Az Európai Parlament alkotmányügyi bizottsága ma figyelmeztette a Fideszt: nem magának ír alkotmányt. A demokráciát az szolgálja, ha az alaptörvény az egész nép, és nem csak egyetlen párt támogatását bírja.
A Fidesz szokás szerint fütyült a figyelmeztetésre, és a pénteki konferencián újra világossá tette: egypárti alkotmányt készít. Olyan alkotmányt, amely nem csak a többi politikai erő, hanem az állampolgárok véleményét is figyelmen kívül hagyja. Gyorstalpaló tempóban, egyhónapos parlamenti vitával érdemi társadalmi diskurzus nélkül már áprilisban kihirdetné a saját szája íze szerint készített alaptörvényt.
Azért fél a valódi vitától és egyeztetéstől, mert az alkotmány koncepciója nem bővíti, hanem szűkíti az emberi jogokat. A Fidesz által ócsárolt jelenlegi alkotmány több emberi jogot garantál, mint az új egypárti koncepció. Utóbbiból például kimarad egyház és állam szétválasztásának követelménye (helyette csak az egyházak önállósága szerepel), pedig a szétválasztás elve nélkül a meggyőződés és a vallás szabadsága csak üres szólam marad. Eltűnnek a szakszervezetekre, a munkavállalók, vállalkozók szervezeteire vonatkozó elvek, vagyis az érdekegyeztetés minden garanciája. Nem nevezik meg többé az alkotmányban a sztrájkjogot . Szemet hunyhatnának a sokak emberi jogait sértő Magyar Gárda fölött, hiszen kimarad az az alapelv, amely tiltja politikai célú fegyveres szervezet létrehozását. Eltűnik az állam feladatai és kötelességei közül az esélyegyenlőtlenségek elleni fellépés. Másodrangúvá tennék az élettársi közösségben élő sokszázezer embert, hiszen az alkotmány nem általában a családot, hanem a házasságon alapuló családot részesítené kiemelt védelemben .
Ezek után nem csoda, ha a praeambulumban a kereszténység értékei és hagyományai mellett nem szerepelnének a felvilágosodás, a humanizmus, a haladás, a modern világ értékei és hagyományai: a kiszolgáltatottság elleni küzdelem, az esélyegyenlőség, a türelem, a kölcsönös tisztelet és megértés elve, az emberi jogok folyamatos szélesítésének szándéka.
A konkrét jogszűkítésről szokás szerint habveréssel, szimbólikus politizálással, a Szent Korona szerepének középpontba állításával terelnék el a figyelmet. De még a szimbólumokról sem nyitnak értelmes vitát. Nem kérdezik meg az állampolgárokat, a tervezettel egybehangzóan ők is változtatni akarnak-e az állami lobogón. Vagy ha már mindenáron változtatunk a jelképeken, mit gondolnak arról: nem kellene-e 1848 és 1956 hagyományait felelevenítve a haza és haladás értékeit megtestesítő Kossuth-címer használatát bevezetni?
Lendvai Ildikó
az Országgyűlés Emberi jogi bizottságának tagja
az MSZP országgyűlési képviselője
Kiadó: MSZP-Országos Központ
OS