„Szolgálunk vagy verünk?” címmel a Házszabály 90. §-a alapján interpellációt kívánok benyújtani dr. Takács Albert-hez, az Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium vezetőjéhez.
Tisztelt Miniszter Úr!
A múlt esztendő elszomorítóan emlékezetes eseményei rávilágítottak arra, hogy a magyar rendőrség olyan szerepzavarba került, amiből máig nem tudott kikeveredni.
A testület továbbra is úgy viselkedik, mint az a rendőrló, melyet arra treníroztak, hogy természetes ösztönei ellenére ész nélkül támadjon. Így viselkedtek azok a rendőrök is, akik szeptember 22-én a Nyíregyháza-Debrecen labdarúgó mérkőzés előtt a debreceni szurkolókra rontottak.
Vajon képes-e a rendőrség 2007-ben agresszió nélkül végezni a feladatát? Vajon képes-e a rendőrség eldönteni azt, mi is a valódi társadalmi feladata?
Még az egészen kezdő rendőrök is meg tudják mondani, hogy melyek azok az NB-I-es csapatok, amelyek találkozói kiemelt biztosítást igénylőnek kell minősíteni. Azok a rendőri vezetők, akik erre nem képesek, egyszerűen nem alkalmasak a munkájuk elvégzésére.
Ebben a konkrét esetben miért nem lehetett kiemelt biztosítást igénylőnek minősíteni az eseményt? Köztudott tény, hogy a két város, Nyíregyháza és Debrecen vetélkedése a sport terén, a szurkolók körében hagyományosan erős. Miért nem lehetett a mérkőzést megelőzően olyan intézkedéseket hozni, amelyekkel minden összetűzés megakadályozható lett volna?
Szívesen segítettünk volna, ha kérdeznek; például a stadionba vonulás útvonala melletti vendéglátóhelyek nyitva tartását átmenetileg korlátozni lehet, vagy a szurkolótáborokat egymástól teljes mértékben el kell szigetelni a stadionon kívül és belül egyaránt.
Külön elszomorító, hogy a rendőri brutalitás és agresszió a szakmai balfogásokkal keveredve veszélyes elegyet alkot, hiszen a meccs előtt történtek hosszú évekre lehetetlenné teszik a szurkolótáborok közötti konfliktusok mérséklését, sőt fennáll a veszélye a brutalitás terjedésének. A szükségtelen rendőri lovasroham, Miniszter Úr, csak olaj a tűzre.
Tisztelt Miniszter Úr!
Vajon miért érzi ma egy magyar rendőr feladatának azt, hogy minden hangos szót agresszív tettlegességgel toroljon meg? Ki a felelős a rendőri túlkapásokért? S ki a felelős azért, hogy az állampolgárok elleni brutálisan fellépő rendőrök ügyét lehetőleg ne ugyanazok a parancsnokok vizsgálják ki, akik előzőleg a tömegoszlatással kapcsolatos utasításokat kiadták?
Az eset megítélése természetesen debreceni részéről sem lehet egyoldalú. Ha egyes szurkolók netán köztörvényes cselekményeket követtek el, velük szemben arányos módon el kell járnia az igazságszolgáltatásnak. Az viszont elfogadhatatlan számomra, hogy hibák, túlkapások következmények nélkül maradjanak, s a rendőri brutalitás súlyát éppen az azt elszenvedők „példás” megbüntetésével próbálják kisebbíteni, vagy éppen megszüntetni.
Szolgálunk és védünk, vajon mit jelent ez a szlogen? A rendőrség a nemzetet érti alatta, vagy a kormányt? A nyíregyházi eset mindenesetre azt támasztja alá, hogy a nemzetet a rendőrség sem nem védi, sem nem szolgálja.
Várom megtisztelő válaszát!
Budapest, 2007. szeptember 26.
Kósa Lajos