2010-re megnyílhat az út egy, az orbáni abszolút populizmussal, és a gyurcsányi hamis cinizmussal szemben alternatívát kínáló jobbközép pólus megteremtése felé, ezt a pólust a pártnak az Orbán Viktortól megtisztított Fidesszel, vagy az abból kiváló, Kósa (?) vezette konstruktív ellenzékiekkel kellene kialakítania. Ezt szögezi le az MDF elnökségének megbízásából írt helyzetértékelés, amelynek részletei a hvg.hu-n olvashatóak.
Az elemzés szerint az MDF mozgástere novemberre jelentősen megnövekedett, ráadásul kezdenek kirajzolódni egy antipopulista új jobboldal körvonalai is. A Fidesz belső ellentmondásai teremtik meg a lehetőséget az MDF számára, hogy 2010-re saját bázisának kiszélesítése mellett egy új, jobbközép pólust alakítson ki.
Az új jobboldal nemcsak a jelenlegi Fidesz szavazóknak lehet vonzó, hiszen Orbán Viktor politikája miatt számos alapvetően konzervatív szavazó sodródott az MSZP-hez, lett kényszerbaloldali. Ők a gyurcsányi színjátékból kiábrándulva megtalálhatják az utat az MDF-hez. Hasonlóképpen az SZDSZ-ből kiábrándult, a populista nagypárti politikát elutasító értelmiségi szavazókhoz, akik a liberálisok vergődését látva értékeiket, gazdasági elképzeléseiket hitelesebben képviselő pártra válthatnak. Ezeknek a szavazóknak fontos üzenet az, amelyet az MDF már évek óta képvisel: a középosztály megerősítésével épülhet fel az új, XXI. századi Magyarország. Az MDF képviselte új jobboldal az, amely szembefordulhat a kádári atyáskodó állammal, és újra visszaadhatja a teljesítmény, a vállalkozó kedv, a kreatívitás és tudás becsületét.
Alapvető fontossággal bír, hogy az MDF az önkormányzati választásokból – a szabad demokratákkal ellentétben – nem került ki vesztesként. Októberben az MDF-et az elemzők, sőt egyes koalíciós politikusok is már „harmadik erőként” említették. Novemberre a közvélemény-kutatások is megerősítették ezt a megállapítást, a párt egyértelműen a parlamentből kiszorulni látszó szabad demokraták elé került, és a választók körében tíz éve nem tapasztalt támogatottságot élvez. (A Századvég- Forsense novemberi felmérése szerint a biztos pártválasztó szavazók között az MDF-et választók aránya megközelítette a 10 százalékot)
Az elemzők szerint egyre többen ismerik fel, hogy az MDF az egyetlen erő, mely a magyar politikai életben következetesen elutasítja a populizmust és az erő politikáját. A nyugalom, a nem-ígérgetés politikája tehát hosszútávon kifizetődőnek bizonyult.
A közeljövőben már egy 10-12 százalékos MDF is elegendő egy markáns konzervatív pólus kialakításához. Ehhez azonban az is kell, hogy az önkormányzati szférába távozott fideszes vezetők rádöbbenjenek pártjuk központi stratégiájának zsákutcás mivoltára, és nyissanak az eddig tabuként kezelt MDF irányába.
A jobbközép együttműködés kétféleképpen alakulhat ki. Az első forgatókönyv szerint a Fidesz és a KDNP valódi konzervatív és kereszténydemokrata értékrendet valló tagjai magára hagyják Orbánt és csapatát, és igent mondnak a konstruktív ellenzékiségre. Számtalan önkormányzatban kiválóan működik a programalapú jobboldali együttműködés, így az országos összefogás sem számítana példa nélkül állónak. Másfelől elképzelhető az is, hogy ugyanezen csoportok a Fidesz feloldhatatlan ellentéteinek eszkalálódásakor eltávolítják Orbán Viktort, valamint az ő mikoláit és semjénjeit a pártvezetésből. Ekkor, és csak ekkor képzelhető el egy jövőbeni pártszintű MDF-Fidesz jobboldali együttműködés.
Az elemzésben az olvasható: a Fidesz soraiban ma Kósa Lajos az a politikus, aki a közeljövőben – elsősorban a napi problémákkal, valódi feladatokkal szembesülő önkormányzati vezetőkre támaszkodva – képes lehet az antipopulista fordulatot végrehajtani. Erre utal a Fideszben szokatlannak számító önállósága, és a szakpolitikai kérdésekhez való konstruktív hozzáállása. Ráadásul Debrecenben már ciklusok óta olajozottan működik a jobboldali összefogás úgy, hogy közben a Fidesz nem próbál meg rátelepedni az egész jobboldalra.
Az általa korábban „belpolitikai állóháborúnak” titulált feszült helyzetben Kósa hajlandó volt félretenni az Orbán által kötelezően előírt ellenségeskedést, és a hosszútávú érdekeket előtérbe helyezve, elfogadta Gyurcsány Ferenc meghívását a fejlesztésekről szóló tanácskozásra. Korábbi tervét egy Önkormányzati Egyeztető Tanácsról úgy módosította, hogy kihagyta belőle a kormányoldal számára nyilvánvalóan elfogadhatatlan vétójog követelését. Mostani lépéseivel tehát egyértelműen jelzi, hogy ő nem a totális elutasítás gesztuspolitikájában, hanem az állam és az önkormányzatok normális együttműködésében gondolkodik. Habitusa ezért megfelelővé teszi arra, hogy az MDF a vele folytatott önkormányzati együttműködést a későbbiekben pártpolitikai szintre is kiterjessze.
(Forrás.hvg.hu)