Most mindenki azt a szegény Éger urat bántja, aki, amikor nem a kormánynak akar betartani, akkor a Magyar Orvosi Kamara elnöke. De erre az utóbbira mostanában eléggé kevés ideje marad, mert áldozatos tevékenységét nem a betegek gyógyítása, de még csak nem is az orvostársadalom élet-és munkakörülményeinek jobbítása érdekében terén fejti ki.
Éger úrra mostanság más, embert próbálóbb feladatot rótt ki a sors: ott kell betartania, ahol csak tud.Nem lenne kötelező persze betartani, de ő maga vállalta, le is nyilatkozta a sajtónak, úgyhogy innen már nehéz lesz visszatáncolni. Ő maga mondta, hogy betart, miután a Magyar Köztársaság parlamentje elfogadta az egészségbiztosításról szóló törvényt.
Most úgy nagyjából az a helyzet, hogy van egy törvény, és van egy ember, aki történetesen orvos, és ez az ember, aki orvos, úgy döntött, hogy betart a törvénynek.
Lelke rajta. Amúgy meg egyenes beszéd, magyar ember szájából jött, még ha nem is minden magyar ember ízlésének való.
Mi magyarok, bár jók vagyunk betartásban – egy időben egymás feljelentésében is jeleskedtünk – alapvetően inkább az élet egy sor más területén szoktunk vitézkedni.
Volt idő, amikor a magyarok cseleitől (futballra gondolok) rettegett a világ, a C-vitamin és a bűvös kocka is magyar találmány, meg a Nobel-díjas Sorstalanságot is egy honfitársunk írta. Mostanában marad nekünk a betartás, legalábbis orvosi vonatkozásban biztosan. Éger úr, aki egy nagy szakmai szervezet vezetője, ugyanis most azt tartja a legfontosabbnak, hogy betartson, ahol csak lehet.
Értem én a kijelentés szakmai vonatkozásait, s bár nem vagyok tanult orvos, közeli ismerőseim között akadnak olyanok, akik a gyógyításra adták a fejüket. Tudom tehát, hogy az egészségügy már ma is ezer sebből vérzik, de még mindig jobb helyzetben van, mintha még ennél is rosszabban lenne. Márpedig, amit ezek a mostaniak akarnak, abból csak rossz sülhet ki, ezért, legalábbis Éger úrék szerint, ezeknek ott kell betartani, ahol csak lehet.
Mert ha sikerül a betartás, és ezek elbuknak, akkor majd újra jó évek jönnek a magyarra. Lehet ismét potyautasnak lenni például, a mások oldalvizén utazva ingyen igénybe venni az egészségügyi szolgáltatásokat. Mely utóbbiak egyébként költséges dolgok - az egészségügyben dolgozó alkalmazottak, bármennyi is alacsony a bérük, nálunk sem dolgoznak ingyen. És a kórházakat, rendelőket is fűteni kell, jön a villanyszámla, meg a műszerek is pénzbe kerülnek - ezeket is ki kell valakinek fizetni.
Persze, az lenne a legjobb, ha nem kellene semmiért sem fizetni. Ezt Éger úrék biztosan el is tudnák intézni valahogy - nyilván valamiféle felülről érkező, égből pottyant segítség révén. Úgyhogy én a magam részéről csak támogatni tudom ezt a betartásos projektet. Betartásból ugyanis már rengeteg új dolog épült, akár haladó hagyománynak is mondhatnánk, ha lenne hozzá kedvünk.
Ha bejön Éger úrnak a betartás, akkor biztosan több lesz majd a kórházi ágy, gyorsabban és hatékonyabban gyógyulnak a betegek. Ezért én csínján bánnék Éger úr bírálatával, még azt se mondanám, amit sokan mások, hogy náci beszéd, ami az ő szájából kijön. (Még csak az kellene, hogy a nyakamra hozzon egy szakasz, magát Morvai Krisztinának álcázó palesztin lányt!) És hiába is hallottam olyan véleményeket, hogy amit az Éger úr a szavazás előtt mondott, az zsarolás és fenyegetés. Mármint, hogy emlékezni fognak minden gombnyomásra és megbüntetik, aki nem úgy szavazott, mint ahogyan azt ők elvárták. Merem remélni, hogy nem egy kis diktátor (doktátor?) beszett el benne, én bízom Éger úrban, tudom, hogy semmi mást nem akar jobban, mint a nemzet felemelkedését. Jó helyről tudom, hogy már az óvodában is a nemzet felemelkedése volt a jele az Éger úrnak, úgyhogy ha nem veszi tolakodásnak, nekem mostantól Éger úr lesz a példaképem. (És ha a társasházunk megszavazza, akkor a nappalinkban felavatom a mellszobrát.)
De azért titokban örülök annak, hogy a most megszavazott törvényben megmaradt a szabad orvosválasztás, mint lehetőség: betartásban lehet, hogy nincs jobb az Éger úrnál, de ha bármi baj adódik az egészségemmel, még véletlenül sem hozzá úrhoz fogok fordulni gyógyulásért.
Föld S. Péter írása