Az idősödő társadalom, a rohamosan növekvő nyugdíjkiadások nem csupán Magyarországon, de egész Európában az egyik legnagyobb hosszú távú társadalmi kihívást jelentik. A kihívás lényege mindenütt ugyanaz: kiszámítható, biztonságos időskort garantálni a jövő nyugdíjasainak úgy, hogy ezzel ne hárítsunk elviselhetetlenül nagy terhet a jövő aktív korosztályaira.
A feltételek változatlansága mellett különösen nagy teher hárulna a jövő nemzedékeire Magyarországon, ahol 2050-ig megkétszereződik a nyugdíjas korúaknak a munkaképes korúakhoz viszonyított aránya: míg ma négy munkaképes korúra jut egy nyugdíjas, addig 2050-ben csupán két aktív korúnak kell eltartania egy idős embert.
A kormány 2006-2008 között megtette a szükséges lépéseket egy hosszabb távon is biztonságosan fenntartható, a nyugdíjkiadások növekedését mérséklő rendszer kialakítása érdekében. Az intézkedések elsősorban a korai, korhatár alatti nyugdíjazásban való érdekeltséget mérsékelték, növelve a nyugdíjba vonulás korcentrumát. A meghozott intézkedések 2020-2030-ig jelentősebb adósság felhalmozása nélkül finanszírozhatóvá tették a nyugdíjrendszert.
Azonban további érdemi – a korábbi intézkedéseknél is nagyobb mértékű – változtatásokra van szükség annak érdekében, hogy a nyugdíjrendszer hosszú távon is kiszámítható és biztonságos legyen. A világgazdasági válság egyértelművé tette, hogy mind a rövidtávon elérhető megtakarítások, mind a nyugdíjrendszer hosszabb távú fenntarthatósága érdekében elkerülhetetlenül meg kell tenni a régóta ismert, de eddig halogatott, a nyugdíjrendszer átalakítását biztosító további intézkedéseket is.
A nyugdíjrendszer stabilitását megteremtő javaslatok
Nyugdíjkorhatár emelése
A nyugdíjrendszer hosszabb távú fenntarthatóságának egyik legfontosabb eszköze, hogy az életkor emelkedésével arányosan emelkedjen a nyugdíjkorhatár is. Az európai országok többségében ma magasabb a nyugdíjkorhatár, mint hazánkban. A fenntartható és stabil nyugdíjrendszer érdekében a kormány olyan javaslatot tesz a nyugdíjkorhatár emelésére, amely hosszú felkészülési időt biztosít az érintett korosztályoknak, összhangban van az életkor elkövetkező másfél évtizedben várható emelkedésével és nem okoz aránytalan különbséget az egymást követő korosztályok számára.
A javaslat értelmében a korhatár 7 év múlva kezd el emelkedni és 15 év múlva éri el 65 évet, ami azt jeleni, hogy a 2016-2024 között időszakban fokozatosan, évente négy hónappal emelkedne korhatár.
Intézkedés a nyugdíjba vonulás korcentrumának emelésére
A hosszú távon, biztonságosan fenntartható nyugdíjrendszer kialakítását segítik elő azok – a 2006-ban már megkezdett – intézkedések, amelyek emelik a nyugdíjba vonulás valódi korcentrumát, arra ösztönözik a munkaképes korú embereket, hogy szabad elhatározásból, de józan számítás alapján, később vonuljanak nyugdíjba.
Szintén a nyugdíjba vonulás korcentrumának emelését segíti elő a kormány arra vonatkozó javaslata, hogy ne csupán a korhatár alatti nyugdíjazásnál, de a nyugdíjkorhatár betöltésekor is a nyugdíjazás előfeltétele legyen az adott biztosítási jogviszony megszüntetése. Ha a jövőben a 62. életév betöltését követően is meg kell szüntetni a munkaviszonyt a nyugdíjba vonuláskor, akkor ez sokakat megfontolásra fog késztetni döntésükben mert nem biztos, hogy a nyugdíjba vonulás után újra megkapják jól fizető állásukat.
