Hiába állítja Lázár János, hogy az Európai Bizottság engedélye nyomán Paks II 60 évre rendezi az ország áramellátását, a bizottsági döntés ugyanis másról szól: arról, hogy az új atomerőmű állami támogatással, a várható veszteség közpénzből történő finanszírozásával is felépíthető. Vagyis lehetséges, hogy a létesítménynek az áramellátásban is szerepe lesz, az viszont bizonyos, hogy a hitelből épülő két reaktor nem fogja tudni az áramárból visszafizetni a saját költségeit, azaz nem csak áramot, hanem újabb adósságokat is fog termelni.
Lázár János természetesen pontosan tudja, hogy mit hagyott jóvá a Bizottság: azt, hogy a piaci áramárakból soha meg nem térülő Paks II előre kalkulálható veszteségét az állami költségvetésből egyenlítsék ki. Ha lenne számszerűsíthető esély a nyereséges üzemeltetésre, akkor a támogatás szóba sem kerülne: az állami támogatás fogalma itt konkrétan veszteségfinanszírozást jelent. Ezt csak azok ünnepelhetik győzelemként, akiknek nem az energiaellátás biztonsága, hanem 4000 milliárd forint kontroll nélküli elköltése a valódi céljuk.
Ráadásul az sem igaz, hogy a projekt elől minden akadály elhárult: az igazi jogászkodás még csak most kezdődik, hiszen a nyilvánvalóan az uniós jogba ütköző, versenytorzító beruházást az Európai Bíróság előtt kell a kormánynak megvédenie.
Az LMP szerint az Orbán-kormány fölzárkózott az országot eladósító nagy elődök, a Kádár-rendszer és a Gyurcsány-korszak példájához: ők is olyan terhet raknak a magyar adófizetők nyakába, amit generációkon át nyögni fogunk. A zöldpárt szerint az energiaigények kielégítésére nem az orosz atom, hanem a megújuló energia a megoldás: a paksi bővítésen csak a fideszes klientúra és az orosz Roszatom nyer, mindenki más veszíteni fog.
Szél Bernadett,
az LMP társelnök-frakcióvezetője
Ungár Péter,
az LMP országos elnökségi tagja
Kiadó: Lehet Más a Politika párt (LMP)
MTI OS