Fekete lyukak - Stephen Hawking londoni előadásai magyarul

Mint elmondta, a 2016-ban a londoni Brit Királyi Intézetben elhangzott két előadásnak a könyv nemcsak a stílusát őrizte meg, hanem szó szerint azok szövegét tartalmazza. Sőt még az előadást kísérő, a hallgatóság szeme láttára készült rajzok közül is megtalálható néhány a könyvben. Az eredeti előadások a BBC honlapján meghallgathatók.

"A fordítás közben én is végighallgattam őket segítségként. Érdekes volt, és megdöbbentő élmény Hawking géphangját hallani" - fogalmazott a csillagász.

Az előadáshoz David Shukman, a BBC News tudományos szerkesztője írt bevezetőt, néhány helyen pedig Hawking szövegét megszakítva magyarázatokat fűz az elhangzottakhoz. "Néhány ponton megjegyzéseket fűztem a szöveghez, mert segítő kezet szeretnék nyújtani azoknak, akik kíváncsiak, de elveszítették a fonalat, mint ahogy azoknak is, akiket megigéznek a gondolatok, de idegenkednek a természettudománytól" - írta bevezetőjében Shukman.

Both Előd szerint érdeklődő középiskolásoktól kezdve minden korosztály, és a laikusok számára is érdekes és élvezetes olvasmány a kötet.

"Aki olvasta - és többé-kevésbé megértette - Hawking többi magyarul megjelent könyvét, annak ez sem okoz majd nehézséget. Természetesen előismeretek szükségesek, de csak ismeretterjesztő, népszerű szinten. Magasabb matematikai ismeretekre nincs szükség, mint ahogy Hawking többi könyve megértéséhez sem. Hawking ismeretterjesztőként pontosan azért zseniális, mert - viszonylag - közérthetően el tudja mondani azt, aminek ő a matematikai hátterét is pontosan tudja, sőt ő maga alkotó módon a saját kutatásaival alakítja" - fejtette ki.

Stephen Hawking legfőbb kutatási témája a relativitáselmélet összehangolása a kvantummechanikával. Elsősorban a Világegyetem keletkezése, az ősrobbanás-elmélet, valamint a fekete lyukaknak, ezeknek a mindent magukba szippantó, még saját fényüket is elnyelő, fűtőanyagukat teljesen elégető és ezért összeomló csillagoknak a problémája foglalkoztatja. Véleménye szerint ezek mégsem olyan feketék, vagyis hőmérsékleti sugárzásuk, párolgásuk van (a jelenséget róla nevezték el a fizikában), emiatt energiájuk és tömegük csökken, végül összeomlanak. 2015-ben bejelentette, hogy megoldást talált a fekete lyukakkal kapcsolatos információs paradoxon feloldására.

A fekete lyukak sokáig csak az általános relativitásból levezethető matematikai érdekességek voltak, de a 20. század második felétől a csillagászok egyre több gyanús megfigyelést tettek. Az űr egyes pontjairól erős rádió- és röntgensugárzást észleltek, de látható fényben semmi érdekes nem volt ott. Lassan egyértelművé vált, hogy a fekete lyukak - a kicsik és a nagy tömegűek is - igenis létező, fizikai égitestek.

A rejtélyes objektumok a mai napig megmozgatják a kutatók és a nagyközönség fantáziáját is. A klasszikus elképzelés szerint a fekete lyukak olyannyira sűrű égitestek, hogy a szökési sebesség a közelükben átlépi a fénysebességet, a fekete lyukhoz közeledve a téridő görbülete végtelenné válik. Ez a felfogás azt eredményezi, hogy akármerre indulna el egy fénysugár, mindig befelé fog haladni. A klasszikus elképzelés szerint a fekete lyukak mindig egy eseményhorizont mögött rejtőznek: ez az a távolság, amin belülről már nem jut ki információ. Ami már bent van vagy éppen átmegy rajta, arról többé már semmit nem tudhatunk meg. Hawking az elméletet számos új modellel gazdagította, cáfolt meg korábbi feltételezéseket és egészítette ki saját felfedezéseit.

Stephen Hawking nevét az 1988-ban megjelent, Az idő rövid története című, a tudományokban járatlanok számára is élvezhető könyv tette széles körben ismertté. A kötetet negyven nyelvre fordították le, harmincmillió példány kelt el belőle, és tudományos mű esetén rekordot jelentő 237 hetet töltött a The Sunday Times brit lap sikerlistáján. Azóta megjelent kötetei, melyek nagy részét Both Előd tolmácsolta a magyar olvasóknak, többségükben a laikusok számára is érthetővé teszik a fizikus kutatásait és elméleteit.

Hawking tizenhét évesen került az Oxfordi Egyetemre, ahol fizikából szerzett diplomát kiváló eredménnyel, majd Cambridge-ben folytatva kozmológiai-asztrofizikai tanulmányait doktori fokozatot szerzett. Az egyetemi évek alatt gyógyíthatatlan betegséget (amiotrófiás laterálszklerózist) diagnosztizáltak nála, amely a mozgató idegpályák elsorvadásához vezetett. 1969-ben végleg tolókocsiba kényszerült. 1985-ben tüdőgyulladása következtében gégemetszést hajtottak végre rajta, így lehetetlenné vált számára a kommunikáció. Később kerekesszékére erősített, ujjakkal, majd a bénulás elhatalmasodása után fej- és szemmozdulatokkal vezérelhetővé tett beszédszintetizátor segítségével osztja meg gondolatait másokkal.

Számos kitüntetés birtokosa, harminckét évesen lett a brit Királyi Akadémia tagja, harminchét évesen megkapta Cambridge-ben a matematika tanszék Lucas-professzori (tanszékvezetői) posztját, amelyet Newton is betöltött. 2009-ben nyugdíjba vonult, de professor emeritusként folytatja munkáját a Cambridge-i Egyetemen, a relativitáselmélettel és gravitációval foglalkozó csoportot vezeti.