Citera, mesemondás, népdaléneklés, népviselet… Ezek Rácz Alíznak, a Kölcsey Ferenc Református Tanítóképző Főiskola harmadéves hallgatójának ismertetőjegyei. Nemcsak játszik a hangszereken, néha el is készíti azokat. Azonkívül már majdnem egy éve népdaléneklést tanul, rengeteg felkérést kap az ország minden pontjáról. 2006 áprilisában a főiskolai, házi mesemondó versenyt nyerte meg, sőt, a szakdolgozatát is a mesékből írja…
-Miért pont citerán kezdtél el tanulni?
-Nagyon szeretem a népi hangszereket, s a citera már rég a szívemben volt. Erdélyi származású vagyok, ezért vonzódtam ehhez a hangszerhez. Úgy gondoltam, hogy mindenféleképpen ki kell próbálnom. Nagyon sok örömet lehet vele nyújtani a gyerekeknek is, hiszen könnyen meg lehet rajta tanulni játszani, és nagyon gyorsan sikerélményt ad. Ezért is szeretném majd tanítani.
-Szoktad már most is a citerán való játékot tanítani, vagy majd csak szeretnéd?
-Ez a jövőre vonatkozó tervem. Ha elvégzek egy egyéves citeratanfolyamot, „C” kategóriát szerezhetek. Ha az megvan, akkor kezdek el tanítani. Közösségi házakban szeretnék elhelyezkedni, mivel Tarr Károlynétól, a Debrecenben és környékén lévő közösségi házak igazgatónőjétől kapok erre lehetőséget.
-Ha jól tudom, a Vojtina Bábszínháztól is megkerestek. Mi volt az ajánlatuk?
-Balogh Lászlóné tanárnő az irodalmi és anyanyelvi tanszékről felfigyelt rám, és beajánlott a bábszínházhoz, Láposi Terka művészeti vezetőhöz. Vele megegyeztünk, hogy abban az esetben, ha tetszik a társulatnak a játékom, a következő évadtól együtt dolgozhatnék velük. Valószínűleg gyermekműsorokban lenne rám szükség.
-Nem kizárólag a citera, hanem a mesék is fontos szerepet játszanak az életedben…
-Igen. Úgy gondolom, hogy rohamosan változó világunkban kevés olyan változatlannak mondható, biztos pont létezik, mint mesekincsünk, mesevilágunk. A mesemondásnak nagy szerepe van a lelki egészség megőrzésében, ezért is ragaszkodom ezekhez a kis történetekhez, hiszen nagyon fontos, hogy általuk ápoljuk a lelkünket.
-Az idei házi mesemondó versenyen melyik mesével indultál, és hogy vitted bele a citerát?
-Budai Ilona A szegény ember és a farkas című elbeszélésével készültem. Ebben a történetben a farkas a szegény embertől szeretne megtanulni citerázni. Van egy jelenet a mese közepén, ahol lehetőség nyílik arra, hogy ezen a hangszeren játsszak. De csak nagyon rövid részletet tettem be azért, hogy ne törje meg a mesét. Ez feldobta kicsit a történetet, nagyon élvezetessé tette. A mese különlegessége ezen kívül még az volt, hogy az egészet csángó tájszólással mondtam. A mesét azóta már máshol is volt szerencsém előadni.
-Hol?
-Április nyolcadikán Pocsajban az Országos Citeratalálkozón, ahová mindig elmegyek. Ott hívtak meg őszre a Karafitty Népzenei Fesztiválra, Nagybajomba. Továbbá a közönség hallhatta ezt a mesét a Közösségi Házban is Józsán, Radics László népi iparművész mézeskalács kiállításának a megnyitóján.
-Ha jól tudom, már a televízióban is szerepeltél. Kérlek, mondd el ennek a történetét!
-Tavaly az Alföld Televízió munkatársai bejöttek a főiskola irodalmi és anyanyelvi tanszékére, és mesemondókat kértek. A tanárok engem is ajánlottak. A meghallgatáson hatvanan vettünk részt, akik közül nyolcat választottak ki. Ezek között én is ott voltam. Hat mesét kellett elmondanom a televízióban.
-Térjünk vissza a zenéhez! A citerán kívül játszol más hangszeren is?
-Érdekel az ütőgardon, nemrég kezdtem el tanulni népi furulyán, illetve moldvai dobolok is. Legutóbb a gyakorlóiskolánknak az évzáró műsorán segítettem be. A gyerekek moldvait táncoltak, én doboltam, a citeratanárnőm, dr. Bokosné Toplenszki Tímea pedig furulyázott. Ő tizenhárom hangszeren játszik. Nagyon sok mindent tanulok, és veszek át tőle.
-Őt tekinted példaképednek?
-Olyan szempontból igen, hogy nagyon sok jó adottságot kapott az Úrtól. Minden hangszert meg tud szólaltatni, tehát kincsek birtokában van. És ezeket a kincseket nagyon jól át tudja adni másoknak.
-Az öltözködésed sem mindennapi, azt hiszem, a népes stílushoz közelít. Tudatosan viselsz ilyen ruhákat?
-Igen, olykor így öltözöm, mivel nagyon szeretem ezt a stílust, jól érzem magam ezekben a ruhákban. Úgy gondolom, amit viselünk, az kifejezi azt, amit belül érzünk, ahogy viszonyulunk a világhoz. Mesél rólunk, arról, hogy mit tartunk fontosnak. Én is mindig ehhez tartom magam, ezért öltözöm így.
-Te milyen értékeket tartasz fontosnak, és hogyan viszonyulsz a világhoz?
-Nagyon fontos számomra az Úrral való kapcsolat, azután pedig az emberi kapcsolatok. Lényeges az, hogy ebben a rohanó világban is megálljunk egymással beszélgetni, kedvesek legyünk a másikhoz, egymásra mosolyogjunk, tiszta szívből örüljünk egymásnak, és szeretetteljesen viselkedjünk társainkkal. Ezeken kívül az is alapvető fontosságú, hogy azt a tudást, képességet, amivel rendelkezünk, átadjuk a következő generációnak.
Rékai Ágnes