Nem a bosszúállás, hanem az empátia, a beleérző képesség az egyetlen út a jövőbe - jelentette ki Bernard Offen holokauszttúlélő kedden, az auschwitz-birkenaui náci német haláltábor felszabadítása 81. évfordulóján rendezett megemlékezésen.
A rendezvényen idén a holokauszt mintegy húsz túlélője vett részt, és jelen volt Karol Nawrocki lengyel elnök is. A szervezők korábban bejelentették azt a Nemzetközi Oswiecimi Tanács által egyhangúlag támogatott döntést, hogy az auschwitzi megemlékezések ezentúl teljességgel a túlélők tanúságtételére összpontosuljanak
Ma sokan úgy vélik, hogy "a haragjuk fontosabb egy másik ember életénél" - jelentette ki Offen. Fontosnak nevezte, hogy az emlékezet "az a fény legyen, amely irányt mutat a sötétségben". A jövőbe vezető út "nem a bosszú és a harag útján vezet, még olyan bűncselekmények esetén sem, mint a holokauszt" - fogalmazott.
Az egyetlen járható útnak a beleérző képességet nevezte, azt, hogy felismerjük "minden ember belső értékét", és segítsünk másoknak saját méltóságuk felfedezésében". Hozzátette: azért maradt életben, mert segítettek neki más emberek - lengyelek és "néha németek is".
A központi megemlékezés előtt rendezett sajtóértekezleten Karol Nawrocki felidézte Witold Pilecki lengyel lovassági kapitányt, aki 1940-ben saját elhatározásból bezáratta magát Auschwitzba, megszervezte ott az ellenállást, majd megszökött, és a lágerben zajló emberirtásról szóló jelentést a nyugati szövetségeseknek továbbította.
A német nemzet "támogatta a nemzetiszocializmus ideológiáját, és megengedte, hogy Adolf Hitler hatalomra jusson", Auschwitz ezért ma "a nemzetiszocialista ideológia brutalitásának, barbárságának jelképe és bizonyítéka", amely ideológia "egy konkrét országban, Németországban talált otthonra" - fogalmazott Nawrocki.
Kifejtette: a tragédia már akkor kezdődött, amikor Németország a 30-as években "újabb és újabb határokat lépett át", és elszakadva a keresztény érzékenységtől "beleegyezett abba, hogy az életről és a halálról ne az Isten, hanem az ember döntsön".
Felidézve az 1939 előtti német eutanázia-akciókat is, aláhúzta: Auschwitz ma az ártatlanok halála iránti közömbösség jelképe. Jelképezi azt a közömbösséget is, amellyel Nyugat-Európa ahhoz viszonyult, ami a megszállt Lengyelországban történt 1939-1941-ben - tette hozzá.
A náci Németország eredetileg a lengyel foglyok számára létesítette 1940-ben az Auschwitz I. koncentrációs tábort a Harmadik Birodalomhoz csatolt lengyel területen. A birkenaui lágert két évvel később építették meg a közelében.
Az auschwitz-birkenaui tábort 1945. január 27-én a Vörös Hadsereg I. ukrán frontjának katonái szabadították fel. A szovjet csapatok mintegy hétezer, végsőkig legyengült embert, többségükben nőket és gyerekeket találtak a táborban.
Az auschwitzi múzeum szerint a németek mintegy 1,1 millió embert gyilkoltak meg a táborkomplexumban, főként zsidókat, de lengyeleket, romákat, szovjet hadifoglyokat és más nemzetiségűeket is.
Auschwitzba 1944. május 15-től július 8-ig - kevesebb mint két hónap alatt - csaknem 440 ezer magyarországi zsidót deportáltak. Legtöbbjüket - az auschwitzi múzeum adatai szerint 325-330 ezer embert - érkezésük után azonnal gázkamrában gyilkolták meg, mintegy 25 ezer embert pedig a későbbi szelektálások során küldtek halálba.