A törvény 150 oldalas és annyira bonyolult, hogy a végrehajtásában kulcsszerepet kapó két grémium, a Médiatanács és a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság (NMHH) sem érti – mondta a Népszabadságnak Polyák Gábor médiajogász.
Erre vall, hogy a tanács és a hivatal válaszolt a tüntetések követeléseire, és cáfolni próbálta azok igazságtartalmát, ám blődségeket írtak.
Azt állították, hogy nem kell félni az újságoknak az önkényesen megállapított bírságoktól, mert a büntetéseket az arányosság és a fokozatosság elve alapján mérik ki. A törvény szövegében azonban nincs garancia erre, a részletszabályok ugyanis kidolgozatlanok és pontatlanok – mondta a médiajogász a Népszabadságnak.
A törvény – a Médiatanács válaszával ellentétben – a szankciók kiszabásánál nincs tekintettel arra, hogy mekkora a teherbírása egy médiavállalkozásnak, így arra sincs biztosíték, hogy egy bírság nem lehetetleníti el a szankcionált orgánumot. Nem igaz a Médiatanács és az NMHH azon állítása sem, hogy a két testület nem kötelezheti az újságírót informátora megnevezésére – a törvény alapján egyértelmű, hogy erre az újságíró rákényszeríthető, az adatszolgáltatás megtagadása 50 milliós bírság kiszabását teszi lehetővé.
Polyák Gábor úgy látja: a jelenlegi médiarendszerben semmiképpen sem a több, hanem a kevesebb szabályozás a helyes irány. Az új szabályozás ezzel szemben olyan médiumokat is hatósági ellenőrzés alá von, amelyek korábban csak bírósági eljárásban voltak számon kérhetők. Az új szabályozás egyáltalán nem jelent nagyobb védelmet a közönségnek, hiszen eddig is hatékony jogvédelmi eszközök léteztek, amit pedig azokkal nem lehetett megoldani, azt semmilyen szabályozás nem oldja meg.