Mit gondolnak a Fidesz vezetői arról, hogy melyek a kormányzati teendők ma Magyarországon, és hogyan lehet azokat megoldani? Erre kaphatunk választ az Erős Magyarország című programfüzetből. Úgy tűnik, a kommentátorok nem figyeltek még fel a szöveg néhány fontos elemére.
Három jellegzetességre figyelhetünk fel. Az egyik: az élet rengeteg területén ígér a Fidesz javulást. Ha kormányra kerül, minden jobb lesz az országban. Míg az MSZP-SZDSZ-kormány idején lelassult a növekedés, a Fidesz felgyorsítja azt. Míg az MSZP-SZDSZ-kormány idején megingott a szociális biztonság, a Fidesz helyreállítja azt. Míg az MSZP-SZDSZ-kormány idején elviselhetetlenül magasak az adók és a járulékok, a Fidesz csökkenti az adókat. Míg az MSZP-SZDSZ-kormány idején a települések szorult anyagi helyzetbe kerültek, a Fidesz minden településen elérhetővé teszi a közszolgáltatásokat. Míg ma "a magyar vasút" másfél évszázados működésének mélypontján van, a Fidesz számára "a vasúti közlekedés fejlesztése kiemelt nemzeti célkitűzés". Míg ma "a hatalom nem biztosítja az állampolgári jogok szabad gyakorlását", a Fidesz helyreállítja a jogbiztonságot. Míg ma "a magyar rendőrség súlyos morális és anyagi válságban van", a Fidesz visszaadja "a polgárok biztonságát és a rendőrség becsületét". És így tovább. Ennek a felvirágzásnak a program a legtöbb területen a költségvetési kiadások növelésében vagy a bevételek elengedésében látja a garanciáját. Az Új Széchenyi-tervben csökkentik az adó- és járulékterheket, fejlesztik az infrastruktúrát, növelik a kis- és középvállalatok támogatását, közvetlen munkahelyteremtő programokat finanszíroznak. Közpénzből fejlesztik a vasutat. Öt százalékra csökkentik a szociális lakásépítés áfáját, és visszaállítják a családi adókedvezményt. Méltányossági gyest vezetnek be, emelik az ápolási díjakat. Megszűnik a tandíj. Szent-Györgyi Albert-ösztöndíjat vezetnek be, jelentősen növelik a kutatás-fejlesztésre szánt pénzt. Átütemezik a gazdák hiteltartozását, feltőkésítik a családi gazdaságokat. Fizetésemelést és lakásjuttatást ígérnek a rendőröknek és a rendőrséggel összevont többi testület tagjainak. Talán a legnagyobb tétel: a NATO által elvárt mértékben felemelik a honvédelmi kiadásokat, miközben leállítják a felesleges katonai eszközök értékesítését, és felállítják a nemzetőrséget. Tíz- és százmilliárdok! Miből? Többen úgy vélték, hogy erre nincs válasz a szövegben. Nos, mint látni fogjuk, van is meg nincs is.
A program második sajátossága az intézményi reformok következetes elutasítása. Nemet mond a program a felsőoktatási tandíjra, a vizitdíjra és a kórházi ápolási díjra, vagyis azokra az intézményekre, amelyek a nagy elosztó rendszerek fogyasztóit a költségek figyelembevételére késztetnék, még ha erősen korlátozott, az egészségügyben csak jelképes mértékben is. A fogyasztónak a Fidesz szerint nem kell érzékelnie, hogy amit kap, annak ára van, mint ahogy a közüzemi díjak hatósági leszorításához is ragaszkodnak, tekintet nélkül a sokszor ésszerűtlen fogyasztásra, a pénzügyi kihatásokra és arra, hogy a hatósági ár legnagyobb haszonévezői a tehetősebbek. De nemet mondanak azokra a reformokra is, amelyek a közszféra intézményeinek hatékonyabb működtetését szolgálnák: elutasítják a kórházak privatizációját: "az egészségügy nem üzlet, a kórházak nem eladók". Elvetik a vasút - akárcsak részleges - privatizációját is, hiszen "a kötött pályás (vasúti) személyszállítást a bevételcentrikus vállalati üzem helyett valódi közszolgáltató üzemként kell működtetni". Visszaszorítanák a magánnyugdíjpénztárakat, újra megnyitva a visszalépés lehetőségét. Olyan ország képe lebeg előttük, ahol a bölcs és méltányos állam gondoskodik mindazon szükségletek kielégítéséről, amelyeket a szocializmus egykor az állam közvetlen ellenőrzése alá vont. Az igénybe vevőket semmi sem kényszeríti takarékosságra, s az ellátó rendszerek hatékonyságára elegendő biztosíték, hogy a Fidesz-kormány gondos és felelős emberekre bízza azok vezetését.
