Külön tárgysorozatban foglalkozik egyházunk múltjával a zsinat – mondta Bölcskei Gusztáv elnöki beszámolójában. A hangsúlyozta: A józanság, bölcsesség és szeretet lelkével lehet erről a kérdésről beszélni. A püspök elmondta: nem osztja azoknak a véleményét, akik azt mondják, hogy az egyház ebben a kérdésben nem tett semmit. Példaként említette, hogy a jelenlegi zsinat a jogelődje a társadalmi-politikai változások idején (1990) döntött saját feloszlatásáról. Kiírták a tisztújítást és módosították az egyházi alkotmányt.
Az akkori zsinat nem tette kötelezővé az egyházi személyek átvilágítását, de ajánlást tett rá. Arra nincs pontos adat, hogy hányan éltek ezzel a lehetőséggel. A zsinat lelkészi elnöke szerint mindenkinek a személyes döntése, hogy kinek mutatja meg az átvilágítási jegyzőkönyveket.
Hozzátette: Magunkénak kell tudni az előzményt, az örökségünket, és tanulni azokból a mulasztásokból, amelyeket a Magyarországi Református Egyház Zsinata nem tudott teljes mértékben megtenni.
A zsinat szükségesnek tartja az egyház 1948 és 1990 közötti korszakának megismerését és értékelését, ezen belül a kommunista diktatúra állambiztonsági szerveinek egyházunk tagjai között végzett munkájának feltárását, ebben lelkipásztorok és nem lelkészi tisztségviselők szereplésének vizsgálatát. – mondta Bölcskei Gusztáv.
A püspök feltette a kérdést: Vajon milyen lehet az az egyházi közösség, amelyben őszintén, nyíltan, bűnt vallva mernének megszólalni saját magukról, egymásról azok, akik gyengeségből, karrier vágyból, vagy megalkuvásból ténylegesen együttműködtek a korábbi állambiztonsági rendszerrel.
Bölcskei Gusztáv emlékeztetett arra, hogy erkölcsileg és anyagilag is rehabilitálták azokat, akik a kommunizmus idején hátratételt, jogtalan sérelmet szenvedtek.
Az elnöki beszámolót a zsinat tíz tartózkodással egy ellenszavazattal elfogadta.