Egy demokráciát csak formálisan fenntartó államban, ahol a társadalmi párbeszéd is csak alibi jelleggel, a Kormány által tematizált Nemzeti Konzultációk gúnynevű politikai manipuláció keretében folyik, nem lehet azzal takarózni, hogy a népegészségügy társadalmi felelősség. Fel kell vetni a kérdést: meddig lehet még pusztán politikai felelősségnek tekinteni, hogy súlyos nemzetbiztonsági tényezővé züllött a hazai egészségügy állapota?
Az Emberi Erőforrások Minisztériuma már kiérdemelné az Emberi Erőforrások Eltékozlásának Minisztériuma, vagy még inkább a Központosított Társadalomrombolás Minisztériuma nevet!
A politika tehet azért, hogy ne csak beszéljünk a népegészségügyi programokról - hangzott el egy május 7-ei konferencián, ahol igen sok hasznos ismeretet és jogos felvetést hallhattunk, de semmi olyasmit, ami arra utalna, hogy a jövőben végre mérhető eredményekben is reménykedhetnénk.
Másnap jellemzően rövid, visszhang nélküli hírt olvashatunk arról, hogy június elsejével felmentik Fábián Károlyt, a magánszférából érkezett urológus-onkológus szakembert, akit október elején Kásler Miklós javaslatára nevezett ki a miniszterelnök az egészségügyi fejlesztésekért felelős helyettes államtitkárrá. A Népszava információi szerint. "Ám, hogy pontosan mit csinált azóta, arról egy forrás sem tudott konkrétumokat mondani."
Kásler Miklós egy éves miniszterségének a véget nem érő üres ígérgetéseken kívüli legjellemzőbb, de önmagában pozitívnak szintén nem nevezhető eredménye a fontos beosztásban lévő szakemberek minden lényegi indoklást nélkülöző menesztése, újak kineveztetése, majd az általa hívottak szintén indokok nélküli (vagy elhallgatott indokok miatti) eltávolítása.
Hivatalba lépésével elődje, a szintén méltatlanul haszontalan egészségpolitikát megtestesítő Balog Zoltán apparátusát szinte azonnal lefejezte annak ellenére, hogy mint legalább három évtizede szokásszerűen, akkor sem a szakemberek voltak a felelősek, hanem az elégséges hatáskörök és a szükséges anyagi források hiánya.
Ezeket pedig Kásler Miklósnak is a főnökétől kellene igényelnie, és ha nem kap, sürgősen lemondania.
Orbán Viktor miniszterelnöknek pedig végre észre kellene vennie, hogy az eredményes kormányzásnak nem a leghatékonyabb módja a legfontosabb ügyek irányítására hivatott minisztériumok felszámolása, és azok maradványait egyetlen tárcába gyömöszölve következetesen olyan miniszterekre bízni, akik a kormányfő szándékainak építő kritikájára nem, hű ministránshoz hasonló kiszolgálására azonban igencsak hajlamosak. Persze csak ha nem pusztán a kormányzás hatékonysága, hanem az egészségesen működő társadalom is fontos.
Pós Péter, az ABOSZ elnöke
Kiadó: Asztmás és Allergiás Betegek Országos Szövetsége
MTI
OS