt, amikor bejártam a Hortobágyi Nemzeti Parkhoz tartozó területeket, s ama napsütötte ősz beregi és szatmári képeit azóta is őrzöm magamban. A nemzeti parkok meglátogatásának mottója: értékőrző tájak és emberek. Ezzel arra is akartam utalni, hogy a táj és ember elválaszthatatlan
Egymásra utaltságukat sokféleképp kifejezhetjük. Filozófiai magasságban azt mondhatjuk, hogy ha a teremtett világot nem tiszteljük, az embert sem tisztelhetjük. De a gyakorlat világában a táj és ember egysége leginkább a natúrpark intézményében mutatkozik meg. A természetvédelem sem öncélú, de ott az egyes természeti értékek megőrzése minden más szempontot megelőz. A natúrpark viszont fogalmi meghatározása szerint is az emberi és a természeti értékek együttes ápolásának, sőt fejlesztésének szervezeti kerete; amelyben a természetvédelem, a kulturális örökség megtartása, az ezekkel összhangban lévő gazdasági tevékenység egységet képez. Ezért a natúrpark jellemzője a harmónia, az értékek őrzése és használata. Vagyis a natúrpark nem rezervátum, hanem az emberhez méltó, örömöt és a szó teljes értelmében jó életet nyújtó vidékfejlesztés eszköze is. A natúrpark sosem egyoldalú: itt komplex területfejlesztés folyik a fenntarthatóság jegyében. A natúrpark nagy lehetőség annak megmutatására, milyen lehet a teljes, harmonikus élet.
Nagy szavak ezek. Éppen ezért van különös jelentősége, hogy Magyarország ötödik natúrparkja olyan területen jön létre, amelyet általában csak mint hátrányos helyzetű vidéket szoktak emlegetni. Pedig ez a vidék valójában nagyon gazdag. Gazdag természeti értékekben. Ennek a tájnak a szépsége már minden kisdiák szívébe úgy vésődik be, ahogy azt Petőfi egy nyári napnak alkonyulatánál megénekelte. S e szépség tudományos nyelvre lefordítva azt jelenti, hogy Szatmár-Bereg egyharmada országos védettségű természetvédelmi terület. Nagyon gazdag ez a táj építészeti emlékekben. A szépséges kis árpádkori templomokat, a fa haranglábakat, a malmokat, kúriákat mindenki ismeri. A beregi hímzés, a szatmári és beregi gyümölcs, az abból készült hagyományos termékek a pálinkától a lekvárig szintén országos hírűek. Kevesebben ismerik a tölgyeseket vagy a fás legelőket, a vizeket, lápokat.
De amit én most mindenek előtt köszönteni jöttem, az nem a természet, hanem az itteni emberek értékei. Ez a natúrpark ugyanis egy közösség győzelme. Hosszú küzdelmük és kitartó munkájuk gyümölcsét aratják le most, akik a natúrpark avatására összegyűltek. Örülök, hogy nem egy ünnepi közönséget, hanem egy ünneplő közösséget köszönthetek itt.
Hölgyeim és uraim!
Negyedik éve járom a természetvédelmi területeket és nemzeti parkokat. Nem egyszer találkoztam azzal, hogy szűkebb pátriájukat mélyen szerető és nagyon alaposan ismerő helyi emberek kezdeményezték értékeik intézményes védelmét, védett terület vagy nemzeti park alapítását. Nem egyszer évtizedes küzdelem a hatóságokkal és a szakmai szekértáborokkal; kudarcok utáni újrakezdés, az igazukba vetett hit és elszántság kellett ahhoz, hogy ezek az értékek elismerést nyerjenek. Így volt ez már a legelőször meglátogatott Körös-Maros Nemzeti Parknál is. Örülök, hogy utam végéhez közeledve ismét egy ilyen szép példa tanúja lehetek.
A Szatmár-Beregi Natúrpark esetében pedig különösen becsülöm az összefogást. Hiába a sok szépség és érték, hiába az élő hagyomány, ha a szétaprózottság miatt nincs erő ezeket bemutatni, még kevésbé együttesként, értéküket, mint egy egész táj egyedülálló és vonzó kínálatát ismertté tenni. S nyilván a reklám nem elég. Meg kell szervezni, hogy a vidék beutazható legyen, út, szállás, program, turistaösvény, vezető kell. A hátrányt előnyre lehet fordítani. Nemcsak ökoturizmusról van tehát szó, hanem arról, hogy a sok érték egységben és együttműködésben való bemutatása mellett a környezetkímélő gazdálkodást is, a hagyományokra építve fejleszteni fogják, s a natúrparki együttműködés képes lesz megújítani a falvakat is.
S nyílik még egy további perspektíva is. Bereg és Szatmár nem ér véget az országhatárnál. Ugyanez a táj, ugyanez a hagyomány folytatódik azon túl is, ahogy azt a természet és az emberek megalkották. Az a fellendülés, amit a natúrpark hozhat, segíthet ismét összekapcsolni annak a tájnak a részeit, amely történelmileg mindig is egy volt.
Tisztelt Ünneplő Közösség!
Teljes szívvel osztozom örömükben, hogy célhoz értek, s ma hivatalosan fölavatják a Szatmár-Beregi Natúrparkot. Kívánom, hogy továbbra is maradjon meg mindaz az energia, jó szándék és együttműködés, amely a natúrparkot létrehozta. Hiszen ezek nélkül a natúrpark puszta elnevezés maradna. Sok sikert kívánok, s az emberi értékek további latba vetését ahhoz, hogy a natúrpark szép céljai megvalósuljanak.