Amely hibáival és vétkeivel együtt is értékesebb annál, hogy megjavítani, ne pedig eltörölni kívánjuk, mint a választások várható győztesei.
A magyar liberális párt megsemmisítő vereséget szenvedett az Európai Parlamenti választáson. Sajnos mindezidáig keveset tanultunk ebből a bukásból. A magam részéről komolyan gondoltam, amit a legutóbbi küldöttgyűlésen mondtam: a párt politikáját két évtizeden át megtestesítő régieknek, köztük nekem is, félre kell állnunk. Nem taktikai háttérbe vonulásról beszéltem, hanem a staféta tényleges átadásáról. Ehhez most is tartom magam. Ha van esély a párt talpra állítására, az már nem a mi esélyünk. Országos ügyekben ezután sem szólok bele a párt politikájába, ha valamivel netán nem értek egyet, megtartom magamnak.
De nem fogom cserbenhagyni azt a pártot, amelyet húsz éve létrehoztam és nem fogok úgy tenni sem, mintha a párt egyik korábbi vezetőjeként nem követtem volna el én is hibákat. Ma az SZDSZ több egykori vezetője különböző pártokat és pártszerű egyesületeket alapít. Ehhez joguk van, akárcsak a különvéleményhez. De azt elszomorítónak tartom, ha valaki az SZDSZ képviselőjeként nyíltan és kéjjel az őt delegáló párt ellenében politizál.
Ami engem illet: tartom magam 2006-os ígéretemhez, és nem indulok újra a főpolgármesteri tisztségért. Az országgyűlési választások után az SZDSZ-nek meg kell neveznie azt a liberális meggyőződésű várospolitikust, akit támogatni tudnunk az önkormányzati választásokon, és ehhez szövetségeseket kell keresnünk a többi, liberalizmusra nyitott párt és civil szervezet között. Ehhez azonban félre kell tennünk az egymással szembeni előítéleteinket és bizalmatlanságunkat.
A liberálisoknak ugyanis komoly esélye van rá, hogy ezután is fontos szerepet töltsenek be az önkormányzatokban, különösen Budapesten. Júniusban a fővárosban sem szerepeltünk jól, de legalább nem tűntünk el. Régebben a választóink negyede, később harmada volt budapesti, idén már 43%-uk. Egy hónappal ezelőtt pedig polgármester-jelöltünk, Takács Gábor 8%-ot ért el Józsefvárosban.
Ez a siker az új pártvezetés sikere, s három fontos dolgot mutat számunkra. Mutatja, hogy a pártot Budapestről kiindulva lehet talpra állítani. Igazolja, hogy ha nem a magunk, hanem a választóink problémáival foglalkozunk, akkor van esély a jó szereplésre. Végezetül a józsefvárosi eredmény annak is példája, hogy ha a párton belül korábban egymással szemben állók képesek összefogni, azt a liberális választók is honorálják.
Az előttünk álló nehéz időszakban is lesznek olyan választói csoportok Magyarországon, akiknek továbbra is fontosak a liberális alapértékek. Kinek az egyéni szabadság, kinek a kisebbségek védelme, kinek a vállalkozások szabadsága a fontosabb. Ők sok tekintetben különböző dolgokat akarnak, de mégis azt várják, hogy legyen egy olyan liberális politikai erő, amelyre szavazhatnak. Az újonnan létrejövő liberális csoportosulások ma az egymástól való megkülönböződésre koncentrálnak, így nem erősítik, hanem rombolják a liberalizmus esélyét.
Ezért arra kérlek Titeket, az SZDSZ országos és helyi politikusait, hogy tegyétek túl magatokat a sérelmeken, legyenek azok akár jogosak is! Próbáljatok megállapodásra jutni a többi liberális szervezettel, és összefogni egymással oly módon, hogy mindenki megőrizhesse saját arcélét, önállóságát. Annak idején így kezdtünk a Szabad Kezdeményezések Hálózatában is. Most is hasonló összefogásra van szükség - nem a magunk, hanem a liberális választók érdekében.
Ez teremt esélyt arra, hogy a jobboldal és szélsőjobboldal által dominált években is legyen olyan politikai erő, amely képes liberális módon gondolkodni, megszólalni és cselekedni.
Budapest, 2009. december 12.
Demszky Gábor