A 13. havi nyugdíj beépítése a havi nyugdíjakba
A 13. havi nyugdíj bevezetésére döntően szociális szempontokat követve, az 1990-es évtizedben sok áldozatot hozott nyugdíjas társadalom veszteségeinek kompenzálásaként került sor. A válság még inkább rávilágított arra, hogy a 13. havi nyugdíj, mint a jövőben nyugdíjba vonuló generációk számára is szóló ígéret, nem tartható fenn.
A kormány javaslata alapján 2010-től a 13. havi nyugdíj a 2009. évi szinten – az évi 80 ezer forintos összeghatár alkalmazásával – beépül a havi nyugellátásokba. Azoknál a korhatár alatti nyugdíjasoknál, akik idén nem kapnak 13. havi nyugdíjat, a korhatár betöltését követően épül be a 13. havi a nyugdíjukba, így őket sem éri veszteség. A 13. havi nyugdíj beépítésére vonatkozó javaslat egyaránt biztosítja a szociális biztonság elért szintjének megtartását és az alkotmányossági szempontokat. A 2010-től nyugdíjba vonulók azonban már nem kapnának 13. havi nyugdíjat.
A javaslat a nyugdíjkiadások – évről évre halmozódó – mérséklődésén túl hozzájárul a nyugdíjba vonulás korcentrumának növeléséhez. A 2010-től nyugdíjba vonulók számára ugyanis a 13. havi nyugdíj kiesése 8 százalékos induló nyugdíjcsökkenést jelent, így csökken az érdekeltségük a korai nyugdíjazásban, hiszen induló nyugdíjukat a munkaerőpiacon való maradással tudják jelentősen növelni. A jelenlegi „bonus” szabályok szerint ugyanis aki 62 éves életkora után is munkában marad, évente 6 százalékkal emelkedik a nyugdíja.
Értékmegőrző, de a fejlődésből is részesedő nyugdíjak
A kormány kezdeményezi a svájci indexálás szabályainak átalakítását 2010-től. A javaslat értelmében a nyugdíjak évi rendes emelését továbbra is a fogyasztói árak és a nettó keresetek változása alapján számolnák, de hogy ezek közül melyik, milyen arányban határozza meg az emelést, az a gazdasági növekedés ütemétől függ. A svájci indexálás új, javasolt szabálya gazdasági visszaesések idején a korábbinál nagyobb biztonságot ad a nyugdíjasoknak, de a reálkeresetek emelkedéséből nem automatikusan, hanem a gazdasági növekedés ütemének függvényében biztosít többletet. A svájci indexálás rugalmasabb szabályai nem tennék lehetővé, hogy a nyugdíjak a gazdaság lehetőségeit meghaladó mértékben növekedjenek, de biztosítanák, hogy gyors gazdasági növekedés mellett ne csupán megőrizzék, hanem növeljék is vásárlóértéküket.
A javasolt intézkedések hatása
A nyugdíjrendszer átalakítására vonatkozó javaslatok – a korábbi lépéseknél is jelentősebb mértékben - csökkentik a jövő nemzedékeinek nyugdíjjal kapcsolatos terheit, miközben már rövid távon is jelentős megtakarítást eredményeznek. A javasolt intézkedések már 2010-re is több tízmilliárd forintos megtakarítást eredményeznek, ennek köszönhető, hogy csökkenő GDP mellett sem emelkedik a nyugdíjra fordított kiadások aránya. A javasolt strukturális átalakítások a decemberi konvergenciaprogramban bemutatott nyugdíjpályához képest 2050-re jelentősen, a GDP 3,5%-ával mérséklik nyugdíjkiadásokat
Ebből:
- a nyugdíjkorhatár 2016-2024. közötti 65 évre emelése 1%-ot;
- a 13. havi nyugdíj beépítése, és ezzel az új induló nyugdíjak szintjének csökkentése szintén 1%-ot;
- a svájci indexálásnak a gazdasági növekedés ütemétől függő átalakítása pedig 1,5% hosszú távú megtakarítást jelent.
Forrás:Kormányszóvivői Iroda