Valóságos molekuláris kövület az amerikai tulipánfa genomja: amerikai kutatók megállapították, hogy a növényfaj információt hordozó örökítőanyaga a dinoszauruszok kora óta többé-kevésbé változatlan.
Az Indianai és az Arkansas-i Egyetem tudósai a fa mitokondriális DNS-ét szekvenálták, és rájöttek, hogy az Egyesült Államokban honos növény mutációs rátája az egyik legelnyújtottabb az élő szervezetek között, ami azonban nem befolyásolja génjeinek a működését.
A BMC Biology című szakfolyóiratban közzétett tanulmány szerint a faféle örökítő információjában bekövetkezett jelentéktelen módosulások folyamata kétezerszer lassúbb, mint az emberében. A DNS-bázispárok sorrendjének a meghatározásánál a kutatók felfedeztek olyan géneket is, amelyekről azt hitték, hogy a virágos növények 200 millió évre visszanyúló evolúciója során mind egy szálig "elvesztek". "Ebből kiindulva azt mondhatjuk, hogy a tulipánfa genomja kövületté dermedt az idő börtönében" - magyarázta Jeffrey Palmer, a tanulmány egyik szerzője.
A tulipánfa eredeti élőhelye Észak-Amerika keleti része. Terebélyesre növekedő, lombhullató fa, őshazájában magassága átlagosan 20-30 méter, de elérheti akár a 60-at is; törzsének átmérője 3 méter is lehet. Egyesek szerint dinoszaurusznyom formájú, mások szerint lúdtalpra emlékeztető, folyton rezgő levelei ősszel sárga-aranysárga árnyalatokra színeződnek. A törzs külső része tört fehér, belső része halványzöld, vékony sötét csíkozással. Tulipán alakú, zöldesfehér vagy sárgás színű virágainak torkában narancspiros a rajzolat.
A tanulmányt ismertető BBC News hírszolgálatnak nyilatkozó Ian Small, a Nyugat-Ausztráliai Egyetem tudósa, aki személyesen nem vett részt a szekvenálásban, azt mondta, hogy az amerikai kutatók munkája "roppant fontos ablakot nyit a múltra". Szavai szerint a roppant lassú mutációs rátának köszönhetően a "fosszilizált" genom segítségével feltárhatják, hogyan néztek ki és miként működtek a mitokondriumok, amikor a virágos növények kifejlődtek, majd elterjedtek a földön a dinoszauruszok korában.
A mitokondrium a sejt erőműve, az energia előállításáért és elraktározásáért felelős szervecske. Az előállított energiát makromolekulák formájában tárolja a sejt számára