A mai napon Magyarország a holokauszt áldozataira emlékezik. Arra a több mint félmillió ártatlan áldozatra, akiket a magyar hivatalnokok, rendőrök és csendőrök először gettókba hurcoltak, majd néhány héttel később marhavagonokba zsúfoltak, és a halálba küldtek
Emlékezünk a több mint százezer gyermekre, akiknek nem adatott meg a felnőtté válás, mert szüleikkel, nagyszüleikkel és játszótársaikkal együtt az auschwitz-birkenaui gázkamrákban fulladtak meg. Nem felejtjük a több tízezer családapát, akik munkaszolgálatosként a végtelen orosz hómezőkön fagytak meg, sem azokat, akiket a szadista keretlegények megaláztak, megkínoztak, meggyilkoltak. Örökké velünk marad Budapest több tízezer zsidó polgára, akiket nyilas hordák a Dunába lőttek, vagy halálmenetekben hajtottak a nyugati határ felé.
1944 tavaszán Magyarország történetében addig példátlan bűncselekményre került sor: a nácikkal kollaboráló magyar kormány saját polgárai ellen indított hadüzenet nélküli, nyílt háborút. Ennek során néhány hónap alatt megsemmisült Európa harmadik legnagyobb zsidó közössége. Egy olyan kisebbség, amely olimpiai bajnokok, Nobel-díjas tudósok, világszerte elismert orvosok, a magyar ipart és tudományt európai színvonalra emelő vállalkozók és tanárok, nagy költők, írók és művészek egész sorát, valamint dolgos polgárok százezreit adta ennek a nemzetnek.
Hatvanöt esztendővel ezelőtt a magyar állam egyszerre fordult szembe saját hagyományaival, az európai civilizációval, a felvilágosodás eszméivel, az isteni és az emberi törvényekkel. Mindez persze nem történt előzmények nélkül. Az országot ekkor már évtizedek óta mérgezte a visszataszító antiszemita propaganda, a magyar kormányok pedig már 1944 előtt is embertelen és jogellenes zsidótörvények egész sorát léptették életbe. Ilyen körülmények között válhatott érdemmé a feljelentés, és hazafiúi erénnyé a gyűlölet.
A rendszerváltás után azt gondoltuk, hogy a múlt kísértetei többé már nem éledhetnek fel. Nem hittük, hogy 2009-ben ismét ezrek masíroznak majd árpádsávos zászlók alatt. Elképzelhetetlennek tűnt, hogy a média újra megtelik a rasszista mocskolódással, és hogy a holokauszt után Magyarországon hetilap jelenhet meg sárga csillaggal a címlapján.
Közös szégyenünk, hogy ma, amikor ismét elindul az Élet Menete, mégis ez a helyzet.
Kóka János frakcióvezető közleménye.