Nem kellett sokat várni az „aktuális botrányra” az országgyűlés hétfői ülésnapján, annak első félórájában megtörtént a fideszes Arnóth Sándor alakítása, aki alpári stílusban „beszólt”. A hírmédia alaposan kivesézte, és már beszámolhatott a honatya lemondásáról is. A helyszínen el lehetett csípni további érdekes pillanatokat is.
Az exképviselő az észak-alföldi régióhoz kötődik, ahogy én is. Püspökladányban él, a nyíregyházi főiskolán magyar-történelem, a debreceni egyetemen történelemtanári diplomát szerzett. Nem egy nyeretlen kétéves, kipróbált fideszes, ha nem is alapító, de már majdnem tizenöt éve tagja pártjának, jelenleg megyei alelnöke is. Kétszer egyéni körzetből jutott mandátumhoz, 2006 tavaszán azonban ez nem sikerült, de ősszel a polgármesteri tisztséggel vigasztalódhatott. Pálinkás József akadémiai elnöki megválasztása után mégis rámosolygott az országos szerencse: a megyei listáról őt juttatta mandátumhoz a pártja.
Lehetnek előnyös tulajdonságai, de egy rossz bizonyosan van: szeret beszélni, akkor is, amikor nem nála van a szó. Szép számú testület tagja, s időnként bosszantja is környezetét a beszólásaival. Többen mondták már neki: Sándor, ebből egyszer baj lesz…
Nos, a baj most következett be, mert nagyon rosszkor, nagyon rossz helyen szólt be. A honatyák első sorában volt a helye, mindössze két széknyi távolságra a megfigyelési ügyben képviselői kérdésre válaszoló, éppen beszélő titkosszolgálati államtitkártól. Tehát pontosan lehetett hallani, ki és miféle megjegyzést tesz. Amikor a házelnök-asszony felszólította, álljon fel a példátlan mondatot – „Mondjad csak, úgyis lógni fogtok…” – magának megengedő képviselő, Arnóth nem tehetett mást.
Kicsit később – abból a szögből, ahol ült – aligha látta, hogy frakcióvezetője még az éppen csak csituló botrány közepette szót vált a pártelnökével. Ám azt nem sokkal később már észre kellett vennie, hogy Navracsics Tibor megállt előtte, s az előbb még nagyszájú képviselőnek módja nyílt csendben követni főnökét – kifelé az ülésteremből. Talán akkor már megfordulhatott a fejében: vissza csak annyi időre jöhet, hogy lemondjon Fidesz-mandátumáról. Hazafelé aztán már arra is gondolhatott: egy mellékállású politikustól is elvárható, hogy gondolkozzék, mielőtt beszélni kezd, a fakultatív illemtanórákat pedig kár volt kihagynia.
Az ügy ezúttal villámgyorsan lezajlott; a Fidesz-vezérkarnak nem hiányzott egy Arnóth-púp a hátára. És a Fidesz-ben – ha akarnak, és nekik jó – tudnak gyorsan intézkedni.
Engem azonban még hosszasan foglalkoztatott a súlyos következménnyel ugyan, de ritka gyorsan lezárt ügy. Honnan szed egy olyan vad gondolatot, feltételezést egy kisvárosi történelemtanár a rendszerváltás után 18 évvel, a szabad választások ötödik ciklusában egy demokratikus berendezkedésű országban, hogy politikai ellenfelei „lógni fognak” Mi ez a gyűlölet, miből táplálkozik? És szörnyű gyanú alapjai rakódnak le: Arnóth képviselő nem csak beszólt, hanem elszólhatta magát. Ami még rosszabb. A honatya talán olyan helyeken, olyan társaságban politizálgatott az utóbbi időben, ahol ilyesmi (is) szóba került. Mert csak úgy, magától ilyen akasztós ötlet nem pattanhat ki egy józan ember fejéből.
Marik Sándor