Egy kis összefoglaló csak az elmúlt pár napból

Tél környékétől várhatóan erősen megdrágulnak majd a hitelek (és a törlesztési moratórium is le fog majd járni hamarosan), ami felfelé fogja nyomni az albérletek árait, ami drágítani fogja a szolgáltatásokat és kigyűrűzve a gazdaságba teljesen fel fogja borítani a jelenlegi posztkommunista társadalmi viszonyokat. Ilyen vagy olyan formában, de véget fog érni az olcsó munkaerőre alapozott Magyarország 32 éves lázálma és elkövetkezik egy korszak, ahol a lefelé történő jövedelemkiegyenlítést felváltja a jóval markánsabban széttartó életszínvonal.

Ebben a játékban a tanároknak a kormányzat a vesztes jobbágy szerepét írta meg, amit a második fontos újítás, az egyetemi tanárképzés reformja fémjelez. Már korábban is megjelent az a gondolat, hogy az egyetemi tanárképzésből kiszorítják a tanári pályához nem kapcsolódó kurzusokat, amik a döntően közutálat tárgyának örvendő oktatók kutatási területeit, illetve az órákkal le nem fedett státuszok és az ajándékba szerezhető kreditek halmazait takarták. Mindez most bővült azzal, hogy a korábban 5 év egyetemi és 1 év egyetemen kívüli képzés egyetemi fele az ötödével rövidül. Ezzel együtt - ne legyenek kétségek - 20% körüli leépítés is következik majd a felsőoktatásban, amint azt a Nemzeti Együttműködés Programja már 2010-ben jelezte.

A jövő tanárai egy lebutított, tudománytalan és alacsonyabb versenypiaci konverzióval rendelkező képzésben tanulnak majd, ahol akkora lesz a versengés az egyetemek közt a hallgatókért, hogy szinte lehetetlen lesz megbukni vagy akár csak csúszni. Ez persze kevés lesz annak a hiánynak a feltöltéséhez, amit a Népszava.hu 3 napja hozott le.

Amikor én eljutok oda, hogy át tudok törni a pártállami cenzúrán (aminek a lényege az, hogy csak a bizonyos vezetők által kijelölt és fogható figurák tündökölhetnek akár még az ellenzéki címekben is), azt szoktam mondani, hogy kb. 120 ezer pedagógus dolgozik az országban teljes munkaidőben és aktívan, van mellettük 30 ezer részmunkaidős, szülési szabadságon, kórházban vagy más okból iskolán kívül levő és ebből a 150 ezres létszámból 10 ezernél kicsit több állás nincs jelenleg feltöltve. Ez a 10 ezres hiány ma túlmunkával, meghirdetett és meg sem hirdetett állásokkal, utazó kémiatanárokkal (by Hajnal Gabriella) és más utazó pedagógusokkal van lefedve. Ez a szám, ha a pálya egy jelenleg tanuló tanárt sem veszít el, nincs felmondás és nincs idejekorán halálozás sem, akkor is 30 ezer köré fog nőni az elkövetkező 5 éven belül. Ez azt fogja jelenteni, hogy minden negyedik-ötödik tanári állás (hol mennyi) betöltetlen lesz.

Ennek az orvoslására most gyorstalpalón kiképzett pedagógusokat dobnak ki a pályára, elméletileg úgy, hogy miután leérettségiztek emelt szinten, 4 év alatt kiképzik őket a középszintű érettségi anyagának oktatására és aztán kiszórják őket az iskolákba, kiegészítve őket az esetek nagy részében az olcsó helyettesítésre használt pedagógiai asszisztensekkel és ezt elkeresztelik XXI. századi oktatásnak. A sötétség ideje közeleg, ami elől garantáltan el fog menekülni még a 39 éve egy iskolában tanító is és hamarosan ki fognak alakulni teljesen feltöltött, fokozatosan majd a többségükben fizetős elitintézmények és érettségit adó gyermekmegőrzők, amikben az órát már nem a tanár tartja, hanem a tankönyv.

Ebben a helyzetben várhatóan tömegesen jelenik majd meg a munka megtagadása is és az azonnali bérsztrájk, ami azt takarja, hogy az adott intézmény tanárai akár spontán, akár előre szervezetten, de azonnali béremelés hiányában meg fogják tagadni a munkát. A rendszer már készül erre, újabb érdekességként megtiltották, hogy a 6. évfolyam alatt távoktatásra álljanak át az iskolák, miközben a lezárások hivatalosan nincsenek tervben.

Én nem tudom, miért gondolja azt a jelenlegi politikai vezetés, hogy a kétértelmű, ellentmondásos és látványosan titkolózó kommunikációval bármit elér a lakosság tömegeinek feldühítésén túl, de azt hiszem kimondhatjuk, hogy a jelenlegi viszonyok között egy újabb korlátozáshalmaz előkészítése zajlik, amihez a vírusnak immár végképp semmilyen köze nincs. Jelenleg mindenki számára elérhető a védőoltás és szerintem senki nem lehet annyira naív, hogy azt képzelje, hogy az ő döntése miatt az ország élete majd leáll. Ezek a lezárások sokkal inkább a nagyobb városok, mint tüntetési gócpontok kiürítését és a mindenütt katasztrofálisra forduló munkaerőhiány elrejtését szolgálják majd, ha megtörténnek és kérdéses, hogy a védőoltás birtokában hányan lesznek, akik meg fogják tagadni az engedelmeskedést.

