A Budapesti Békéltető Testület sajtótájékoztatót tartott 2010. szeptember 29-én a pénzügyi jogviták alternatív vitarendezéséről, illetve a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletének (PSZÁF) pénzügyi békéltető testületekre vonatkozó elképzeléséről.
A sajtótájékoztatóról az MTI is beszámolt. Erre reagált a PSZÁF szóvivője, Binder István, melynek során számos olyan kijelentés elhangzott tőle, mely nem felel meg a valóságnak.
Erre kíván most reagálni a Budapesti Békéltető Testület.
I. Az MTI-nek nyilatkozva a PSZÁF szóvivője, Binder István azt mondta: a PSZÁF szerint azért is szükség lenne az önálló pénzügyi békéltető testület létrehozására, mert statisztikai adatok szerint jelenleg a pénzügyi intézmények oldaláról zárul a legnagyobb arányban sikertelenül a békéltetői vitarendezés. A Magyar Kereskedelmi és Iparkamara (MKIK) kutatóintézetének 2009. évi kimutatása szerint ez az arány 70 százalékos. A szolgáltatók ugyanis nem akarják magukat alávetni a jelenlegi békéltető testületi eljárásnak, mert a bonyolult pénzügyekben nem tartják megfelelő szaktudással, felkészültséggel rendelkezőknek az egyeztetés lebonyolítóit.
Ezzel szemben az MKIK Gazdaság- és Vállalkozáskutató Intézet által készített, Szakmai beszámoló és elemzés a békéltető testületek 2009. évi tevékenységéről címet viselő anyag mást mutat.
A PSZÁF által sikertelenül befejeződött eljárásnak titulált 70 százalék valójában a nem ajánlással, egyezséggel vagy kötelezéssel végződő ügyeket jelenti. Aki ismeri a békéltető testületi eljárásokat, az tudja, hogy azok jelentős része - annak alternatív vitarendezési jellege miatt is - számtalan esetben nem jut el a döntéshozatalig, mert például a felek eljáráson kívül megegyeztek, a fogyasztó visszavonta a kérelmét, vagy nem volt a testületnek hatásköre, illetve illetékessége az eljárás lefolytatására. A beszámoló azt is megmutatja, hogy az ügyek 25 százalékában a kérelem megalapozatlan volt, azaz a fogyasztónak nem volt igaza az adott ügyben, 45 százalékban pedig egyéb okból - például a már említett visszavonás - került sor az eljárás megszüntetésére.
Így finoman fogalmazva is erős csúsztatásként kell jellemeznünk a PSZÁF sikertelenül befejeződött ügyek kategóriájának alkalmazását, amely mellesleg egy nem létező jogi kategória is.
II. A PSZÁF állítása szerint szintén gond, hogy a pénzügyi vállalkozások nem együttműködőek a békéltető testületekkel. Ezen kijelentés megint nem állja meg a helyét. Az MKIK Gazdaság- és Vállalkozáskutató Intézet által készített beszámolója szerint (6.6 ábra) az együttműködő vállalkozások aránya pénzügyi szolgáltatással kapcsolatosan 73,7 százalék, amivel megelőzi például az egyéb szolgáltatások (73,2 százalék) és az építőipari szolgáltatások (63,9 százalék) során együttműködő vállalkozások arányát, és az összes ügy átlagától (74,6 százalék) sem mutat lényeges eltérést.
Azt is meg kell említenünk, hogy a pénzügyi szolgáltatók az eljárások 84,04 százalékban küldtek válasziratot 2009-2010 során a Budapesti Békéltető Testület előtt lezajlott eljárásokban, amely megint csak nem támasztja alá a PSZÁF állítását.
A PSZÁF szóvivője szerint nem tartják megfelelő szaktudással, felkészültséggel rendelkezőknek az egyeztetés lebonyolítóit a szolgáltatók. Sajnos ismételten azt kell megállapítanunk, hogy a Felügyelet munkatársa felkészületlenül nyilatkozik és értékeli mások, a tíz éve egyre hatékonyabban és egyre elismertebben működő békéltető testületek munkáját.
