A cukorgyárakkal kapcsolatos vizsgálóbizottsági kezdeményezés nem más, mint a magas élelmiszerárakat tehetetlenül figyelő kormányzatról való figyelemelterelés.
A magyarországi cukorgyárak privatizációja 1991 és 1993 között zajlott le. Font Sándor MDF-es politikus kezdeményezésére. A cukor Európában szabadáras termék, az Unió termelése 15 millió tonna. Ezt egészíti ki 2-3 millió tonna import.
Európában a cukorreform után először lényegesen alacsonyabbak lettek a cukor árak, majd a világpiacon bekövetkező általon élelmiszer-árrobbanás hatására emelkedtek.
Amiért Magyarországon magasabb árak alakultak ki annak két oka van: az egyik az ÁFA különbség, ami Ausztriában 10 százalék, Magyarországon 25 százalék, így ez önmagában kilónként 30 forint pluszt eredményez. Ennek csökkentése a kormány kezében van. A másik, hogy míg Nyugat-Európában az áruházláncok éves szállítási szerződéseket kötnek a gyárakkal, nálunk erre nem hajlandóak. Ezért az árrobbanás nálunk azonnal jelentkezik, míg Ausztriában több hónap késéssel, az új szerződések megkötésekor. Ez Németországban már bekövetkezett.
Badarság lenne azt hinni, hogy 18 millió tonna forgalmazás mellett a plusz magyar kapacitás (100-200 ezer tonna) lényegesen befolyásolná az árakat. Azt pedig senki ne gondolja, hogy a magyar termelők támogatás nélkül, önköltségi ár alatt hajlandóak lennének a cukorrépát olcsóbban adni. A vizsgálóbizottság végre mégis hasznos munkát végezhet, mert föltárhatja a privatizáció vizsgálata okán annak az elhibázott gazdaságpolitikának a következményeit, amellyel az első jobboldali kormány tisztán politikai okokból szétverte a magyar mezőgazdaságot és élelmiszeripart.
Gőgös Zoltán,
a Mezőgazdasági bizottság alelnöke,
országgyűlési képviselő
Kiadó: MSZP
OS