Ezzel a címmel jelent meg a DEOL május 8-i pénteki „számában” Dr.Kocsis Elemér halálhíre. Az írás tartalmilag jórészt megegyezik a Magyarországi Református Egyház honlapján olvasható búcsúztatóval. Címe -szerintem – a magyar nyelvben való tájékozatlanságról tanúskodik. A püspök urat egyházfinak nevezni ugyanis tévedés.
A Magyar Katolikus Lexikon többek között ezt írja:
„egyházfi, kurátor: az Egyház szolgálatában álló világi személy. A gazdasági ügyek helyi intézője, aki emellett a templomi szertartásokon, istentiszteleteken is kisegít. - Részt vesz és segédkezik a temlom falain kívül végzett szenteléseken, körmeneteket szervez, gyakran ministrál, sok helyütt a pap távollétében közösségi ájtatosságokat is vezet. Hagyományos föladata a perselyezés, gondoskodik a templom fölszereltségéről és rendjéről…”
Lehet, hogy a reformátusoknál másképp volna?
„A templomi szolgálatokat végző személyt a katolikusok sekrestyésnek nevezik, a reformátusok pedig inkább egyházfinak.” Írja dr.Molnár Csikós László, a felekezeti szóhasználat jellegzetességei című cikkében a Fókusz nevű, vajdasági ismeretterjesztő és tudományos portálon.
„A presbitérium élén a kurátor (gondnok) áll, aki a helyi egyházközség világi fejének számít. Kezeli az egyház vagyonát, és arról szükség szerint számot ad a presbitériumnak. Az egyházfi részben helyettese, részben a papnak segédkezik úrvacsoraosztás közben, melyhez a kenyeret és bort sorrendben a jobb módú hívek ajánlják fel.”
Ez a meghatározás Balassa-Ortutay: Magyar néprajz című könyvében olvasható.
Folytathatnám a sort, de úgy vélem felesleges. A cím önmagáért beszélt.
Hajdu István