Az üledékből vett minták alapján az elmúlt 11 ezer év legszárazabb időszakában akár 0,7-1,7 méterrel alacsonyabban állhatott a Balaton vize. A klímamodellek szerint a tó évtizedek múlva akár a több ezer évvel ezelőtti nagy aszályok idején tapasztalt állapotokhoz is közel kerülhet - derült ki az ELTE Környezet- és Tájföldrajzi Tanszék, a Pannon Egyetem és a HUN-REN CSFK Földtani és Geokémiai Intézet legújabb vizsgálatából.
Az ELTE közleménye szerint a kutatócsoport Magyari Enikő vezetésével a Balaton Szemesi-medencéjéből kiemelt üledékmagot vizsgálta. Vizsgálatuk eredményei a Quaternary Science Reviews folyóiratban jelentek meg.
A kutatók radiokarbonos kormeghatározással állapították meg az üledékrétegek korát, majd többféle vizsgálati módszerrel tárták fel, hogyan változott a Balaton környezete az elmúlt évezredek során. Megvizsgálták az üledék kémiai összetételét, az ásványok összetételét és szerkezetét, valamint a bennük található elemek és izotópok arányát, amelyekből a párolgás mértékére és a vízszint változásaira lehet következtetni.
Korszerű mikroszkópos vizsgálatokkal azt is elemezték, hogyan épülnek fel azok a karbonátásványok, amelyek egykor a Balaton vizében képződtek. Emellett az üledék szemcseméretét, szervesanyag-tartalmát és más tulajdonságait is vizsgálták, valamint geofizikai mérések segítségével rekonstruálták a tómeder múltbeli változásait.
A kutatók két olyan tartós időszakot azonosítottak, amikor a párolgás erős, a vízszint pedig tartósan alacsony volt: körülbelül 8050-7350, illetve 5450-4500 évvel ezelőtt. Az adatok szerint az első periódus volt a legszárazabb az elmúlt 11 ezer évben. Ekkor a nyarak melegebbé váltak, miközben kevesebb nedvesség érkezett a térségbe. A vízmélység mindössze körülbelül 2,5-3,5 méter lehetett, szemben a 2017-es 4,2 méterrel. Ez 0,7-1,7 méterrel alacsonyabb vízfelszínt jelez. A mélyebb nyílt víz területe erősen összehúzódott, és főként a Szemesi-medencére korlátozódhatott, bár a tó nem száradt ki teljesen.
A kutatók szerint azt nem lehet pontosan megjósolni, hogy elérheti-e ismét ezt a szintet a Balaton, mivel az ősi, valamint a mai vízszintek nem feleltethetők meg közvetlenül egymásnak. A regionális klímamodelleken alapuló előrejelzések ugyanakkor azt mutatják, hogy külső vízpótlás nélkül a század folyamán egyre gyakoribbá válhatnak a rendkívül alacsony vízállások, a folyamat pedig a legkedvezőtlenebb forgatókönyvek szerint 2050 után felgyorsulhat.
Bár ezek nem pontos előrejelzések, arra figyelmeztetnek, hogy a tartós felmelegedéssel és külső vízpótlás hiányában a Balaton akár a több ezer évvel ezelőtti nagy aszályok idején tapasztalt állapotokhoz is közel kerülhet - hívták fel a figyelmet a kutatók.
Mint hangsúlyozták, a holocén történet megmutatja a Balaton természetes változékonyságának határait, és a múltbéli adatok segítenek elkülöníteni a természetes ingadozásokat az emberi vízszabályozás és a gyorsuló felmelegedés hatásaitól.