Norvég kutatók megfigyelték, hogy a hőmérséklet emelkedése és a csapadékos időjárás igen kedvező a bubópestist terjesztő élőlények számára, így valószínű, hogy a megbetegedések száma emelkedni fog.
A pestis kórokozója a Yersinia pestis nevű baktérium, amely ízeltlábúak, gyakran bolhák szervezetében él, és a rovar csípésével kerül át egyik áldozatáról a másikra. A Y. pestist hordozó bolhák jellemzően rágcsálókon élnek, és ezekről kerülnek át az emberre is, létrehozva a sokszor halálos kimenetelű betegséget. Európában a patkányokon élő patkánybolhák terjesztették a pestist, máshol egyéb rágcsálók szerepe igazolódott. Napjainkban évente összesen mintegy háromezer pestises megbetegedés fordul elő Ázsiában, Afrikában, Észak- és Dél-Amerikában.
Kazahsztánban, ahol az Oslo Egyetem munkatársai kutatásaikat végezték, a mongol futóegér (Rhombomys opimus) az a rágcsáló, melyen a pestis baktériumát hordozó bolha előszeretettel megtelepszik. A kutatók azt vizsgálták, mitől függ a pestises esetek gyakorisága. A köztigazdák (mongol futóegér) nagy száma és a bolhák mint közvetítők elégséges mennyisége kedvező a betegség terjedése szempontjából. Emellett áttekintették a térség időjárási adatait 1949. és 1995. között, és ezt összevetették a bolhák és a fertőzött futóegerek számával azokban az években.
A kutatók megfigyelték, hogy a bolhák 10°C felett válnak aktívvá, tehát meleg, fagymentes tavasz esetén korábban szaporodni kezdenek, mint hűvösebb időben. Ha a nyár meleg és csapadékos, a bolhapopuláció még tovább növekszik. Ha e két egymást követő évszakban az időjárási viszonyok a fentieknek megfelelően alakulnak – ami az utóbbi években egyre gyakrabban bekövetkezik –, a pestist terjesztő bolhák száma jelentősen megnő, így az emberi fertőződés esélye is fokozódik.
A Nils Stenseth vezette csoport utánanézett jóval korábbi időjárási adatoknak is, és arra jutottak, hogy mind a középkori Fekete Halál járvány, mind a XIX. századi ázsiai pestisjárvány idején hasonlóképpen meleg és nedves idő volt jellemző. (forrás: geographic.hu)