Ezzel együtt Magyarország nemrég megkezdte egy óriási, 1250 milliárd Ft értékű devizahitel felvételét, aminek a céljai egyelőre teljesen tisztázatlanok. Az viszont biztosnak látszik, hogy ezzel visszafordíthatatlanul véget ér a gondoskodó állam koncepciója és hamarosan olyan viszonyok alakulnak majd ki, amik teljesen értelmezhetetlenné teszik a jelenlegi társadalmi rendet az óriási vezetői prémiumokkal és az alacsonyan tartott lakossági fogyasztással. Mindez ki fog hatni az oktatás világára is, fel fognak értékelődni a közgazdasági és pénzgazdálkodási ismeretek és fokozatosan meg fog jelenni a versengő és nem egységes finanszírozás az oktatás világában. Most minden tanárnak át kell majd gondolnia, mennyit ér a saját felfogása szerint a munkája és fel kell készülnie arra, hogy esetleg le kell bonyolítania élete első érdemi bértárgyalását. Az a kollektívaként hivatkozott kommunista nézőpont (ezt a szót Honecker NDK-s vezető használta rendszeresen a saját országára), ami jelenleg dúl, az életciklusa végéhez ért.

Végezetül szólnék az ellenzéki lapok által csodafegyverként emlegetett finn típusú oktatásról is. Ez a jelenség idehaza, egy olyan társadalomban, ahol az elmúlt 75 év arról szólt, hogy az emberek felfelé nyalnak, lefelé pedig taposnak egy halálra ítélt gondolat. A finn típusú társadalom egy szigorúan formális, az egységes jólétre tudatosan és valósan építő szerkezet, ahol nem norma a bevett (homo ordilis) családok és a kinézett jövevények (homo novus) létezése, nem jellemző a korrupció, sem az, hogy tisztázatlanok a hatáskörök, a célok, de sokszor még maguk a feladatok is. Ahhoz, hogy ilyenről tudjunk beszélni, úgy vélem, első körben rendet kellene csinálnunk az oktatásban, sőt a társadalomban is és felszámolni azt az informalitást és anómiát, ami szisztematikusan lefelé húzza az oktatási rendszerünket.

Egyértelmű és világos célkitűzésekre van szükség és a törvényeket ezek köré, nem pedig sokszor egymásnak is ellentmondva egy totális nihil fenntartására kell meghozni. Ilyen kezdeményezésről sajnos még mindig csak a saját magam részéről olvastam, mert a jelenlegi ellenzék részint ötlettelen, részint pedig bátortalan felvállalni egy társadalmi átrendeződés súlyát, ahol már nem egy jól körülírható körrel kell politikailag korrekt stílusban tárgyalni, hanem valódi társadalmi többpártrendszer jönne létre, egymástól homlokegyenest eltérő célokkal, értékrendekkel és az ezek iránt aktívan elkötelezett tagsággal, akik nem csak cselekedni lennének képesek, de el is várnák az eredményeket. Ez az a társadalmi milliő, amitől rettegett Kádár, rettegett, sőt még mindig retteg Gyurcsány és Orbán és ami sokkal másabb, mint a mai, ami a folyamatos akadékoskodáson kívül semmire nem hajlandó és nem is képes.

A történelem azonban idővel lépéskényszerbe hozta a lépni nem kívánókat is. Horvátország 2023-tól valószínűleg bevezeti az eurót. Egy olyan gazdaság, amit 1995-ben rommálőttek, aminek a városiassága, iskolázottsága jócskán elmaradt a magyarétól 26 év alatt lelépett minket. Itt, de már Romániában is magasabb a minimálbér, mint Magyarországon, Szlovákiát nem is említve, hogy az örök álomról, Ausztriáról vagy épp Szlovéniáról ne is beszéljünk. Magyarországnak most 32 év társadalmi semmittevését kell leráznia majd magáról, ennek pedig lesznek áldozatai.

Innentől kezdve aki nem tanul, nem dolgozik, az nem támaszkodhat majd a szociális hálóra. Aki nem áll ki az érdekeiért és nem képes kiharcolni a magasabb béreket, annak az életszínvonala drasztikusan alacsonyabb lesz, mint az elérhető. A XXI. század most rárúgta a 20 éve döngő ajtót az országra és ez elől hiába menekül valaki az ágy alá. Az új világ az iskolákban kezdődik és az iskolákon fog múlni, hogy milyen lesz a következő 30 évünk. A kérdés szerencsére még nyitott, nyugati technotársadalomtól az agrárdiktatúrán át a teokratikus monarchiáig minden lehetőség játékban van. De most a tanárok kezében van a döntés, hogy merre teszik majd meg az első lépést.

Forrás:

facebook/oktpolcafe

Szűcs Gábor posztja