Azt is elfelejti, hogy nem véletlenül került a kamarák mellett működő független békéltető testületi tagok vonatkozásában a fogyasztóvédelemről szóló 1997. évi CLV. törvénybe (a továbbiakban Fgytv.) 2010. május 1-jétől az a jogszabályi rendelkezés, mely szerint a kijelölés során biztosítani kell, hogy a testületnek mind a kamara, mind a fogyasztói érdekek képviseletét ellátó társadalmi szervezetek által jelölt személyek között valamennyi pénzügyi szolgáltatási ágazat tekintetében legyen olyan tagja, aki rendelkezik a pénzügyi szolgáltatási tevékenységgel összefüggő fogyasztói jogviták rendezéséhez szükséges végzettséggel és szakismerettel. (Fgytv. 21. paragrafus (4) b) pont)
III. A PSZÁF szóvivője azt is közölte, hogy évente mintegy 12 ezer fogyasztói írásos panasz és 40 ezer szóbeli jelzés érkezik a felügyelethez. Ehhez képest a jelenlegi békéltető testületek - amelyek a polgári peres bíróságok mellett alapvetően hivatottak lennének a pénzügyi ügyfelek esetleges vagyoni követeléseinek, kárainak megítélésére - 2003 és 2008 között mindössze évente 250-350 ügyet tárgyaltak.
Sajnálatos, hogy a PSZÁF szóvivője - remélhetőleg nem tudatosan - keveri az egymással össze nem hasonlítható eljárásokat, hiszen míg a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete hatósági eljárás keretében, a jogszabályok által felruházott hatáskörökkel rendelkezik és jár el, addig a békéltető testületek és a bíróságok egyedi jogviták eldöntésére hivatottak, azaz teljesen eltérő feladattal és jogkörrel rendelkeznek, a panaszok számának összemosása így amellett, hogy értelmetlen, még logikátlan is.
Mindemellett arról sem kellene elfeledkeznie a PSZÁF szóvivőjének, hogy a békéltető testületek alternatív vitarendezési fórumok, pontosan emiatt, ha egy vállalkozás nem akar részt venni a békéltető testületi eljárásban, akkor annak elmaradása esetén helyesen a nyilvánosságra hozatal szankcióját írja elő a fogyasztóvédelmi törvény (Fgytv.29. paragrafus (8), 36/B. paragrafus).
IV. Meg kell azt is jegyeznünk, hogy az új pénzügyi békéltető testület megszervezése indokolatlan és felesleges többletköltséggel járna az állam számára, ráadásul meglehetősen sok idő telne el addig, amíg ez az új testület megkezdhetné működését, a fogyasztók pedig meg- és elismernék. Annak kiépítése is nagyban kérdéses, hiszen az egyes megyékben nem működik helyi PSZÁF, ellenben a jól működő gazdasági kamarák helyi szervezeteivel, amelyet ezek szerint a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete nem ismer el.
Meglehetősen érdekes felvetés ezen túlmenően abból a szempontból is a PSZÁF mellé rendelt pénzügyi békéltető testületek létrehozása, mivel ebben az esetben egy fogyasztói panasz PSZÁF általi elutasítása esetén a saját keretein belül működő intézményhez kerülne az ügy.
V. Összességében el kell mondanunk, hogy a békéltető testületek tevékenységében sem ügyszámban (országosan közel 10 százalék), sem szakmaiságban, sem hatékonyságban nem állnak rossz helyen a pénzügyi szolgáltatások a többi szolgáltatáshoz képest. Semmiképpen sem támogatandó épp ezért, hogy a jól és hatékonyan működő kamarák melletti békéltető testületek helyett önálló pénzügyi békéltető testület jöjjön létre, mely nem a már működő testületek mellett, hanem azok helyett végezné pénzügyi szolgáltatásokkal kapcsolatban az alternatív vitarendezést.
Budapest, 2010. szeptember 30.
Dr. Baranovszky György
elnök
OS