Lendvai Ildikó, a Magyar Szocialista Párt országgyűlési képviselőcsoportjának elnöke levélben fordult Sólyom László köztársasági elnökhöz, amelyben az államfő és a házelnök állásfoglalását kéri politikusok családi otthona elé hirdetett demonstrációkkal kapcsolatban. A köztársasági elnök az alábbi válaszlevelet jutatta el frakcióvezető asszony részére:
„Lendvai Ildikó frakcióvezető asszony részére
Magyar Szocialista Párt, Országgyűlési Képviselőcsoport
BUDAPEST 1358
Széchenyi rkp. 19.
Tisztelt Frakcióvezető Asszony!
2007. január 22-én kelt levelében Frakcióvezető Asszony állásfoglalásomat és segítségemet kéri a gyülekezési jog és a politikai véleménynyilvánítás erkölcsi korlátainak kijelölése kérdésében, annak kapcsán, hogy Miniszterelnök Úr háza előtt a hétvégén tüntetések voltak. Frakcióvezető Asszony hasonló kéréssel fordult a Házelnök Asszonyhoz is.
Ami a kérdés jogi aspektusait illeti, a politikai jogok gyakorlásának – így a véleménynyilvánítás és a gyülekezés szabadságának – a lehető legszélesebb biztosításából kell kiindulni. E szabadságjogok érvényesülése érdekében még olyan állításokat, véleményeket és cselekményeket is el kell tűrni, amelyek sokakat sértenek vagy felháborítanak. A jog pontosan meghatározza, hol van az a határ, amikor jogellenességről beszélhetünk, és szankciókat lehet alkalmazni. Utalok arra is, hogy a demokratikus államok alkotmányos gyakorlata szerint a közszereplő politikusnak sokkal több méltánytalanságot kell elviselnie, mint másoknak. A békés gyülekezés jogának keretei is igen tágak. A törvény meghatározza, hogy mi nem tartozik a békés gyülekezés körébe. A vitás kérdéseket a független bíróság döntheti el.
A jog védelmet ad az ellen is, ha a kritika behatol a politikusnak a foglalkozása gyakorlásától független magánszférájába, vagy ha közvetlenül a politikában nem szereplő családtagjai ellen irányul, és azokat sérti. Mindannyian tudnánk több példát említeni az elmúlt évekből, amikor a parlamenti viták vagy tüntetések során, továbbá az elektronikus médiában vagy a nyomtatott sajtóban súlyos sérelmek érték különböző politikai oldalon álló közéleti szereplők magánéletének sérthetetlenségét, sőt, családtagjaik, gyermekeik méltóságát is. Ez minden esetben elítélendő, és ez ellen a jog is megfelelő eszközöket biztosít.
Az azonban jogilag és a mindennapi életben is kivédhetetlen, hogy a politikus bírálata a családtagoknak is fájdalmat okozzon. Politikai gyakorlatunkban erre évek óta nem volt figyelemmel senki. Parlamenti viták, könyvek, cikkek szolgáltatnak erre szomorú bizonyítékokat. A sajtóban megjelenő, adott esetben bántó, becsmérlő véleményektől a politikusnak elvileg valamelyest lehetősége van családtagjait távol tartania. A jó ízlés azonban megköveteli, hogy a tüntetők ne hozzák olyan helyzetbe a családtagokat, különösen a kiskorú gyermekeket, hogy az ilyen közvetlen hatások elől ne tudjanak kitérni.
Tisztelt Frakcióvezető Asszony!
Elnökségem alatt többször felemeltem a szavam a közélet eldurvulása, a politikai ellenfelek démonizálása ellen. Az Országgyűlés alakuló ülésén külön is kiemeltem, hogy a politikai diskurzusnak nemcsak a tartalma fontos, de a stílusa is; valamint felhívtam a figyelmet a média felelősségére is ezzel kapcsolatban. Annak idején az Alkotmánybíróság is leszögezte, hogy politikai kultúra és egészségesen reflektáló közvélemény csakis öntisztulással jöhet létre. A Frakcióvezető Asszony által említett jelenségek tehát nem választhatók el a nyilvános politikai viták elkeserítő színvonalától, és agresszív, a tárgyszerűséget figyelmen kívül hagyó módjától; mint ahogy attól sem, ahogy az erkölcsi értékeket a politika pillanatnyi érdekei szerint hol hangsúlyozza, hol figyelmen kívül hagyja. Ezért ismételten felhívom a figyelmet a méltányos és érvelő politikai vita szükségességére. Ez a közállapotok javulásának egyik legfontosabb feltétele.
Budapest, 2007. január 23.
Üdvözlettel:
Sólyom László”