A Nobel-díjas közgazdász blogjában úgy fogalmaz, hogy soha véget nem érő megszorítások útján van Magyarország. Az ország magasan tartja az alapkamatot a valuta védelme érdekében.
A megszorításokat és a szigorú monetáris politikát az indokolja Krugman szerint, hogy Magyarország be akarja vezetni az eurót és a forint leértékelődése nagy problémát okozna, hiszen a magyar magánszektor nagy része más pénznemekben – euróban és frankban – adósodott el.
Milyen az euróbevezetés ára? Krugman úgy véli, hogy a deviza védelmében tett lépések logikai hibára épülnek. A közgazdász Lettországhoz hasonlítja Magyarországot, ugyanis a lakosság euróban való eladósodottsága ott is magas. (A lett kormány az euró bevezetése előtt devizáját rögzítette a közös devizához.) Az ottani döntéshozó attól féltek, hogy a recesszióban a lett kormány leértékelésre kényszerül, vagyis nem tudja tartani az euróhoz rögzített árfolyamot.
Ez ellehetetlenítette volna a devizahiteleseket. Helyette a belső leértékelést, költségvetési megszorításokat, a reálbérek csökkentését szokták javasolni. Ugyanakkor a paradoxon az, hogy Krugman szerint a nominális, illetve a belső árfolyam leértékelése ugyanazt a hatást váltja ki a devizahitelesekre nézve. Nem csoda tehát, hogy ezt Magyarország szeretné elkerülni.
A Nobel-díjas közgazdász a megszorítások egyik fő ellenzője. Paul Krugman kedvenc negatív példája Írország szokott lenni. Krugman szerint ugyanis az, hogy a mindenkinél korábban bevezetett és nagyon szigorú megszorítások ellenére sem erősödött meg a pénzpiaci bizalom Dublin iránt, jól mutatja, menynyire nem érik el a kívánt hatást a takarékossági lépések.
Krugman kritikusai ugyanakkor rámutatnak, hasonló érveléssel lehetne támadni a fiskális élénkítő lépéseket, amelyek szemmel láthatólag sok esetben szintén nem jártak nagy eredménnyel az államadósság megugrásán kívül. A költekezés védelmezői szerint a helyzet még rosszabb lett volna a konjunktúra támogatása nélkül, de ugyanez az érv Írország példájára is alkalmazható: lehet, hogy a megszorítások nélkül még tarthatatlanabb lenne az eladósodottság és a piaci bizalomvesztés.
Paul Krugman egyébként - Nouriel Roubini hez hasonlóan - meglehetősen pesszmistán tekint a válságra. A közgazdász a közelmúltban úgy vélekedett, hogy az eurózóna perifériáján található államoknak 20-30 százalékkal csökkenteniük kellene béreiket. A szakértő már akkor megkongatta a vészharangot az európai válsággal kapcsolatban, amikor az EU visszautasította a többek között a Gyurcsány-kormány által is javasolt, az egész kelet-európai régióra vonatkozó segélycsomagot