Vajon működőképes lehet-e a Fidesz kormányra jutása után ilyen feltételek mellett a gazdaság? A programon végigvonulnak a hivatkozások a "polgári kormány" egykori működésére. A Fidesz 1998-ban akkor vette át a kormányzást, amikor két stabilizációs erőfeszítés - az 1991-92-es és az 1995-96-os - után fellendülőben volt a gazdaság, nagy megrázkódtatások után már konszolidálódtak az emberek életkörülményei. A Fidesz-kormánynak akkor a már elért egyensúlyt kellett fenntartania. Ahhoz, hogy a maga prioritásait érvényesíthesse - adókedvezményekkel jutalmazhassa az aktív korú családosokat, pénzt juttathasson a vállalkozók és a gazdák kiválasztott körének -, elegendő volt néhány területen mérsékelni a kiadásokat: visszavenni a nyugdíjemelésből, elértékteleníteni a szegény családoknak is járó családi pótlékot, szűkíteni a munkanélküli-ellátásokat, leállítani a metrót, és az autópálya-építést. Az új Fidesz-program harmadik sajátossága, hogy hasonló jövedelemátcsoportosítási szándékot rejt. Emlékezzünk: a Fidesz 1998-as választási programjában is a nyugdíjak reálértékének a megőrzését ígérte, és ez azt jelentette, hogy jelentősen visszavettek a nyugdíjemelés mértékéből. Most is azt mondják: "Kötelességünk a nyugdíjak reálértékének megőrzése." Ezt nem értelmezhetjük másképpen, mint hogy a ma érvényes svájci indexálásról át kívánnak térni az inflációhoz igazodó nyugdíjemelésre, ami a reálbérek emelkedésekor - és nyilvánvalóan ilyen időszak áll előttünk - a nyugdíjemelés mérséklését jelentené. A Fidesz-program újra meg újra megemlíti, hogy mi mindenben csinálnák vissza az MSZP-SZDSZ-kormány intézkedéseit, de az új nyugdíjak számítási módjának megváltoztatását - amiért pedig oly élesen támadják a kormányt - nem említik. Alighanem örülnek, hogy ezt a jelenlegi kormány megteszi, s ezzel hozzájárul a nyugdíjtömeg növekedésének a megfékezéséhez. Az, hogy változtatni kívánnak a nyugdíjemelés mértékén, összhangban van a legtöbb szakértő javaslataival, és bizonyára ezt tenné egy szocialista vezetésű kormány is néhány év múlva. De míg a kormányoldal nyíltan beszél ennek szükségességéről, a Fidesz-program csak burkoltan jelzi ezt a szándékot. Úgy is mondhatnánk, hogy "nem bontja ki a teljes igazságot". Vagy egy másik terminológiával: "a magyar embereket már megint rútul becsapják". Hasonlóan jár el a program, amikor csak a családi adókedvezmény visszahozataláról beszél, de nem szól semmit a családi pótlékról: maga a kifejezés elő sem fordul a szövegben. A családi pótlékot 1998-2002-ben csak elértéktelenítették, nem változtatva annak nominális összegén az akkori, magasabb infláció mellett. Ez most aligha elég: lehet, hogy most már nominálisan is csökkenteni vagy megszüntetni tervezik? A közlekedési fejezetben "jelentős súlypontáthelyezésről" beszélnek, s a városi elkerülő szakaszok megépítését és a meglévő úthálózat fenntartását irányozzák elő. Magyarul: a Fidesz ismét az autópálya-építés leállítására készül. Az autópálya-építést a mai kormány is lassítja az előző négy évhez képest, de a Fidesz minden bizonnyal még tovább lassítaná. E tekintetben sem bontja ki a program a teljes igazságot, de figyelmes olvasóinak észre kell venniük, hogy honnan - a nyugdíjasoktól, a szegényebb családoktól és az infrastruktúra-fejlesztésből - kívánja elvenni a Fidesz azt a pénzt, amelyet az általa kedvelt célokra csoportosít át.
Feltehetően azt gondolják, hogy ezek az átcsoportosítások elegendő forrást kínálnak prioritásaik érvényesítésére. Miközben úton-útfélen gazdasági és szociális válsággal riogatják a közönséget, és elutasítják a kormány konvergenciaprogramját is, magukban arra számítanak, hogy a jelenlegi kormánypártok elvégzik a piszkos munkát, és ők olyan helyzetben kerülnek kormányra, amikor már húsba vágó intézkedések és reformok nélkül is fenntartható a működőképesség és a fokozatos gyarapodás.
Ez aligha megalapozott számítás. 1998 és 2002 között sem volt elegendő az akkori jövedelemátcsoportosítás, és ezért a Fidesz - miként azt ellenzéki képviselőként volt alkalmam újra meg újra Orbán Viktor orra alá dörgölni - nem valósította meg a kampányában ígért adócsökkentést, s a ciklus végén el is indították az országot az újraeladósodás útján. (Hogy a Medgyessy-kormány még gyorsabban haladt tovább ezen az úton, semmit sem vesz el a folyamat fideszes elindítóinak a felelősségéből.) Most, a globalizáció szigorúbb nemzetközi feltételei mellett, amikor a nagy ellátó rendszerek egyre költségesebb működése az akkorinál is nagyobb terhet jelent az államháztartásnak, ha a Fidesz szándéka szerint elmaradnak nálunk azok a reformok, amelyeket Európa-szerte mindenütt napirendre tűznek, az átcsoportosítás sem lesz elég a költséges ígéretek finanszírozásához.
Forrás: nol.hu
Bauer Tamás közgazdász cikke teljes terjedelemben olvasható: