A GOCE Műhold

Tudomány - 2010-11-04
Európai Űrügynökség (ESA) tudományos műholdja a GOCE-t (Gravitációs mező- és állandó állapotú Óceánáramlat-megfigyelő), 2009 márciusától térképezi föl a földi gravitációs erőteret. Ez voltaképpen a földalak műholdas meghatározását jelenti.

A kutatásra használt eszköz kiemelkedő európai műszaki-tudományos teljesítmény: Európa 13 országából összesen 45 cég vett részt a munkában, a tudományos programba magyar kutatók, az MTA-BME Fizikai Geodézia és Geodinamikai Kutatócsoportjának munkatársai is bekapcsolódtak.  

 

 A szonda legfontosabb eszköze, a rendkívül érzékeny gyorsulásmérő – műhold háromirányú gyorsulását nagy pontossággal mérő, az Eötvös-ingához hasonló műszer --, a bolygónk gravitációs terében beálló legapróbb iránybeli változásokat is érzékeli Föld körüli keringése közben. Ez a valaha készült legpontosabb műszer, ami egy űrszonda fedélzetéről vizsgálja bolygónk gravitációs terét.

 

 A tudósok a GOCE méréseiből elkészítik a geoid, a Föld elméleti alakjának nagy felbontású térképeit. Az adatokból meg lehet majd állapítani, hogy az óceán felszínének domborzatában jelentkező szabálytalanságokat a gravitációs tér sajátságai, vagy szelek, légköri nyomáskülönbségek, tengeráramlások, esetleg a Föld forgásával kapcsolatban fellépő hatások okozzák. Mindez segítséget nyújt az óceáni áramlások feltérképezésében. Az áramlási adatok segítenek az éghajlati rendszer működésének jobb megértésében, és pontosíthatók a globális felmelegedéssel, klímaváltozással kapcsolatos előrejelzéseket is. A tengerszint magasságának pontos ismerete fontos információ az olvadó jégtömegek vízszintet növelő hatásának előrejelzésében, és a szárazföldi jég mennyiségének becslését is pontosítják. A globális éghajlatváltozások kérdése a hazai mérnökvilág számára is aktuális problémakör.     

 A GOCE az első Földmegfigyelő szatellit, amely a klímaváltozás hatásainak megértéséhez fog hozzájárulni. Az adatok feldolgozásához elengedhetetlenül fontos egy magyar találmány, az Eötvös Lóránd által feltalált ún. Eötvös-inga, amely a műhold által mért gravitációs adatokat egészíti ki a földfelszínen mért gravitációs értékekkel. E nélkül a GOCE projekt nem létezhetne.    

 

 A magyar szakemberek is részt vesznek a kutatásban: a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Általános és Felsőgeodézia Tanszéke, valamint az MTA Fizikai Geodézia és Geodinamikai Kutatócsoportja is elemzi az űrszonda adatait.Hazánkban az űrbeli mérési eredményeket kombinálják a földfelszíni adatokkal. Az országban régóta végzett Eötvös-inga-méréseket különböző próbaszámításokkal együtt felhasználják a gravitációs erőtér időbeli változásainak kimutatására. A szakemberek 2001 óta egy állandó GPS mérőállomás, és 2004 óta a GPS rendszert pontosító EGNOS követőállomást is üzemeltetnek, eredményeik révén közreműködtek az európai helymeghatározó rendszer, a Galileo fejlesztésében is.     Páratlan adatokkal szolgál az európai GOCE a Föld gravitációs vonzásának egyenetlenségeiről. Már az első gravitációs térképek olyan részleteket tártak fel, amiket a korábbi földi és űrbeli mérések képtelenek voltak megjeleníteni. Bolygónk közel sem tökéletes gömb, az egyenlítőnél a sugara 20 kilométerrel hosszabb, mint a sarkoknál. Ezt az ellipszoidot magas hegyvonulatok és mély óceáni árkok alakítják ki. A Föld belső rétegei ugyancsak nem egyenletesek, egyes régiók vékonyabbak, míg mások sűrűbbek. Rune Floberghagen, a GOCE misszó programigazgatója szerint a kutatás eddig beváltotta a hozzá fűzött renényeket, és további gyakorlati eredményekkel kecsegtet a tudomány és a mindennapi élet számára..