Mesterházy Attila (MSZP):
Orbán Viktor a valóság alól fel van mentve, egyetlen új gondolat nem hangzott el. Az előző kormány eredményeit a sajátjainak tudja be – például a versenyképességi rangsorban való előrelépés is az előző kormány eredménye.
Ha jobban megnéznék a romokat, az látszana, hogy az valójában építési törmelék. Nem esett szó arról, miért nem történt radikális adócsökkentés július elsejétől, ahogy azt megígérték. Orbán nem mer semmit sem mondani arról, mi várható október harmadika után, nem tudni, mitől indulna be a gazdasági növekedés. Nem tettek semmit a devizahitelesek érdekében sem, az adórendszer pedig csupán a társadalmi különbségeket mélyíti el.
Vona Gábor (Jobbik):
Bruttó bérplafon kell a politikai álláshalmozóknak, az ülésteremben sokan keresnek jóval többet kétmilliónál. A Fidesz nagy ígérete volt az elszámoltatás, a magyarok türelme elfogyott. Forintosítani kell a devizahiteleket, hogy mindent azon az árfolyamon fizethessenek vissza, mint amin felvették, a megnövekedett törlesztőrészletek a belső fogyasztást mérséklik. Az államadósságot újra kell tárgyalni, beleértve akár a részleges leírást is. Ez nem könnyű út, de elkerülhetetlen. Szintén régi jobbikos javaslat a magánnyugdíjpénztárak államosítása, ez ugyan csak egyszeri bevételt jelentene, de erre most szükség van.
Schiffer András (LMP):
Ismét kiderült, hogy Kötcse közel van Balatonőszödhöz, a magyarokra olyan ezermilliárdos megszorítások várnak, amikhez képest „ Bokros Lajos hátizsákja kutyafüle”. A kormány nem szegénység-, hanem szegényellenes, a foglalkoztatást nem képesek bővíteni. A társadalmi felemelkedés csatornái vészesen befagytak az utóbbi évtizedekben, ez ellen pedig nem tesz a kormány semmit. Néhány százmilliárdos megszorításnál több nem elfogadható az LMP szerint. A közbeszerzések tisztasága továbbra sem garantált, s nem tudnak mit tenni a munkavállalók kiszolgáltatottságával sem, nincs érdekegyeztetés. A kormány maga mögé állítja a sikereseket a számukra kedvező adópolitikával, a többieket pedig a rendőrségre bízzák.